- Elnöki pótcselekvés – Az elfeledett Novák Katalin rendeletének utóélete

„(…) felismerve, hogy aktív, egészséges életmóddal hosszú éveken, évtizedeken keresztül élhetünk teljes és kiegyensúlyozott életet, lehetünk ott gyermekünk, unokáink mellett, sokat téve ezzel a családi kötelékek megerősítéséért is; meggyőződve arról, hogy szeretteinkkel közösen felfedezve Magyarország csodálatos tájait, megtudhatjuk, milyen gazdag országban élünk; megbizonyosodva arról, hogy Magyarország a turizmus, a gasztronómia és a kultúra területén az aktív kikapcsolódási lehetőségek széles tárházát kínálja; hangsúlyozva, hogy a mozgás jelentős mértékben elősegíti a mentális egészség megőrzését, a szellemi teljesítőképesség javulását (…); figyelembe véve, hogy 2024-ben labdarúgó Európa-bajnokságot és Nyári Olimpiai Játékokat rendeznek, a 2024. évet ezúton a Mozgás Évének nyilvánítom” – jelent meg a Magyar Közlöny idei 9. számában.

Ezt a nettó hülyeséget, vagy minimum minden szint alatti közhelyhalmazt még január 25-én, háromnapos Békés megyei látogatásán, Gyulán hirdette meg és írta alá Novák Katalin köztársasági elnöki határozatként. Aki eközben azt sem vette észre, hogy viharsarki Patyomkin-látogatás főszereplője volt, ő csupán mosolygott mindenütt és fürdött a fényben, hogy a helyi fideszes hűbéresek mint rendkívül fontos emberre tekintenek rá. Holott... Pedig ekkor még nem sejtettük gyorsan közeledő bukását. 

Gyulán vezényeltek ki 800 általános és középiskolai tanulót a várhoz egy ünnepélyes zászlófelvonásra, ugyanitt a fél belvárost lezárták, mert egyik hétköznap reggel fitneszezni támadt kedve. Ennek következményeként sokan elkéstek munkahelyükről. Békéscsabán pedig egy olyan sebtében, mégis parancsszóra megrendezett, de spontánnak feltüntetett gasztronómiai „fesztiválon” vett részt, ahova a megyei kormányhivatal dolgozóit, települési polgármestereket, valamint nemzetiségi önkormányzatokat úgy vezényeltek ki, hogy mindenkinek megmondták, mit kell elkészítenie – amint arról a Magyar Narancs beszámolt. Az államfő ezt sem vette észre. Élvezte, hogy ott mindenki neki hajbókol, a kegyét keresi, ezért fontosnak és jótét léleknek hitte magát.

Közben, hogy a hülyeség spirálja ne érjen véget, a gyulai várat kinevezte „kihelyezett Sándor-palotának”. Itt jegyezte fentebb ismertetett határozatát. Egyben felkérte az állami és a civil szféra képviselőit, hogy a rendelkezésükre álló eszközök útján tegyék meg mindazokat az intézkedéseket, amelyek hozzájárulhatnak a Mozgás Éve sikeréhez. Hozzátette, támogatja ezen erőfeszítéseket, s biztatja a magyar családokat, baráti, iskola és munkahelyi kisközösségeket, hogy legyenek elkötelezettek a mindennapos testmozgás és az aktív kikapcsolódás mellett. Ennyi.

Ugyanis kinyilvánít és hivatalosan kihirdet valamit, ami oly’ mértékben magától értetődő és így közhely, hogy az már fáj. De nem ad mellé semmilyen fogódzót, csak üresen kattogó szavakat és mondatokat. Hol van az előzetes szakmai vita és társadalmi egyeztetés, amely a határozat mögött áll? Hol van az ehhez feltétlenül szükséges terv, (cselekvési) program, a végrehajtás mikéntje és ezek pontokba szedett lebontása, időrendbe rakása? Hol vannak az ehhez szükséges eszközök? Hol van a feltételrendszer? Hol van a (sport)szakmai irányítás, hol a logisztikai és hol az a pénzforrás, amely nemhogy elengedhetetlen ennek megvalósításához, de el sem kezdhető enélkül a program?

A válasz egyértelmű: nincs sehol. Ahogy már más okból kifolyólag Novák Katalin sincs sehol. De ha egy véletlen folytán a Vidéki prókátor nem találja meg K. Endre kegyelmi ügyéről a beszámolót egy kúriai közlönyben, akkor nagy biztonsággal még ma is az örök mosolygó és népes küldöttségével a magyar vidéket is járó, s közben magát roppant fontosnak hívő Novák a köztársasági elnök. Talán azóta újabb, hasonlóan megvalósíthatatlan és a cselekvés látszatát sugalló határozatokkal rukkolt volna elő. Utóbbiakat megúsztuk, de ez itt maradt. A levegőben, észrevétlenül és semmitmondóan. Nem vonták vissza, így él. Bárki senki nem tud róla, és kezdeni sem lehet vele semmit.

Alig két-három hónapja hirdette meg a Mozgás Évét. Na de, ki emlékszik már erre a kezdeményezésre? És ki emlékszik már Novák Katalinra? Ha csak nem K. Endre kegyelmi ügye miatt. Úgy is, egyre halványabban.