1870 és 1920 között több mint egymillió magyar vándorolt ki az Egyesült Államokba a jobb élet reményében. Mi volt az USA bevándorláspolitikája ebben az időben?
1917 előtt szinte a „nyitott határok” gyakorlatáról beszélhetünk. Bárki felbukkant a határon, az bebocsátást nyert. 1892-ben nyitotta meg kapuit a híres bevándorlósziget, a New York-i Ellis Island. Az ide érkezők 98 százaléka egy hivatalos vizsgálatot követően szabadon beléphetett az Egyesült Államok területére, ami persze nem jelentett egyet az állampolgárság elnyerésével. 1917-ben létrejött a vízum intézménye, ami amerikai találmány. 1924-ben az amerikai kongresszus kvótarendszert fogadott el, ugyanis 1890 és 1924 között nagy számban érkeztek olasz, magyar, valamint a mai Oroszország és Ukrajna területéről származó zsidók is az országba. Akkoriban sok törvényhozó volt az eugenika híve, így döntéseiket rasszista megfontolások is motiválták. A törvény a 1890-es cenzus visszaállítására tett kísérletet, amikor még döntően svédek, németek, írek érkeztek az országba. Nyomában az USA történetében először zuhanni kezdett a bevándorlók száma, s ez a trend megmaradt a következő negyven évben. 1965-ben pedig elfogadtuk azt a bevándorlási törvényt, amely nagy vonalakban most is hatályban van.
Ma a becslések szerint közel 11 millió bevándorló tartózkodik illegálisan az Egyesült Államok területén. Ez nem hatalmas szám?
Attól függ mihez képest. Ne feledjük, az USA lakossága 333 millió fő. Az illegálisan az országban tartózkodó, azaz papírok nélküli bevándorlók száma az elmúlt tíz évben 10 és 12 millió között mozgott. Kérdés, hogy papírok nélküli bevándorlónak számítjuk-e azt a négymillió embert, aki jelenleg is a menedékkérelme elbírálására vár.
Tisztázzuk az olvasók kedvéért, hogy ki számít papírok nélküli bevándorlónak.
Nincs rá hivatalos definíció. Számos olyan személy van, akinek nincs tartózkodási engedélye, mégis rendelkezik jogi státusszal. Ilyenek az Obama-kormány által bevezetett DACA program (Deferred Action for Childhood Arrivals, azaz Halasztott Intézkedés Gyermekkorú Bevándorlóknak) címzettjei, az ún. „Álmodók” (Dreamers). Ők olyan bevándorlók, akik még kiskorúként, a határt illegálisan átlépő szüleikkel érkeztek az Egyesült Államokba. Körülbelül félmillió ilyen emberről beszélünk, akinek nincs állandó jogi státusza, ám a kétévente megújítandó tartózkodási engedéllyel az országban maradhat, dolgozhat, akár egyetemre is járhat. 11-12 millió ember azonban semmilyen dokumentummal nem rendelkezik. Kérdés hogyan alakult ki ez a tömeg. A második világháború idején indult az ún. Bracero-program (a szó a spanyolban „kétkezi munkást” jelent), amely a hadseregbe bevonult férfiakat volt hivatott pótolni a mezőgazdaságban. Mexikóiak százezreiről beszélünk, akik segítettek betakarítani a termést az amerikai gazdáknak. Szezonálisan volt munkájuk, dolguk végeztével vissza kellett térniük Mexikóba. A program 1965-ben véget ért, de a közös munka eredményeként a schengeni övezethez hasonló, laza határellenőrzést alakult ki a két ország között. 1986-ban Reagan elnök először szigorításokat vezetett be, ami több határőrt és nagyobb számú előállítást jelentett, valamint azóta a munkáltatók hivatalosan csak munkavállalási engedéllyel rendelkező személyeket alkalmazhatnak. Lebukás esetén azonban csak a munkáltatót büntethetik meg. Ami sokkal inkább problémát okoz, hogy a papírok nélküli bevándorlók a 2000-es évektől kezdve csapdába estek az USA-ban, ha ugyanis elhagyják az országot, akkor tíz évig nem térhetnek oda vissza. Így a falak nemcsak kirekesztenek az Egyesült Államokból, de sok embert be is zárnak oda.
Az MSNBC podcastjában nemrég elmondta, hogy a migráció ügyében vasszigort hirdető Trump elnökségének végén az illegális határátlépők száma húszéves rekordot döntött. Hogy lehet ez?
Ennek egyik oka a Covid. Latin-Amerika máig nem heverte ki a pandémia okozta sokkot, amely destabilizálta a régiót. Kubának felfutóban volt az idegenforgalma, amelyet tönkretett a járvány. Venezuelában az olajválság tört ki és a kőolajbevételekre alapozott gazdaság állapota tovább romlott. Az elmúlt évtizedben minden negyedik venezuelai elhagyta az országot. Ez nyolcmillió embert jelent. 2020 márciusától a 42-es Cikkely nevű közegészségügyi rendelet alapján eljárás nélkül toloncoltak ki minden, a fertőzött országokból érkezőt, ám ez az intézkedés nem bevándorlási törvénynek készült.
