A közép- és kelet-európai NATO tagállamokat tömörítő informális fórum, a Bukaresti Kilencek (B9) keddi rigai találkozóján Jens Stoltenberg NATO-főtitkárnak a nemzetközi sajtó is feltette a kérdést, hogy miért utazik Budapestre, miről kíván tárgyalni Orbán Viktor miniszterelnökkel? Akkor Stoltenberg azt válaszolta, főtitkári munkájának része, hogy találkozzon és egyeztessen a NATO-országok vezetőivel minden a szövetséggel kapcsolatos kérdésben.
Nyilván ennél sokkal többről van szó.
A NATO lényeges döntéseinek mindegyikét konszenzussal kell meghozni, a magyar kormány már a finn és a svéd NATO-csatlakozás ratifikációjának értelmetlen és értelmezhetetlen akadályozásával bebizonyította, hogy tud kellemetlen perceket szerezni a szövetségnek. Ebben a kérdésben is végül engedett Orbán Viktor, mint ahogy – legalábbis úgy néz ki -, Ukrajna támogatásának kérdésében is meghátrál.
A tagállamok ugyan magyar jóváhagyás nélkül is folytathatják az önvédelmi háborút vívó Ukrajna katonai, anyagi támogatását, de a szeptember végén leköszönő Stoltenberg számára – és a teljes NATO-vezetés számára – van néhány fontos kérdés, amelyet mielőbb, még a július 9-11-én Washingtonban sorra kerülő NATO-csúcson szeretnének dűlőre vinni. A nemzetközi sajtóban és szaklapokban megszólaló katonai és biztonságpolitikai elemzők szerint
a sietség annak köszönhető, hogy a védelmi szövetség Donald Trump elnökválasztási győzelmétől tartva, szeretné „bebiztosítani” magát.
A washingtoni csúcstalálkozónak két központi kérdése van – az új NATO-főtitkár személye, valamint Ukrajna támogatása. A leköszönő Stoltenberg azt ösztönzi, hogy a NATO a jövőben vállaljon nagyobb koordinációs szerepet a tagállamok által Ukrajnának nyújtott katonai felszerelések és kiképzés terén. Álláspontja szerint ez „nagyobb kiszámíthatóságot biztosít Kijev számára, és mind az azonnali, mind a hosszabb távú szükségleteknek eleget tesz”. Ennek érdekében javasolt Stoltenberg
egy hosszútávú pénzügyi kötelezettségvállalási programot Ukrajna számára, erről a programról kell majd dönteni Washingtonban.
Oroszország 2022-es teljes körű inváziója óta a szövetségesek évente mintegy 40 milliárd euró értékű katonai segélyt nyújtottak Ukrajnának, a főtitkár szerint a háború befejezésének felgyorsítása érdekében a NATO-tagállamoknak „legalább” a jelenlegi szinten kell tartaniuk az Ukrajnának nyújtott támogatást „mindaddig, amíg szükséges”. Ez a hosszú távú pénzügyi program Magyarország hozzájárulása nélkül is biztosítható,
ha a magyar kormány nem tesz keresztbe a többi tagállam erőfeszítéseinek.
A másik fontos kérdés az új főtitkár megválasztása. Stoltenberg 10 év után távozik a szövetség éléről úgy, hogy mandátumát többször meghosszabbították, az utóbbi években épp az ukrajnai háború kitörése miatt. Október elsején viszont valakinek át kell vennie a tisztséget, pillanatnyilag pedig 30 tagállam Mark Rutte volt holland kormányfőt támogatja, Magyarország viszont Romániával együtt Klaus Johannis román államfő mögé állt.
Főtitkárt csak konszenzussal lehet választani, de erre nincs hivatalos eljárás – a folyamat diplomáciai egyeztetések útján zajlik, a döntést pedig csak a konszenzus megszületése után hozzák nyilvánosságra. A kiválasztási folyamat részleteit a végső döntés kihirdetéséig csak a NATO-vezetők és képviselőik ismerhetik. A választás-döntés időpontja sem nyilvános, de minden szakértői vélemény szerint a NATO-vezetés azt akarja, hogy a júliusi washingtoni csúcstalálkozón megtörténjen, amely egyben az észak-atlanti szövetség megalakulásának 75. évfordulója is lesz.
Vagy legalábbis mindenképpen az amerikai elnökválasztás előtt.
