Mi úgy készülünk a békére, hogy mindenkinél többet beszélünk a háborúról. A kormánypárti trashmédiában – vagyis a pártsajtónak azon szegmensében, amely célzottan és kizárólagosan a szavazói törzsbázisnak kommunikál –, a leggyakoribb hívószó most a harmadik világháború, de az atom is ott van a top háromban. Erős gyomrúaknak érdemes rákeresni az Origo, a Ripost vagy akár a Magyar Nemzet címoldalán: apokaliptikus víziók, mindig azzal a keretezéssel, hogy a nyugati államok agressziója hozza el a világégést, bárhogy is próbál ennek ellenállni a higgadt és józan Oroszország. A legjellemzőbb mondás, hogy az Ukrajnának címzett fegyverszállítások újraindulása a világháborús helyzet oka. Utánaszámoltunk: egyetlen olyan cikk sincs, amikor ugyanezt a kockázatot vetették volna föl Oroszország iráni vagy észak-koreai fegyvervásárlásai kapcsán. (Világos: ha Ukrajna fegyverekhez jut, az meghosszabbítja/elmélyíti a háborút, ha Oroszország teszi ugyanezt, az közelebb hozza a békét.) De voltak napok, amikor az oroszok által folyamatosan berepülésekkel és felségvíz-sértésekkel provokált skandináv országok – deklaráltan és ténylegesen is – védelmi helyzeteket imitáló hadgyakorlata robbantotta ki majdnem az armageddont.
Mielőtt végképp eluralkodna rajtunk a háborús pszichózis – tudják, az a dolog, amellyel a magyar „béketábor” úgy vádol mindenki mást, hogy közben minden erővel építik az övéikben a közvetlen háborús veszély tévképzetét –, érdemes egy pillantást vetni az okokra. Ugyanis amit látunk, az nem az ukrajnai, hanem sokkal inkább a magyarországi (belpolitikai) frontok állásával függ össze. Az a lehetőség, hogy a jobboldali Magyar Péter az EP-mandátumok terén esetleg megszorítja a szélsőjobboldali Fideszt, láthatóan sokkal kevésbé aggasztja még a narancskokárdás szavazótömb tagjait is, mint azokat, akiknek a mandátumairól, az európai befolyás- és az itthoni arcvesztéséről szó van. Emelni kell hát a tétet – márpedig a verbális háború fölött már csak a verbális atomháború van.
Itt tartunk most: „Sokkoló: nézze meg, túlélnénk-e egy atomtámadást Magyarországon?” (Origó). „Újabb lépések a világháború felé? Kötelező európai sorkatonaságot és közös atomfegyvert akar Brüsszel” (Ripost). Amiből akár azt is gondolhatnánk, hogy a belga főváros, mindannyiunk legfőbb ellensége kívánja egy atomcsapással eltörölni a Föld színéről édes hazánkat; a lélektani felkészítésből valahogy rendre kimarad az a momentum, hogy 2022. február 23-tól, vagyis az ukrajnai agresszió kezdetétől kizárólag Oroszország fenyegetőzött atomtámadással, és hogy nyugati részről még a legmegengedőbb olvasatban is csak a válaszcsapások óvatos mérlegelése került szóba.
Egy dolog még a végére, ha az eddigiek nem lennének elegendően tanulságosak illetve riasztóak: a végletekig fokozott háborús rémületkeltésre már csak egy valódi háborúval lehet ráemelni. Merthogy 2026-ban is lesz választás, és a Fidesznek akkor is mondania kell valamit – márpedig, ahogyan most fest, a kormányzás eredményeiről nem nagyon lesz oka beszélni.