- Molnár Ferenc Lilioma először szólalt meg a tánc nyelvén Magyarországon

Kedvelt darabja a drámairodalomnak a Liliom, szinte érthetetlen, hogy ez a számos feldolgozást megélt mű hogyan nem találkozott még a táncos gondolkozással hazánkban (külföldön a Hamburg Ballet társulata már előadta). Talán azért, mert az 1909-ben íródott Molnár-darab népszerűségét javarészt annak jól megírtsága, édes és izgalmas nyelvezete adja. Bár elvétve van szöveg a Feledi Project előadásában is, a rendező-koreográfus Feledi János nem erre támaszkodott, hanem képes volt egy egyedi, átgondolt, sokrétű világot álmodni a Nemzeti Táncszínház nagyszínpadára, mellyel bizonyította: egy csirkefogó élete és halála elmesélhető a tánc nyelvén is.

A bemutató április 5-én volt, szerda este láthatta újra a közönség a Feledi Project Liliomát, a premieren jelen volt Molnár Ferenc unokája, Sárközi Mátyás író is, aki elismerően gratuláltaz alkotóknak. A rendezésben domináns szerep jut az érzelmeknek, nem csak a Liliom-Juli szerelem, Muskátné ragaszkodása is komoly reflektort kap, mindemellett az előadás nem akar radikálisan újat mondani a klasszikusról, inkább jó értelemben véve kihasználja lehetőségeit.

Egy nagy körben hinták lógnak le a mennyezetről, a padlón homok. Ennyi jeleníti meg a Ligetet, amely a cselédlányok számára az egyetlen hely, ahol végre kikapcsolódhatnak egy délutánra. Ennek a zajos, feleseigaz világnak az eleme Liliom, a körhintásfiú, aki talán először életében, de mindenképpen utoljára szerelmes lesz. A csirkefogó megpróbál kiszakadni közegéből, megváltozni, de nem sikerül, bármennyire szereti, végül bántja kedvesét, Julit. A homok jól szimbolizálja egyrészt a koszosságot, másrészt a labilis talajt, amit maga Liliom jelent. Fontos elem a vetítés is, mely nagytotálban mutatja meg az egyes szereplők fehérre mázolt, szinte némafilmesen sminkelt arcát, ezzel egyéni szálak válnak hangsúlyossá.

Az első néhány jelenet csaknem papírformaszerűen követi a darabot, ezt segíti a zeneszerző Mester Dávid hangzásában egységes, témák szerint jól elkülönülő zenéje. A zene valahol keleties, de megvan benne a magyar népzene hangzásvilága, bazári hangulatot kölcsönöz a Ligetben játszódó jeleneteknek, a drámai részeknél fémes, néhol fülsértő zajba csap át, majd a másvilágon lágy zongora. Bati Nikolett jelmezei, melyek a markánsan hozzák a tervező világát: többféle anyag, szín, minta, kor találkozik, a kosztümök mégis kiemelik a karakterek jellemét, szerepkörét. Juli például a kezdetektől feketében, mintha eleve eldöntött lenne sorsa, Liliom pedig a legletisztultabban öltözik, mindez őt teszi a középpontba.

A címszerepben Földesi Milán látható, aki mozgásában is képes valahogy elkülönülni mindenkitől, igazi egységet a Julit alakító Bakonyi Jusztinával képeznek. A főpáros táncát a szeretetteljes és az erőszakos mozdulatok váltakozása, a meglepő emelések teszik emlékezetessé, de nem marginális jelenség a Muskátnéként feltűnő Wéninger Dalma sem. Mari (Frank Flóra) és Hugó (Perjési Patrik) kettőse, illetve a kialakuló hármas és csoportos koreográfiák tele vannak ötlettel, leleménnyel, pláne, amikor a hintákat is bevonják a mozgásba.

Összességében egy nagyon erős, olykor patetikus táncadaptáció született a Liliomból, melyen érződik a rendezői átgondoltság: még egy szerelmesvers elhangzását is más kontextusba helyezi egy mozdulat, a nézőt kizökkenti a hinták láncának zörgése. Az előadás leginkább azt boncolgatja, hogyan lehet központi szereplője sokak életének az, aki ezzel végezete miatt semmit sem kezdhet, és hogy tudja a szeretet minden fájdalom után is meglátni a másikban a jót.