Ha egy tótgyarmati, erdőmegi, nagycsalomjai, zsélyi lakosnak kórházi ellátásra van szüksége, kénytelen a szlovák oldalon akár 30-50 kilométert utazni, hogy elérje a losonci, besztercebányai, rimaszombati, vagy zólyomi szakellátást, miközben alig pár kilométert utazva, az Ipoly folyón átkelve már a magyar oldalon, Balassagyarmaton ugyanígy megkaphatná ezt. Hasonló a helyzet az oktatással is: egy szlovákiai magyar anyanyelvű diáknak „trükkökhöz” kell folyamodnia, hogy átjárhasson a határ túloldalán lévő közeli gimnáziumba vagy szakközépiskolába, hisz keresni kell egy helyet, ahová állandó lakcímért bejelentkezhet. Egy ipolynagyfalui család legfeljebb saját autóval hajthat át Drégelypalánkra bevásárolni, mert sem a szlovák, sem a magyar autóbusz-társaságok nem lépik át a határt, pedig bő 30 évvel ezelőtt még vonatközlekedés is volt, a mostani Balassagyarmat-Ipolytarnóc vonal „szüneteltetésével” ennek még a lehetősége sincs meg.
– Teljesen logikus lenne, ha a határ két oldalán lévő települések igénybe vehetnék egymás szolgáltatásait, kölcsönösen segítve a népesség megtartását, a szolgáltatások színvonalának javítását. De hiába vagyunk mindkét részről európai uniós tagállamok, ha jogi és adminisztrációs akadályok meggátolják ezeket az együttműködési lehetőségeket – mondta lapunknak Csach Gábor Balassagyarmat fideszes polgármestere.
Több példával is illusztrálta, miért hátrányos ez a térség lakóinak.
Szavai szerint a balassagyarmati kórház nem azért küzd működési nehézségekkel, mert ne lennének jó szakemberei – az elmúlt időszakban a korábbi években megszűnt 11 ellátásból 9-et sikerült visszaállítani, legutóbb a nőgyógyászati fekvőbeteg-osztály és a szülészet indult be újra –, hanem azért, mert területileg csak a magyar oldalon működhetnek.
Vagyis egy 360 fokos sugarú körből, ami szerencsésebb településeknek az ellátás szempontjából megadatik, nekik csak a fele jut. A határ a trianoni döntés következtében kettévágja a város vonzáskörzetét, ami a korábbi, történelmileg kialakult ellátórendszereket hátrányosan érinti. Hiába lesz rosszul egy szlovákiai magyar állampolgár Balassagyarmattól néhány kilométerre, az ottani mentő nem hozhatja át az itteni kórházba, hanem több tíz kilométert utazik vele emiatt.
Érdekes adat, hogy a bürokratikus nehézségek ellenére minden évben 10-20 szlovákiai állampolgárságú, magyar ajkú nő hozza világra gyermekét a balassagyarmati kórházban.
Ez is egyfajta „kiskapunak” köszönhető: az uniós törvények szerint a sürgősségi ellátást mindenkinek meg kell kapnia, ezért a vajúdó nőket gyorsan áthozzák kocsival Magyarországra, mintha bevásárlás közben indult volna meg a szülés.
Csach Gábor szerint nem kellene mindennek így történnie, ha lehullanának a jogi akadályok a szolgáltatások közös működtetése előtt, vagy a két ország kölcsönös megállapodása révén a határ menti települések igénybe vehetnék a másik oldalon meglévő ellátási kapacitásokat, ez ugyanis mindkét oldalnak hasznára válna.
Ezt erősítette meg Lestyánszky Viktor, a szlovák oldalon lévő 600 fős Ipolyhídvég polgármestere, aki szerint az Ipoly-völgyi települések hátrányos helyzetén jelentősen javíthatna az effajta együttműködés.
– Mindkét oldalon vannak erősségek és gyengeségek, ezeket ki lehetne egyenlíteni, hisz amiben a szlovák oldal erős, azt igénybe vehetnék a magyarok, és fordítva. A munkaerő áramlásával jelenleg nincs gond, hiszen csak az ő településükről legalább ötvenen járnak át Magyarországra dolgozni, de az egész magyar–szlovák határszélt tekintve ez a szám akár több ezres is lehet. Igaz, az érintettek sem tömegközlekedésen járnak munkába, hanem autókat szerveznek közösen, vagy épp az adott cég biztosít saját buszokat erre. Az itt élők részéről folyamatosan érezhető az igény, hogy ne csak fizikailag, de a közigazgatás és a szolgáltatások szintjén is könnyebb legyen az átjárás a két ország között, ehhez azonban az kell, hogy mindkét kormány közösen és elkötelezetten akarja ezt.
