Földes Györgyöt a jó szándék vezette, amikor részletes elemzést közölt a baloldalról és „A baloldaliságról”. Először is megkülönböztette egymástól a szellemi és a politikai baloldalt.
Előbbi alatt inkább fiatalokat értve (alighanem a hozzávetőlegesen negyvenöt-ötven évesnél fiatalabb baloldali értelmiségiekre gondolt), utóbbiak alatt pedig azokra, akik már beléptek a pártpolitikai erőtérbe és azon belül politizálnak. Jobbára a Magyar Szocialista Pártban, de nem kizárólag ott. Írása (újra)egyesülést javasol, egyfajta meghívást fejez ki a fiatalabb, szellemi baloldalnak, mondván, ‘közösek az értékeink, közösek a céljaink, lépjetek hát fel a pártpolitika színpadára!’.
Belépni, de hova?
Ahogy én látom, a szellemi baloldalhoz sorolt viszonylag fiatal baloldaliaknak eszük ágában sincs eleget tenni e meghívásnak.
Ez persze ebben a formában sommás, leegyszerűsítő állítás. Valójában nagyon is vannak, akik vélhetően szívesen belépnének valahová, de biztosan nem az MSZP-be. Aztán vannak, akik már be is léptek – vagy (egykor) az LMP-be, vagy (később) a Párbeszédbe. (Kérdés, ma is benne vannak-e még vagy időközben kiábrándultak-kimaradoztak-kiléptek.) Vannak, akik az elmúlt néhány évben a Szikra Mozgalomhoz vagy más újabb baloldali politikai szervezethez léptek közelebb (van még számos). Vannak, akik sosem lépnének be a pártpolitikába, legfeljebb képzeletbeli „bombamellényben” (hogy szimbolikusan felrobbantsák a pártpolitikai baloldalt vagy konkrétan az MSZP-t). A legtöbben jelenleg „mérgezett vidéknek” látják a pártpolitikai erőteret – fenyegetései elől inkább elmenekülnek, hívásai ellenére távolságot tartanak. És itt megint csak különbség van azok között, akik csak az MSZP-t gyűlölik szívből, akik a jelenlegi pártpolitikai kínálatot vetik meg az MSZP-től a DK-n át a Párbeszédig és tovább, és azok között, akik általában a pártpolitikát tartják jóvátehetetlenül romlottnak, elveszettnek, gyűlöletesnek.
Nem beszélhetek mások nevében. Nem vagyok a szellemi baloldal szócsöve, a fiatalok nevében pedig végképp nem szólhatok (nem vagyok már fiatal). Csak arról írhatok, amit a meghívás állítólagos címzettjei egy számomra azonosíthatónak tűnő részének magatartásán látni vélek, amit a jelenlegi pártpolitikához és annak baloldali pólusához fűződő viszonyulásaikban érzek. Ezek alapján nem látom valószínűnek, hogy sokan eleget tennének e jó szándékú, baráti hangú és támogató invitálásnak.
A Valódi Magyar Baloldal (VMB)
Földes György a baloldaliság esélyeit vizsgálja, eközben pedig a baloldal megteremtését vagy újjáalakítását tűzi célul. Úgy ír a baloldalról, mintha lenne ilyen. Azért ír így róla, hogy legyen ilyen. Az újraalkotás szándékával egyetértek, nem mindegy azonban, hogy mit, miből és miként alkotunk újra. A magam részéről azok közé tartozom, akik nem látják jóvátehetetlenül mérgezettnek a pártpolitikai erőteret. Mérgezett, de nem végérvényesen. Látok rá esélyt, hogy megerősödjön egy baloldali politikai szervezet Magyarországon. Ám nézetem szerint ez nem az MSZP lesz és nem is Párbeszéd. De nem is a DK és nem is a Momentum – merthogy ez utóbbiak még csak nem is baloldali pártok.
Az a baloldal, amelyet Földes György újraalkotni szeretne, vélhetően nem pontosan ugyanaz, mint amire a szellemi baloldal és különösen a fiatal baloldal gondol. Ez utóbbit Tamás Gáspár Miklós „Valódi Magyar Baloldalnak” (VMB) nevezte el nem sokkal a rabszolgatörvény-ellenes tüntetések után (Mi lenne a teendő? Mérce, 2019. január 19.). A VMB alighanem egy másik elképzelt és létrehozandó politika alany, mint aminek életre hívására Földes György javaslatot tesz a szellemi és a politikai baloldal egyesítésével. A VMB például egészen biztosan nem foglalja magában az MSZP-t és más parlamenti szervezeteket. Sőt, éppen ezekkel szemben jön létre, ezek bírálataként fogalmazódik meg.
TGM és a VMB nagy népszerűségnek örvend a fiatal baloldaliak körében. Az MSZP-ről és a parlamenti ellenzékről mindez nem mondható el. Ha a Földes György által megalkotásra javasolt baloldal valójában azonos (lenne) a VMB-vel (értsd: nincs helye benne az MSZP-nek), akkor az általa javasolt baloldal az elmúlt négy-öt évben már formálódóban-alakulóban van.
A VMB egy olyan fazék, amelyben a készülő leves minden hozzávalója ott van már, a szikra már régen kipattant, a tűz is jó ideje lobog alatta, a leves azonban még nem ért össze, a lé még nincs forrásban, az alkotóelemek még nem főttek össze.
