Európai Unió;mezőgazdaság;rendelet;természetvédelem;Agrárminisztérium;Energiaügyi Minisztérium;

Föld nyelte el az adott szót, Magyarország miatt esett kútba az uniós természet-helyreállítási rendelet

Az egyeztetések idején az Orbán-kormánynak lett volna alkalma kifejezni a nemtetszését. Két hét alatt változott meg a magyar álláspont, amely mögött az agrárlobbi sejthető. Bár biztos nem ezt akarta, a kabinet végül egy komikus fordulattal elkezdett úgy táncolni, ahogy a Jobbik fütyült.

Ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az tényleg nem igaz. Ilyen véget ért az egyeztetések sokéves sorozatán túljutott uniós természet-helyreállítási rendelet.

A Visszhangban tavaly augusztusban írtunk arról, hogy a minden tagállamra érvényes jogszabály kiváló lehetőség lenne arra, hogy helyrehozzuk, amit a természet ellen elkövettünk, gátat lehetne szabni az elsivatagosodásnak és a vízpazarlásnak. Már akkor baljós jelek arra mutattak: a kormány visszatáncolna. Az utolsó utáni pillanatban így tett.

Aludtak rá tizennégyet

Az eljárás hosszadalmas, de érdemes átrágni magunkat rajta azért, hogy érthető legyen, miért különösen kínos a hátraarc. Az uniós döntéshozatali eljárás különbözik a tagállami jogalkotástól, magyarázta Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője. Már 2020-ban megszületett a szóban forgó rendelet hatásvizsgálata, arról volt egy igen hosszú vita és egy nyilvános konzultáció.

Az Európai Bizottság 2022-ben előterjesztette a rendeletet, majd a Tanács, annak érintett bizottságai és a Parlament számos módosító javaslatot tett hozzá. Ezeket összegezték, tavaly ősszel a Bizottság, a Tanács – ebben a kormány képviselteti magát – és a Parlament egy trialógust folytatott le, egyeztették az ellentétes szempontokat, megkeresték a kompromisszumot, és amikor úgy nézett ki, hogy megvan a minősített többség, azaz az uniós állampolgárok 65 százalékát tömörítő országoknak a minimális többsége, akkor terjesztették a Parlament elé. Ebben már számos kompromisszum volt, magyar uniós képviselők is tettek hozzá javaslatokat. A rendelet idén februárban került a plénum elé, ahol a magyar képviselők egy kivétellel megszavazták. A Parlamenten tehát átment a jogszabály.

– Ezt követően történt valami, nem tudjuk, hogy mi, de eltelt két hét, és a Tanácsban már nem támogatták, ezért a szavazás napirendjéről is lekerült a rendelet elfogadása. Tehát a kettős jóváhagyásból a demokratikus legitimációnak számító parlamenti megvan, viszont a tagállamok jóváhagyását jelentő tanácsi nincs. Az Európai Unióban a kompromisszumokkal teli trialógust követően nagyon ritka, hogy valamelyik ország meggondolja magát, és visszalép. Ami a rendelettel történt magyar részről: diplomáciai blama – részletezte.Svédország, Lengyelország, Finnország, Hollandia, Belgium, Ausztria és Olaszország a kezdetektől az ellenzők térfelén állt. Az említett 65 százaléknyi lakosságszám eléréséhez Magyarország volt a mérleg nyelve.

Az utolsó pillanat hátraarca ezért is kellemetlen, illetve azért, mert amint láttuk, hazánk nemcsak ígéretet tett, de a parlamenti döntés során is igennel szavazott. 

Tisztább lett volna a játszma, ha kezdetektől ellenzik, mert akkor a kompromisszumkeresés során más utakat lehetett volna találni, szögezte le Dedák Dalma. A helyzetet átláthatóságát az is bonyolítja, hogy a rendelet végrehajtása az Agrárminisztérium feladata lenne, mégis az Energiaügyi Minisztérium államtitkára foglalt állást az ügyről a rendeletről szóló legutóbbi bizottsági üléseken. A WWF szakértője azt feltételezi, hogy az agrártárca támogatta a jogszabályt, és nekik is arculcsapás volt a visszatáncolás.

Felsejlik az agrárérdek

Kívülről nézve a kormány tehát – már ha a hazai felállás mellett ez egyáltalán gondolati szinten megtörténhetne – nem beszéli meg a dolgait a döntéshozóit adó párttal. Továbbmegyünk: a jelek szerint néha a Fideszen belül sem mindig tudja az egyik kéz, mit csinál a másik. Az egyik uniós parlamenti képviselőjük, Tóth Edina a rendeletet tavaly még baloldali ármánykodásként írta le, idén februárban elégedetten osztotta meg hivatalos oldalán azt a közleményt, melyben leszögezi, hogy sikerült új irányba terelni a jogszabályt, szavazatával ő is támogatta az ideiglenes megállapodást. Nagy meglepetésre egy márciusban tartott tanácskozáson Raisz Anikó, az Energiaügyi Minisztérium államtitkára a magyar kormány képviseletében kijelentette: hazánk mégsem fogja azt támogatni.

