Nem sok olyan politikus akad manapság, aki hitelesen képes reagálni váratlan helyzetekre. A kivételes politikai talentum nagymesterei közé tartozik Pedro Sánchez spanyol kormányfő. Bukását már ki tudja hányszor megjövendölték, de olyan politikai érzékkel rendelkezik, mint nem sokan az európai politikában. A tavaly júliusi általános választások előtt például biztosnak látszott, hogy elveszíti a kormányfői tisztséget, de sikerült véghez vinnie a lehetetlent: nem adta át a terepet a konzervatív Néppártnak és a jobboldali radikális Voxnak. Miniszterelnök maradt, méghozzá annak köszönhetően, hogy az emigrációban élő katalán szeparatista, Carles Puigdemont amúgy megbízhatatlan pártját is sikerült meggyőznie: rosszul járna, ha megakadályozná az újabb szocialista vezetésű kabinet beiktatását.
Sánchez cserében komoly engedményeket tett a katalán nemzetiségnek, ami a spanyolok többségének tetszését nem nyerte el. A szocialisták népszerűsége csökkent, egészen addig, amíg Sánchez nemrég belengette lemondását a feleségét ért támadások miatt. Végül maradt, s annyian álltak mellé, vállaltak vele szolidaritást, hogy most pártja messze a legnépszerűbb spanyol-honban.
A vasárnapi katalán választáson kifizetődött Sánchez enyhülési politikája, a szocialisták sima győzelmet arattak. Ám ismét szükség lesz a kormányfő kivételes politikai szimatára. A szocialisták nem szereztek abszolút többséget a barcelonai parlamentben, potenciális koalíciós partnerük, a baloldali republikánusok jelezték, ellenzékbe vonulnak. Puigdemont regionális vezető akar lenni, amiről Sánchez pártja hallani sem akar. A szeparatista politikus így azzal fenyegetőzhet: ha nem kapja meg, amit akar, megbuktatja a madridi kormányt.
Sáncheznak ismét be kell vetnie varázslatos képességeit, igaz, megoldott már ennél nehezebb kihívásokat is.