Vannak jó példák máshol
Szabad szemmel is jól látható összeget költ el hat év alatt az Európai Unió, illetve a magyar és a szlovák kormány arra, hogy hogy módszeresen tárja fel a határon átnyúló erősebb integrációt és magasabb szintű együttműködést megnehezítő jogi és adminisztratív akadályokat. Az EU 1,4 milliárd euróval, a magyar költségvetés 157 ezer, míg a szlovák kormány 83 ezer euróval járul hozzá a 2029-ig tartó közös programhoz, amely egy budapesti és egy kassai központtal működik. Ocskay Gyula, a magyar részről szervező CESCI Budapest projektvezetője elmondta: egyelőre zajlik az adatgyűjtés, a kérdőíves felmérés, s polgármesterek, döntéshozók részvételével már több olyan műhelymunka is megtörtént, ahol az érintettek elmondták az elvárásaikat. A hat éves folyamat végén nem csak egy összefoglalót, ajánlást tesznek le az asztalra, de közben felkeresik azokat az igazgatóságokat, állami szervezeteket is, ahol döntés születhet az észszerű együttműködésekről, és megpróbálják az akadályokat elhárítva azt a mindennapi gyakorlatba is átültetni. A közös előnyök alapján létrejött hasonló munkáról van jó példa akár a francia-belga, akár a német-cseh határon, így az ottani tapasztalatokat is megoszthatják a magyar és a szlovák döntéshozókkal. D. J.
Ausztria épp nem kifelé nyit, hanem befelé zár
Nem kerültek közelebb, sőt inkább eltávolodtak egymástól az elmúlt években az ország nyugati határa közelében fekvő magyar és osztrák települések. Az odaát élőknek ugyanis elegük lett a magyarországi belső migrációból. Sopron és környéke túlnépesedett, a város lakossága hivatalosan 60 ezer, de valójában a duplája, hiszen ritkán engedi meg a tulajdonos, hogy az albérlő bejelentkezzen a lakásba. Mégis költözik, hogy Ausztriában dolgozhasson, ahol a magyar munkavállalók egyre nagyobb tömege zúdul a csendes osztrák falvakra, ami miatt az ottaniak háborognak.
– Helyesen tette a polgármester, hogy a szomszédos Ágfalva felől érkező magyar ingázók előtt lezárta a határt. Csak az jöhet autóval, aki elfogadható indokkal matricát kap az önkormányzattól, mivel a temetőbe, a bölcsődébe és a sportpályára igyekvőket zavarta a nagy forgalom. Most végre nyugalom van – állapította meg egy idős schattendorfi (somfalvai) asszony. Újabban Sopronkövesdnél is megszüntették a gépjárműforgalmat, s egy ideje a sopronkőhidai határon is csak az juthat át autóval Ausztriába, aki a környékbeli falvak egyikében dolgozik, holott korábban arrafelé is több ezer magyar ment munkába.
– A határon munkáltatói igazolást kért tőlem a burgenlandi rendőr, de hiába, mert otthon felejtettem, így visszafordított. Erre a megengedettnél talán egy kicsit indulatosabban reagáltam, és azt mondtam, hogy ezt a schengeni övezetben nem teheti meg, amiért megbüntetett – panaszkodott egy fertőrákosi fiatalember.
– Szomorú, de a szomszédos osztrák falu, Schattendorf megszüntetett velünk minden hivatalos kapcsolatot, amire nem volt még példa – mondta Gaál István, Ágfalva korábbi polgármestere, aki szerint lenne alternatíva a kritikus helyzetre. A lezárt út közelében ugyanis van egy másik, ami viszonylag kevés pénzből rendbe hozható és mentesíthetné a község féltett létesítményeit a nagy forgalomtól. Ehhez azonban szándék kell, ami most nincs a rossz viszony miatt és erre egyelőre nem érdemes várni. - Soproni H. Lajos
