Veszélyes örvény
Caligula lovának,
amikor konzul lett belőle,
rögtön lett egy kutyája,
együtt jártak ki a mezőre.
Mit beszélt a két állat?
Biztos néha államügyekről,
szenátorságot vállalt
a kutya, így jövője eldőlt.
Lett sok kötelessége,
az agorára kellett menjen,
a barátságnak vége,
ha szónokolsz gyűrött köpenyben.
Sok volt az ugatása,
Caligula szólt a lovának,
hogy a kutyát leváltsa.
Hogy lehet ez korkívánat? –
nyerített fel a konzul.
De a kutyát azért száműzték
a városkapukon túl.
Ám egy sintér lenyúzta bőrét,
mikor épp csak elindult.
Így szolgálta a hazug törvényt,
de ez csak a beteg múlt,
nem érthető, veszélyes örvény.
Szent István kutyája
Szent István kutyája vagyok,
érdekel ám Koppány feje,
a kivégzés az nagy dolog,
mindig egyetértek vele.
A testet persze elviszik,
a vér mégiscsak itt marad.
Bár sajnálkozunk egy kicsit,
elkap a fickós indulat,
a vért felinni jó nagyon,
tőlünk nem nagy bűn, azt hiszem,
bölcselkedésre alkalom,
töprengés tengersós ízen.
Hogy hosszú íz, az nem zavar,
a bosszú íze nem piros,
érzem, és kicsit felkavar,
a kivégzésnél rutinos
segéderő vagyok ma már.
Tudom mindennek az okát,
nem puszta szörny, ki vért zabál,
aki megérti a korát,
és simogatja a király.
Én mindenben támogatom,
a templomban szól a korál.
És nálam van a hatalom.
