A vidéki Magyarország jellegzetes háztípusa, a Kádár-kocka – vagyis a sátortetős kockaház – sokak életében játszik vagy játszott fontos szerepet, mint otthon vagy mint a családi találkozások fontos színhelye. És bár az épülettípust a megjelenése óta sokan kritizálták, az széles körben elterjedt és máig meghatározza számos település képét. A Ludwig Múzeum Kis magyar kockológia című kiállítása is a Kádár-kocka jelenségét járja körül, de nemcsak társadalmi és kulturális, hanem képzőművészeti szempontból is. A tárlat szerint ezen háztípus ugyanis nemcsak egy épület, de „szimbolikus forma, esztétikai közös nevező”, amelyet a lakók formáltak maguknak.
De mikor is bukkant fel a hazai építészetben a Kádár-kocka? A pontos dátumot nem tudni, de az első, utólag dokumentált kockaház 1957-ben jelent meg Újpesten. A háztípus elterjedését viszont több tényező motiválta, mint az általános lakáshiány és a polgári életstílus iránti vágy. A Kádár-kockát másrészt mindenki a saját képére formálhatta, melyre a kiállításon a leginkább Katharina Roters német fotográfus 2003 óta készített képsorozata mutat rá, melynek darabjain a Kádár-kockák homlokzatainak különféle színű és alakú megoldásait követhetjük nyomon – van köztük geometrikus formákból építkező mű, de még op-artos megoldással is találkozhatunk. Roters a kutatást Szolnoki József képzőművésszel vezette, aki interjúkat készített a házak tulajdonosaival, szomszédaival és még kőművesekkel is, majd a projektből könyv született, melyet 2014-ben a Frankfurti Könyvvásár építészeti könyv díjával (DAM Architectural Book Award) jutalmaztak.
A tárlaton a kockaház viszont nemcsak fotókon, de festményen, rajzon, fotóalapú munkán és installációban is feltűnik, hol realista, hol abszurd, hol szürreális módon. Birkás Ákos 1973-as Új ház című olajképe például valósághűen, mértani pontossággal adja vissza a formáját, a háromszög alakú sátortetőt, az alján futó ereszcsatornát és a téglalap alakú ablakokat. Birkás más képein viszont csavar egyet az ábrázoláson: az épületet belülről mutatja, annak hengerelt mintás falán pedig egy keretezett képet, melyben ironikus módon szintén egy kockaház van. Fehér László 1976-os realisztikus olajfestményén a jellegzetes épület előtt két nagyszülő pózol az unokájával, akiket a művész az akkoriban rá jellemző szociografikus módon jelenített meg. A műnek másrészt személyes vonatkozása is van: a képen szereplő férfi Kertai Ferenc kőműves, aki a művész táci műtermét építette.
Bukta Imre mezőszemerei képein már fél lábbal a szürrealitás mezejére lépünk. Az otthonok szobabelsőit ábrázoló műveken szokatlan elemeket látunk: az egyiken a nappaliban a Romance for sale (Romantika eladó) felirat olvasható, míg felette hiányzik a plafon, a másikon egy férfi az ablakon beáradó erős fényt nézi, miközben feltűnik mögötte egy bárány. Szöllősi Géza 2005-ös fotóján szintén egy szobabelsőt látunk, az egykori nagymamája lakását, melynek matyómintás kanapéján három alak, vagyis három világ találkozik: maga a művész, a nagyanyja és a Mahuju nevű szexbábu. A kép a művész Suzuka és barátai című fotósorozatába tartozik, melynek darabjain valósághű japán babák kerülnek kellemetlen szituációkba.
A tárlaton másfelől a fiatal alkotók, az 1980-as évek közepe után született művészek reflexióit is láthatjuk. Az ő életükben a kockaház már nem mint újdonság jelent meg, hanem a szülők, nagyszülők múltját és a Kádár-korszakot jelképezi, éppen ezért műveiken a háztípust a megszokottól eltérően ábrázolják. Keresztesi Botond internetes esztétikát idéző The Castle of the Middle Class (A középosztály kastélya) című képén például a Tatai vár tetején jelenik meg a sátortetős ház, míg az ábrázolás a korai számítógépes játékok vizualitását idézi. Csizik Balázs a rokonai kockaházának tárgyi világából indul ki, a tárlaton Edit mamája rendszerváltás előtt és után szerzett használati és dísztárgyait szakítja ki környezetükből, és nyomtatja azokat egy csipkés falvédőre, mellyel demonstrálja, hogyan változik meg a tárgyi környezet az évtizedek során. Így kerül egymás mellé az 1966-ban nászajándékba kapott kávéfőző, az 1973-ban születésnapra ajándékozott Török János tervezte váza és a 2015-ben, névnapra kapott műanyag delfinpár.
Infó: Kis magyar kockológia – A modernitás hajlékai a Kádár-korszakban. Kurátor: Készman József. Ludwig Múzeum (Budapest, IX., Komor Marcell utca 1.). Megtekinthető augusztus 18-ig
