Nem kétszáz politikust kellene meggyőznünk arról, hogy mi a jó irány. Nekünk nagyjából kétszáz-háromszázezer embert, és általában a nyilvánosságot kellene meggyőznünk, hogy mi az, hogy jó oktatás, mi az, hogy minőség, milyen globális problémákhoz kellene alkalmazkodnia az oktatásnak – mondta Radó Péter oktatáskutató egy csütörtöki budapesti konferencián, ahol civilek és ellenzéki pártok által megalkotott közös, száz pontból álló oktatáspolitikai koncepciót mutatták be egy kiadvány formájában.
Bár maga a koncepció másfél éve született, kidolgozói szerint kevés figyelmet kapott, tartalmilag ma is aktuális.
Radó Péter ugyanakkor rámutatott, az azóta eltelt időben történtek változások, melyek közül az egyik legfontosabb, hogy az az ellenzéki összefogás, amely 2010 óta időről időre megszületett és igényt mutatott egy közös oktatási stratégiára, mára gyakorlatilag “meghalt”.
Az oktatáskutató szerint az ellenzéki tér háromosztatúvá vált, emellett az elmúlt években létrejött oktatási ellenállási mozgalmak is kifulladni látszanak, így újfajta civil stratégiákra is szükség lesz. Szerinte ez azért is sürgető, mert például azok, akik ma kijönnek a pedagógusképzésből, 2010-ben még általános iskolások voltak, és úgy nőttek fel, hogy azt hihetik: ami ma Magyarországon, azon belül is az oktatásban van, az teljesen normális.
Radó Péter arra is kitért, az oktatási környezet nem változott jelentősen a közös koncepció megszületése óta,
viszont a 2022-es PISA-mérés adatai megerősítették azt a leépülést, aminek jelei már korábban is látszottak.
Az egyik ilyen a társadalmi szelekció hatalmas mértéke, vagyis az, hogy a magyar oktatási rendszer az eltérő szociális helyzetű gyerekeket eltérő intézményekbe tereli, azonnal meghatározva ezzel tanulási esélyeiket, eljuthatnak-e az érettségiig, diplomáig. Ebben a tekintetben csak Kolumbiában rosszabb a helyzet, mint nálunk.
Elkészült a felmérés, minden eddiginél rosszabbul teljesítettek matekból a magyar diákokÚj fejlemény az is, hogy míg 2010 és 2022 között gyakorlatilag nem lehetett tudni, hogy kik a kormány oktatási stratégái, most a kormányközeli Mathias Corvinus Collegium (MCC) Tanuláskutató Intézetének képviselői egyre több fórumon méltatják a konzervatív pedagógiai hagyományt, ami Radó szerint valójában nem konzervatív, hanem populista és illiberális, továbbá nem szól másról, mint egy ideológiai térfoglalásról az oktatásban.
– Ebben az az érdekes, hogy már semmit nem kell megalapozni, ugyanis minden megtörtént, a kormányzat ennek megfelelően alakította át az oktatást az elmúlt 14 évben – fogalmazott az oktatáskutató, aki szerint ez a folyamat épp most, az új magyar érettségivel tetőzött be.
Ezt követően Nahalka István oktatáskutató beszélt arról, a bemutatott közös oktatáspolitikai koncepció a lehető legtávolabb áll attól a konzervatív pedagógiától, amit az MCC képvisel, és a posztmodern, progresszív pedagógia szellemében íródott.
– Semmi nincs a száz pontban, ami hosszú távon akadályozná a progresszív pedagógia érvényesülését, akár akartuk, akár nem akartuk, olyan dokumentumot készítettünk, ami ebből a szempontból akár hosszú távra is alkalmas lehet a későbbi felhasználásra. Mégis úgy tűnik, hogy kevés olyan javaslat van benne, amely intenzíven elősegítené, hogy a politikaalkotás szereplői informáltan, felkészülten dönthessenek arról, milyen szakmai háttérrel hozzák meg a döntéseiket – fogalmazott önkritikusan Nahalka István.
Nem az asztalfióknak készítették
– Nem értek egyet azzal, hogy az ellenzéki összefogás meghalt vagy tetszhalott állapotba került volna, a politika továbbra is megkövetelni az összefogást és a munka folytatódni fog. A pártoknak is érdekük, hogy szakértőkkel, a szakma képviselőivel együtt dolgozzák ki programjaikat – reflektált Radó Péter kijelentéseire Barkóczi Balázs, a DK parlamenti képviselője és oktatási árnyékminisztere a konferencia második részében, ahol az ellenzéki pártok képviselői szólalhattak fel. Barkóczi szerint a közös oktatási koncepció megalkotása során jöttek rá igazán az ellenzéki pártok, mi az, ami összeköti őket.
Utóbbit Ander Balázs, a Jobbik-Konzervatívok képviselője is megerősítette, ugyanakkor hozzátette, ebben az összefogásban a Jobbik kakukkfióka volt, hiszen a párt nem baloldali és nem liberális. Ezért is merültek fel ellentétek és volt szükség kompromisszumra néhány vitás kérdésben, mint például az egyházi iskolák szerepe vagy az iskolai szegregáció felszámolása. – Kompromisszumokra azért is szükség volt, mert vidéken javarészt mi vittük a vállunkon ezt az összefogást – fűzte hozzá a Jobbik politikusa.
A Párbeszéd-Zöldek képviseletében Erőss Gábor arról beszélt, az ellenzéki pártok nem használtak ki minden erőforrást, nem foglalkoztak eléggé az iskolák belső világával, ami viszont nehéz is lett volna, hiszen a tankerületi rendszerben még az oktatáskutatók is ki vannak zárva az intézményekből. Ugyanakkor hozzátette: az oktatáspolitikai koncepciót nem az asztalfióknak gyártották, hiszen számos ellenzéki vezetésű önkormányzat van, ahol helyi szinten alkalmazhatják annak egyes elemeit, például az óvodapolitikában.
Szűcs Gábor, a Mindenki Magyarországa Néppárt politikusa pedig úgy vélekedett, előre kellett volna látniuk és be kellett volna mutatniuk, ami végül bekövetkezett az oktatásban, mint például a pedagógusok röghöz kötése, a státusztörvény bevezetése. A közös koncepció megalkotását viszont a demokrácia főpróbájának tartja. A Momentumos Tóth Endre szerint viszont a valódi demokrácia az lenne, ha a pártok nem zárt ajtók mögött, hanem a nyilvánosság előtt folytatnák le a szakmai vitákat is. Ezzel nem teljesen értett egyet Kajtárné Botár Borbála, az MSZP oktatáspolitikusa, aki szerint választások előtt nem az ellentétekkel kell “traktálni” a választópolgárokat, hanem azt kell bemutatni, miben értenek egyet.
Búcsúzóul még ki is semmiznék a státusztörvény miatt távozó tanárokat, van, akinek 30 év munkaviszony után egyhavi végkielégítést adnak