Ha lesz erős baloldali erő Magyarországon a következő években, akkor az – nézetem szerint – a VMB fazekában készül. Ez a leves és alkotórészei – például a Szikra Mozgalom – ma még nem az, amivé válni fog, amivé válhat, amivé e forrásban válnia kell. A leveses fazékban (bajaiként hadd írjam: a halászléfőző bográcsban) a forrásban lévő hozzávalók kölcsönösen alakítják-formálják egymást, a hozzávalók összefőnek-összeérnek. A végeredmény előre nem látható – a folyamat maga dialektikus –, sikere kétséges (a paprika rossz is lehet, a levet el is sózhatjuk). Recept van, de a biztos sikert senki sem garantálhatja. A jószándék szükséges, de önmagában nem elégséges. Hogy jól sikerül-e majd, mindig kétséges, mindig csak utólag ítélhető meg. Azok ízlését kell majd megnyernie, akik erre vágynak és szívesen megkóstolnák.
Értékekről és politikai szövetségekről
Hozzászólásaikban Kiss Viktor (A baloldali politika nyomában. Népszava, Szép Szó, 2024. március 24.) és Juhász András (Föld és ég. Szép Szó, Népszava, 2024. április 7.) is jelezte: komoly kétségeik vannak afelől, hogy az a baloldal, amire Földes György utal, valóban létrejöhet-e. Mellettük Antal Attila (Az állam humanizálható, a kapitalizmus nem. Népszava, Szép Szó, 2024. április 14.) is kétségeit fejezte ki, hogy vajon valóban helyes volna-e háttérbe tolni az antikapitalizmust a reálpolitika kedvéért. Mindhármuk egybehangzó véleménye azonos az enyémmel: nem helyes és nem is elfogadható.
Komoly szervezeti, politikai és történeti aggályok vethetők fel a jelenlegi pártpolitikai szervezetekkel szemben. Ha csak az MSZP-t vesszük szemügyre, annyi szemrehányást, haragot és átkot szórhatnánk rá, hogy a vádbeszéd Földes György írásával egyező terjedelműre rúgna. Ráadásul minden vád igaz lenne. (Az igaztalan vádak a Szép Szó egy másik teljes lapszámát tölthetnék meg.) E vádbeszédre azonban sem hely, sem szükség sincsen. Bocsánatkérésre, gyónásra, fogadkozásra, az újabb megújulás újabb ígéreteire sincs. Az MSZP a múlt. Bár sokáig úgy tűnt, sosem múlik el, az MSZP szemmel láthatóan a végóráit éli. Mások mellett sok tiszteletre méltó baloldali ember munkájának köszönheti a létét még mindig. Van, aki szomorúan, míg mások kárörvendve nézik, ahogyan egykori teremtménye, valamint egy belőle kivált, majd fölé kerekedő politikai szervezet éppen felfalja…
Földes György helyzetképe a baloldal(iság) előtt álló kihívásokról nem igaztalan ugyan, bár némiképp megengedő és talán kissé elnagyolt is. A VMB hasonló, bár sokszor élesebb és radikálisabb helyzetképből nő ki. Kiss Viktor jelzi nem minden él nélkül: a Földes György kínálta „értékbaloldaliságban” a Kádár-rendszerben felnövekedő baloldali értelmiség szemléletmódja tükröződik. Én is úgy látom, Földes György messze túlhangsúlyozza az értékek szerepét a politikában. Nagyobb jelentőséget tulajdonít az önbevalláson alapuló értékeknek, mint amennyire azok valójában vezetik a politikai cselekvést. Mintha a deklarált értékeknek érdemi közük volna azon valóságos érdekekhez, amelyeket politikai szereplők ténylegesen képviselnek. (Itt teszem fel a kérdést: tessék mondani, vajon milyen értékeket képvisel valójában Tóth Csaba, Molnár Gyula, Horváth Csaba, Molnár Zsolt vagy Molnár Csaba?) Hogyan kellene elképzelni értékek és érdekek összekapcsolását, ha állítólagos értékeiről bárki bármit mondhat (hazudhat), miközben valóságos érdekeiről következetesen hallgathat? Ha pedig az ún. értékek helye és ereje ennyire kétes a politikában, kérdéssé válik, mire alkalmas, mire elég ez az elkötelezett értékbaloldaliság, amit Földes György képvisel.
Egy-egy zavarba ejtően provokatív kérdés és állítás Kiss Viktor hozzászólásában azóta is itt visszhangzik:
„…mire volt elég ennek az értékbaloldaliságnak a reálpolitikai képviselete (a morális-intellektuális ellensúly) a rendszerváltás buldózerével szemben, a kétezres évek tomboló neoliberális őrjöngésével kapcsolatban, majd az egyre inkább öncélúvá váló és morális/intellektuális/politikai értelemben lenullázódó megélhetési ellenzék idején 2010-et követően?”
Másutt szintén Kiss Viktor jegyezte meg helyesen:
„Mert vitatkozhatunk bármiről a baloldaliság kapcsán, ha a politikát illetően úgyis az a következtetésünk, hogy teljes összefogást sürgetünk az ellenzéki oldalon Orbán ellen, és értékbaloldali alapon úgy érvelünk, hogy hazai liberális barátaink végül is miért baloldaliak.”
A VMB egyik kiindulópontja, hogy a liberálisok nem baloldaliak. Ennek olyannyira magától értetődőnek kellene lennie, hogy le se kelljen többé írni. Kinek-kinek milyen világnézetű barátai vannak – legyen az ő dolga. De semmiféle politikai szövetség nem „természetes” baloldaliak és liberálisok között. Pláne nem antikapitalisták és neoliberálisok között.
