Idegenforgalom;Orosháza;élményfürdő;Szeged;turizmus;Lázár János;gyógyászat;Makó;Csongrád;fürdők;Szentes;gyógyfürdő;Mórahalom;Dél-Alföld;Gyomaendrőd;

Dél-alföldi fürdőfejlesztések: jönnek a románok, aztán csak az özönvíz

Rövidtávú befektetésnek tűnnek azok a fürdőberuházások, amelyek a Romániából érkező vendégekre épülnek, mert az ő számuk gyorsan megcsappanhat.

A Dél-Alföld határ közeli és egyben tradicionális fürdőhelyein, mint Gyula és Makó, a becslések alapján lényegesen több Romániából érkező vendég vált belépőjegyet, mint belföldi. A térség fürdőfejlesztései látszólag azt támasztják alá, hogy érdemes a szomszéd országból érkező vendégek nagy számára építeni, de a szakemberek szerint ez a fajta idegenforgalom mai formájában csak néhány évig fenntartható.

Úgy tűnik erre kevéssé figyelnek a fürdőhelyek fejlesztése során, amelyek ráadásul 2010 óta nem úgy történnek, mint ami szakmailag indokolt volna. Az irányt az határozza meg, hogy politikailag mi a kijárható és elintézhető – utalt a nemrégiben befejezett makói fejlesztésre Albel Andor, a Dél-Alföld Termálklaszter elnöke. Az ilyen és hasonló beruházások kapcsán a politika nem szeret belegondolni abba, hogyan és miként lesz üzemeltethető a korábbiaknál lényegesen nagyobb intézmény. Fürdőt üzemeltetni pedig a fix költségek miatt drága mulatság.

A dl-alföldi fürdőfejlesztésekről, hasonlóan az ország más részein lezajlottakkal, 2010-ig szigorú pályázati és szakmai alapon születtek a döntések, amibe a politika legfeljebb a legvégén tudott beleszólni, de akkora a gyenge pályázatok már kihullottak. Ekkortól azonban minden megváltozott – húzott éles határvonalat a két időszak között Albel Andor, a Dél-Alföld Termálklaszter elnöke, fürdőfejlesztéssel foglalkozó szakember, címzetes egyetemi docens. Lázár János építési és közlekedési miniszter volt és maradt a makói térség országgyűlési képviselője, így a mostani 11 milliárdos fürdőfejlesztés személyétől aligha elválasztható. A helyi fürdő már 2010 és 2012 között átesett egy nagyarányú fejlesztésen, amikor mások mellett 10 új medence épült a 3,6 milliárdos fejlesztés eredményeként.

A Dél-Alföld legjelentősebbnek számító fürdője, a gyulai Várfürdő esete is bizonyítja, hogy megfelelő politikai erő hiányában a NER-rendszerében képtelenség hozzájutni a fejlesztési forrásokhoz. Hiába irányítja a várost kormánypárti polgármester, és ül a parlamentben fideszes országgyűlési képviselő, lobbierejük láthatóan meg sem közelíti a Makót a forrásszerzésben segítő Lázár Jánosét. Ez odavezethet, hogy a fürdők régiós versenyében jelentős hátrányba kerül Gyula. Ugyanez elmondható a remek adottságú, Orosházához tartozó Gyopárosfürdőről is.

A makói Hagymatikum kapcsán az csak az egyik gond, hogy sok a régiós vetélytárs, hiszen Csongrád-Csanád vármegyében Szeged, Mórahalom, Hódmezővásárhely, Csongrád és Szentes, valamint a szomszédos Békésben Gyula, Orosháza és Gyomaendrőd szintén rendelkezik korszerű fürdővel. Ennél is nagyobb probléma, hogy a Hagymatikum kilóg a Dél-Alföld fürdőinek sorából, mert élmény- és nem gyógyfürdő. Hiába egyedi és attraktív a makói élményfürdő, a stabilan visszajáró vendég a gyógyfürdők vendégköre. Nem véletlenül a gyógy- és egészségturizmus a világ egyik legnagyobb üzlete. Ezért is magától értetődő, hogy a bevétel, a vendégforgalom rájuk épül, és nem az élményfürdők közönségére – hangzott el a szakmai vélemény. Mint megtudtuk: az üzleti tervezés szempontjából egy fürdőnek legalább 50 százalékban gyógyászati szolgáltatásokat igénybe vevőkre kellene építeni. Mellette a fürdőfejlesztések akkor sikeresek, ha azokhoz érdemi szállásfejlesztések is kapcsolódnak. Utóbbi hiányában hiába várják a vendéget, ami nem kizárólag Makó gondja a dél-alföldi fürdőfejlesztések során.

Az elmúlt két évtizedben jelentős fejlesztéseken átesett dél-alföldi fürdők esetében – ilyen Makó mellett Szentes, Mórahalom, Gyula és Orosháza – bár korántsem egyenlő mértékben jelentkezik, mégis kérdésként merül fel, hogy a Romániából érkező fürdővendégekre meddig számíthatnak.

Ez már csak azért is kulcskérdés, mert egy becslésen alapuló számítás szerint a gyulai Várfürdőbe belépőjegyet vásárlók 60-65 százaléka a keleti határ túloldaláról érkezik. Hasonló lehet a helyzet Makón is. 

Becslésnél pontosabbat azért nem lehet erről tudni, mert a jegyvásárlókat nem regisztrálják állampolgárság szerint – avatott be a részletekbe Albel Andor. Hozzátette: évente 700 ezer vendégéjszakát töltenek el az idelátogatók Gyulán, ezek 80 százaléka belföldi vendég. Színezi a képet, hogy a magyar-román határtól 3 kilométerre fekvő Gyulára a határ túloldaláról 50-70 kilométerről érkeznek nagy számban kiránduló fürdővendégek, akik egyetlen éjszakát sem töltenek a városban.

Romániában pedig egymás után épülnek a fürdők, elég csak Nagyszalontára, Aradra és Temesvárra utalni, és ezek komoly veszélyt jelentenek a dél-alföldi fürdőkre, éppen mert azok jelenlegi vendégforgalmuk jelentős részét elveszthetik – mondta el a szakember. Szavaiból kiderült, hogy ebből a szempontból a két legkényesebb helyzetben lévő fürdő – a határ közelsége miatt is – Makó és Gyula. Az ezzel kapcsolatos gondok itt kopogtatnak az ajtón, és már 4-5 éven belül komoly nehézséget okozhatnak a térség idegenforgalmában – jelezte Albel Andor. A makói fürdőfejlesztés 11 milliárd forintját ennek ismeretében is érdemes mérlegre tenni.

Idegenforgalmi múlt és jelen

Hiába egyik vidéki zászlóshajója Gyula az idegenforgalomnak, a Várfürdő látogatóinak száma a rendszerváltás után meredeken zuhant. Volt honnan, mert a szakszervezeti beutalós időszakban már augusztus 20-a táján eladták a Várfürdő egymilliomodik belépőjegyét. Az elmúlt évek felfutó bel- és külföldi idegenforgalma, és a velük javuló számok mellett közel 500 ezren váltanak jegyet a Várfürdőbe, ahol manapság sokkal több román szót hallani, mint magyart. Tavaly itt a vendégéjszakák száma száma 35 százalékkal nőtt 2022-köz képest, a román vendégéjszakák aránya pedig 97 százalékkal – derül ki a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) összesítéséből.