Francis Fukuyama talán az egyik leginkább félreértett kortárs gondolkodója a politikai- és társadalomfilozófiának. Leghíresebb (és leghírhedtebb) műve A történelem vége és az utolsó ember, amelyben a hétköznapi vélekedés szerint az amerikai filozófus amellett érvel, hogy a Szovjetunió összeomlása után a társadalmi berendezkedések között kiütéssel győzött a liberális demokrácia és ezzel véget ért a történelem. Aki azonban végigrágta magát ezen a köteten, az tudja, hogy ez így, ebben a formában nem igaz és Fukuyama nem a liberalizmus diadalát hirdette (inkább csak annak szellemi meghaladhatatlanságát). Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már ebben a főművének tekintett könyvében is megkérdőjelezi a liberális demokráciára berendezkedő társadalmak hosszú távú fennmaradását, sőt, még olyan jóslat is kiolvasható az 1992-ben megjelent kötetéből, amely szerint a jövőben nagy valószínűséggel nihilista háborút indítanak majd a liberális demokrácia ellen – méghozzá éppen annak saját gyermekei.
Mindezeket figyelembe véve – és mert nagyon úgy tűnik, hogy az élet igazolta a filozófus ezen meglátásait – korántsem meglepő, hogy Fukuyama A történelem vége után 30 évvel a liberális eszmével kapcsolatos elégedetlenségekről értekezik. Nincs nagy meglepetés abban sem, hogy az angolul eredetileg 2022-ben (magyarul idén) megjelent A liberalizmus vesszőfutása című mű második oldalán már fel is tűnik Donald Trump, Tayyip Erdogan, Jair Bolsonaro és Orbán Viktor neve, vagyis sejthető, hogy milyen irányba tart a könyv mondanivalója.
Mindenekelőtt azonban Fukuyama leszögezi, hogy liberalizmus alatt nem a pártpolitikai meghatározást, hanem az eszmét érti. Azt az eszmét, amely a XVII. század második felében jelent meg, és amellett szállt síkra, hogy a kormányok hatalmát törvények korlátozzák, és olyan intézmények jöjjenek létre, amelyek védik az egyének jogait. És bár a filozófus már a könyv elején kijelenti, hogy az ezzel kapcsolatos értékek mellett kíván érvelni, mégis a mű nagy részében a liberalizmus kritikája és nem a védelme mellett felállított érvek kapnak hangsúlyosabb szerepet. Ezt Fukuyama azon – folyton visszatérő – megállapítása is igazolja, amely azt hangsúlyozza, hogy sok igazság van a liberalizmus különböző kritikáiban.
Emiatt pedig az olvasónak egy ponton az lesz az érzése, hogy ha Fukuyama egyszer már nem mondta volna ki a történelem végét, akkor most legszívesebben olyan konklúzióra jutna, amelyben – Nietzschét megidézve – kimondja: a liberalizmus halott és mi öltük meg őt.
Ez talán elsőre túlzásnak tűnik, hiszen az amerikai gondolkodó így is próbálja menteni a menthetőt. Rámutat például arra, hogy a liberalizmussal szemben felhozott bírálatok egyike sem tudja meggyőzően szemléltetni, miben is téved tuljadonképpen ez az eszme. Mindezek ellenére azonban mégiscsak borús kép bontakozik ki az olvasó előtt a liberalizmus vesszőfutásáról, melyet végső soron mi magunk okoztunk.
Névjegy
Francis Fukuyama japán származású amerikai filozófus, politikai közgazdász, a Harvard Egyetemen szerzett doktori fokozatot politikatudományból. 1992-ben jelent meg A történelem vége és az utolsó ember című könyve, amely az 1989-ben napvilágot látott A történelem vége? című esszéjét fejtette ki bővebben. Legutóbbi, A liberalizmus vesszőfutása című művét 2022-ben publikálták angolul, magyarul idén jelent meg.
Fukuyama ebben a könyvében is nagy tudásanyagot mozgat és árnyaltan mutatja be a különböző politikai eszmék változását, a végére azonban mégis az lesz a legerősebb konklúzió, hogy ezt bizony „túltoltuk” és fő a mértékletesség. Ennek a megállapításnak az igazságával nehéz vitatkozni, a mostani világpolitikai helyzetet tekintve azonban kicsit kevésnek tűnik.
És talán ez a legnagyobb baj A történelem végéhez szokott Fukuyama-olvasó számára, hogy A liberalizmus vesszőfutása mind terjedelmében, mind konklúziójában kevés. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a filozófus főműve is először csak tanulmányként jelent meg, hogy aztán több módosítás után nyerje el azt a formáját, melyet ma is ismerünk, reménykedhetünk benne, hogy Fukuyama nem hagyja annyiban és a jövőben a mostaninál részletesebben is kifejti a liberalizmussal kapcsolatos elégedetlenkedések szellemi hátterét.
Infó: Francis Fukuyama: A liberalizmus vesszőfutása. Európa Kiadó, 2024