Nekem ehhez ennyi időre volt szükségem – válaszolta Steve Zaillian a triviális kérdésre, hogy mi szükség volt egy Tom Ripley minisorozatra. A produkciót végignézve meg is lehet érezni, mire gondolt. A széria nem a cselekményre, hanem a jól ismert karakterre, a belső lelki folyamatokra koncentrál. Ezt pedig milyen jól teszi! A történet ismert: Tom Ripley (Andrew Scott) szegény körülmények között élő szélhámos és személyiségtolvaj, aki a hatvanas évek elején New Yorkban próbál kisebb csalásokkal túlélni. Egyszer csak Herbert Greenleaf (Kenneth Lonergan) hajózási iparmágnás felbérli, hogy utazzon Olaszországba, és próbálja meggyőzni a családi apanázsból ott élő fiát, Dickie-t (Johnny Flynn), hogy térjen haza. Tom elfogadja a megbízást és itt kezd el baromi izgalmas lenni az egész. Mert miközben a korábbi feldolgozások ezeket a részeket lerövidítették, Tom és Dickie között valódi barátság alakul ki, mielőtt egy kényszerből elkövetett gyilkosság felülírna mindent.
De miről is van szó? A Netflix minisorozata Patricia Highsmith Tom Ripley-bestsellerei alapján készült. Az 1955-ben megjelent Tehetséges Mr. Ripley volt az első, melyben feltűnt a karakter, aki az írónő későbbi regényeiben is előkerül (Ripley a mélyben, Ripley és a maffiózók, A fiú, aki követte Ripleyt, és Ripley a víz alatt). Az öt regény „Ripliádként” is ismert. Az eddig ismert filmes feldolgozások többnyire az első regényre koncentráltak. Az 1999-es, Anthony Minghella rendezte verzió volt eddig a legnépszerűbb, ebben Matt Damon alakította a karaktert – de ez igazi hollywoodi feldolgozás volt, bűnügyekkel, szerelmi háromszöggel. Két korábbi verzióban, A Ragyogó napfény (1960) című filmben Alain Delon (akinek az alakítását imádta Highsmith), míg Az amerikai barát címűben Dennis Hopper formálta meg a címszereplőt. A regényfolyamhoz köthető két további film: 2002-ben jelent meg a Ripley és a maffiózók, 2005-ben pedig a Ripley a mélyben – előbbi John Malkovich, míg az utóbbi Barry Pepper főszereplésével.
Azt kell, hogy mondjam, hogy mozis téren Minghella a király, de a hosszabb formátum előnyeit kihasználva, streamingen előzött Zaillian.
Köszönhető ez nem kevés apró delikát részletnek. Például, hogy a cselekmény idejének megfelelően egy film noir képi világot teremtett meg: bátran használja ki a fekete-fehér világ kontrasztjait, az itáliai táj adta lehetőségekről nem is beszélve. Érdemes a sorozatot minél nagyobb tévén nézni és figyelni az apró részleteket, egy falon függő festményen az aláírást, vagy például, hogy ott van-e a korábban látott toll az íróasztalon. (Már csak Humphrey Bogart hiányzik a kompozícióból.) Zailliant mindemellett a “két fiú” karaktere érdekli: Tom Ripley múltja, melyek álmaiban kísértik őt, ezek és életének sötét foltjai meghatározzák őt, de mindemellett igen érzékeny személyiség – igazi sérült figura, akivel nem lehet nem együttérezni.
“Tom Ripley nem egy pszichopata, annál ő sokkal több” – mondta korábban Zaillian, és mindent meg is tett annak érdekében, hogy megmutassa, miért is állította ezt. Mindemellett megteremti Dickie karakterét is, aki egészen máshonnan érkezik, de ugyanolyan zavart és magányos, mint Ripley. Egyszerűen csodálatos, ahogy a két férfi egymásra talál – lelki szinten. Ehhez pedig szüksége volt két zseniális színészre, Andrew Scott (aki nemrég kapott egy Golden Globe jelölést a meleg témája miatt a magyar mozikat elkerülő Mind idegenek vagyunk című filmben nyújtott alakításáért) és Johnny Flynn mindketten elképesztőek, kicsit el is lopják a show-t a Marge-ot alakító Dakota Fanning-től, igaz, az ő figuráját tompítja a dramaturgia is. A Ripley azon kevés szériák egyike, mely hosszúságával mélyebbre hatol és nem csak annyinak lehet örülni (vagy adott esetben keseregni), hogy ez most kérem hosszabb. Sőt, legyen ennél még hosszabb!
Infó: Ripley. Első évad. Bemutatja a Netflix