Levélben tettük fel kérdéseinket Raisz Anikónak, Tóth Edinának, de jövőbeli érintettsége okán az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős államtitkárának, Rácz Andrásnak is. Arra lettünk volna kíváncsiak, hogy a fent említett két hétben milyen érvek hatottak a magyar kormányra; helyes-e, ha agrár­lobbi-tevékenységre gyanakszunk; honnan vagy személy szerint kitől ered az új irányvonal, amelyet Raisz Anikónak tolmácsolni kellett az uniós tanácskozáson.

Az energiaügyi tárca sajtóosztálya részletesen taglalta a kormány elkötelezettségét hazánk környezeti állapotának javítása mellett, de a tagállami szuverenitást, a döntési szabadságot, a mezőgazdaságot és az élelmiszer-ellátás biztonságát előbbre valónak vélik, álláspontjuk szerint tervezetben foglalt célkitűzések eléréséhez nemzeti szinten mindent meg lehet tenni. Az agrártárcától sem válaszoltak a konkrét kérdéseinkre, de leírták, hogy több száz projekt szolgálja hazánkban a biodiverzitást, nemzeti stratégia ösztönzi a gazdákat a természet helyreállítására, és „ha sikerült az eddigi eredményeket nemzeti hatáskörben is elérni, nincs szükség a bürokratikus terhek fokozására”.

Eltérő nézőpontok

Az Európai Parlament magyar tagjai közül a jobbikos Gyöngyösi Márton volt a már említett kivétel, aki nem szavazta meg a rendeletet. Azért, mert jelen formájában szerinte vállalhatatlan magyar szempontból. Szép és hangzatos cél, közölte lapunk kérdéseire, hogy például a leromlott ökológiai állapotú élőhelyek legalább 30 százalékát vissza kell állítani, de Magyarország esetében bizonyos társadalmi csoportokat tönkretenne a rendelet elfogadása. A folyószabályozási és mocsárlecsapolási munkálatok Európában egyedülálló módon alakították ki a termőterületek agrártérképét.

„Nem tehetjük tönkre a kérdéses településrészek lakóinak életét, és nem lehetetleníthetjük el az ilyen területen gazdálkodókat sem, akik munkájukkal évszázadok óta biztosítják a magyar emberek és a piac számára a különböző terményeket. Döntésünkben a magyar gazdák és a magyar emberek érdekei­nek védelme játszotta a fő szerepet” – válaszolta a politikus. Üdvözli, hogy a magyar kormány szinte az utolsó pillanatban a Jobbik álláspontjára helyezkedett; a döntés okaiba nem lát bele, de feltételezi, „hogy a józan ész lehetett az, ami korábbi álláspontjuk felülbírálására sarkallta őket”.

Szó sincs arról, fogalmazott ezzel szemben Dedák Dalma, hogy a rendelet egy nagyon „sötétzöld”, szigorú előírás lenne, mint ahogy azt néhányan próbálják beállítani. 

Szerinte nem arról van szó, hogy mezőgazdasági területeket kellene visszaállítani valamiféle ősállapotba. Ráadásul a tagállamoknak elég széles mozgástere lenne abban, hogy a saját jogos igényeikhez igazítsák a rendeletet.

A WWF környezetpolitikai szakértője szerint halvány az esélye annak, hogy lesz valami a rendeletből. – Júniusig Belgium a Tanács elnöke, utána Magyarország, amelynek kormánya a jelek szerint kevésbé szeretné magát exponálni zöldügyekben. A történtek után pedig pláne nem. Jelenleg úgy néz ki a dolog, hogy a júniusi uniós választásokat követően nagy valószínűséggel többségbe kerülnek azok a képviselők, akik inkább ellenzik ezt az irányt. És nem is a természet-helyreállítási jogszabályról van szó alapvetően, hanem ez egy szimbolikus megdöntése a Von der Leyen-féle Green Dealnek. Politikai harc, melyet egyes országok arra használnak fel, hogy megmutassák a helyi gazdálkodóknak, akik rendszeresen tüntetnek, hogy ők tesznek értük, megvédik őket. Ami így nem igaz, hiszen a szóban forgó jogszabály nem hárítana kötelező érvénnyel semmit a gazdálkodókra, és minimális hatással lenne a mezőgazdasági területekre – magyarázta a szakértő.

Natura 2000 rossz helyzetben

A természetvédelmi irányelvek alapján kijelölt Natura 2000 hálózatba tartozó közösségi jelentőségű élőhelyek állapota folyamatosan romlik Európában, a legutóbbi, 2019-ben végzett tagállami jelentések eredménye alapján csupán az élőhelyek 15 százaléka van jó helyzetben. Hazánkban ez az érték még rosszabb, a jó természetvédelmi helyzetű élőhelyek aránya 13 százalék – írja a WWF. Magyarországon egyébként 21 százalék a Natura 2000-területek aránya. A rendeletet ellenző más országok közül Finnország szárazföldi területének 12,6, Svédországénak 12,4, Belgiuménak 12,7 százaléka. Rájuk többletfeladatokat róna a jogszabály, míg hazánk előnybe kerülne, ezért is érthetetlen a magyar álláspont a WWF Magyarország szerint.