A NATO alapító okirata, a washingtoni szerződésben még nem szerepel a főtitkár, csupán az, hogy a legfőbb politikai döntéshozó testület az az Észak-atlanti Tanács, amelyben minden szövetséges ország képviselteti magát. A főtitkári hivatalt csupán 1952-ben hozták létre, de ma már elképzelhetetlen a működés főtitkár nélkül, mindenképpen nehezítené a NATO tevékenységét, ha Stoltenberg távozásáig nem sikerülne utódot választani.
Ebben a folyamatban az egyetlen akadály
a magyar kormányfő személyes sérelme „a holland fickóval szemben”.
Románia, annak ellenére, hogy államfője az egyik jelölt, nem számít annak, hiszen Bukarest fegyelmezett EU- és NATO tag, egyetlen közösségi döntést sem akadályozott meg mindeddig. Román sajtóinformációk szerint csak idő kérdése Johannis visszalépése, a román elnökre óriási amerikai és nemzetközi nyomás nehezedik e téren.
Johannis valójában egy nagyobb játszma részeként jelentkezett be a tisztségre, ő egy jelentősebb EU- posztra pályázik valójában és egy ilyen ígéret esetén vissza is lép.
A magyar kormány azzal indokolja a román államfő támogatását, hogy itt az ideje, hogy a NATO élére egy keleti vezető kerüljön, amit még jogosabbá tesz az, hogy a fegyveres konfliktus is Európa keleti részén zajlik. A NATO-nak jelenleg is román az alelnöke, Mircea Geoana, és benne van a pakliban az is, hogy Johannis az alelnöki tisztséggel „megelégszik”.
Orbán Viktor június elején, egy Mandiner interjúban vetette fel először, hogy „bizonyos feltételek mellett” hajlandó Ruttet támogatni. A feltétel nem meglepő,
mint mondta Orbán „becsületbeli ügy”. Rutte kérjen bocsánatot amiért korábban „megsértette Magyarországot”.
„Ahogy a svédek NATO-csatlakozásakor is világossá tettük, több tiszteletet kell adni Magyarországnak”, mondta a magyar miniszterelnök.
A tegnapi sajtótájékoztatón nem esett szó a főtitkárválasztásról – mint jeleztük, ennek részletei nem nyilvánosak - , de minden bizonnyal szó esett róla Stoltenberg és Orbán között. Kérdés, Rutte fog bocsánatot kérni valamilyen formában, vagy Orbán enged egy nagyobb politikai cél érdekében.
Orbán Viktor: Magyarország világossá tette, hogy nem kíván blokkolni olyan döntéseket a NATO-ban, amelyeket a többi tagország támogatA NATO-főtitkár alig várja a találkozót Orbán Viktorral, de a magyar miniszterelnök állításai köszönőviszonyban sincsenek azzal, amiről a tárgyalás szólni fogMiért lett engedékenyebb Orbán?
Orbán Viktor békülékenyebb hangneme mögött egyértelműen az áll, hogy mivel Brüsszel szélsőjobb „meghódítása” elmaradt, valamit fel kell mutatnia választó felé. Az egyetlen győzelem pedig, amit felmutathat az az lenne, ha a Fidesz bekerülhetne a Giorgia Meloni vezette Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) EP-frakcióba. A kormánypárt 2021. márciusa óta nem tagja az Európai Néppártnak (PP), frakció nélkül pedig semmilyen vezetői vagy bizottsági tisztségre nem számíthatnak a magyar fideszes képviselők, ami miatt valójában súlytalanná válik EP-jelenlétük. Meloni viszont egyértelművé tette, az ECR-nek nem lehet olyan párt a tagja, amely ellenzi Ukrajna támogatását és oroszbarát politikát folytat. Orbán egyelőre kibúvót keres azzal, hogy megígérte, nem blokkolja a NATO Ukrajnát támogató lépéseit, de Magyarország semmilyen módon nem is járul hozzá az ukrán honvédő háború költségeihez. Ez mindenképpen előrelépés korábbi álláspontjához, a „húzzuk be a vészféket”-hez képest, de aligha lesz elég az ECR tagság eléréséhez. Márcsak azért is, mert Meloni arra törekszik, hogy „tényező” az európai uniós döntéshozatalban, hogy a továbbra is többségben maradt néppárti-szociáldemokrata-liberális többség partnerként tekintsen frakciójára. Ezt viszont nem segíti a vétójogával visszaélő, a közös törekvéseket akadályozó Orbán Viktor.