A pandémia nem jött kapóra Trumpnak a bevándorlás visszaszorításában?
Nem. A bevándorlási törvények szankciókkal járnak. Ha illegálisan átléped a határt, letartóztatnak és deportálnak. Ez esetben öt vagy tíz évre megtagadják tőled a belépést az országba. Ha újra átléped a határt és letartóztatnak, akkor szövetségi börtönben kötsz ki szövetségi bűntett elkövetéséért. Ezzel szemben a 42-es Cikkely alapján egyszerűen csak visszabuszoztatták az illegális bevándorlókat a határ mexikói oldalára bármilyen jogi szankció nélkül. Mi történt? Az emberek elkezdték újra és újra átlépni a határt abban a biztos tudatban, hogy a legrosszabb ami történhet velük, hogy buszra rakják őket majd leteszik a határ másik oldalán. Régen kalkulálnod kellett a szankciókkal, mielőtt átlépted a határt. Ez a 42-es Cikkellyel megszűnt. Ekkoriban nőtt meg a mexikóiak bevándorlási kedve is, hiszen a járvány alatt sok amerikai meghalt vagy kiesett a munkaerőpiacról. Egyéb okok is voltak. Több dél-amerikai országban is autoriter fordulat következett be, és az USA ideális úti célként szolgált a politikai menekültek számára. Elterjedt a hír, hogy gond nélkül lehet menni az USA-ba. Ne feledjük: a déli határsáv 2000 mérföld (több mint 3200 km) hosszú. Nem mindenhol épült meg a fal. Ahol igen, ott is esetenként akár fél mérfölddel az USA területén belül húzódik, hiszen egyes szakaszokon folyó jelöli a határt, így a mérnököknek gondolniuk kellett az ártérre is. Sok esetben tehát a bevándorló már akkor is az Egyesült Államok területén tartózkodik, ha a falat nem is tudta megmászni. Ez esetben a határőrségnek kötelessége begyűjtenie őt.
A 42-es Cikkely hatálya tavalyi év májusával megszűnt. Az USA mely országokkal kötött megállapodást a menekültjeik átvételéről?
Ebből a szempontból Mexikó lehetne az a partner az USA-nak, ami Ruanda az Egyesült Királyságnak. Saját állampolgárait automatikusan visszafogadja, a kérdés inkább az: hajlandó-e így eljárni a más országokból érkezők esetében is. Erről szeretnénk most megegyezni Mexikóval.
Trump legvitatottabb intézkedése a bevándorló családok szétválasztása volt. Hogyan kerülhetett erre sor?
Az illegális határátlépő családokból a szülőket egy büntetőbíróság helyszínére szállították. Ők rendszerint bűnösnek vallották magukat az elkövetett vétségben, majd két nap elzárás után szabadulhattak. A gyermekeket eközben kísérő nélküli kiskorúnak minősítették, és egy másik helyen lévő menedékhelyre szállították. A méltányosság kedvéért – bár nem érdemlik meg – elmondom, hogy a Trump-adminisztráció jót akar azzal, hogy elrettenti a szülőket az útra keléstől. Lehet, hogy rossz amit most teszünk, de ez életeket ment majd a jövőben, gondolhatták. Ám semmilyen kidolgozott eljárásuk nem volt a családok újraegyesítésére. Több mint ötezer családot szakítottak így szét a bő egy év alatt, amíg ezt a gyakorlatot alkalmazták.
Mik voltak a Biden-kormány okos döntései az illegális migráció kezelésében és milyen baklövéseket követtek el?
A baklövésekkel kezdeném. Kezdettől fogva nem akartak vezető szerepet vállalni a probléma megoldásában. Van egy kifejezés az amerikai angolban: „running scared” (rémülten megfutamodni). Na ezt történt velük: hanyatt-homlok menekültek a téma elől, hiszen politikailag nem volt megnyerhető számukra. A baloldalon az illegális migráció nem is tartozik a választók fontos ügyei közé, a jobboldalon azonban ez lett AZ ügy. Némiképp váratlanul is érte a kormányt, amikor már a nagyvárosok is kezdték megérezni a megnövekedett migráció terhét. (Az interjú óta Biden elnök rendelettel a határ ideiglenes lezárásáról döntött. - a szerk.) Jó döntés volt ellenben, hogy megkönnyítették a legális bejutást az országba. A határátkelőnél benyújtható menedékkérelem elbírálásáig próbára bocsátják a bevándorlókat, ezalatt legálisan maradhatnak az országban. Persze ez a rendszer sem tökéletes, hosszú várólisták vannak.
Megváltozott a világ és vele a technológiai feltételek. Ezzel sem számolt a Biden-kormányzat?
2021-től megváltozott a bevándorlók nemzeti összetétele és az egész nyugati féltekéről kezdtek érkezni. Az információ villámgyors terjedésével a migráció technikai szempontból könnyebb lett, mint valaha, még ha az államok egyre több és több akadályt gördítenek is a bevándorlók útjába. Gondoljunk csak a közösségi médiára, a fordító appokra vagy az internetes banki szolgáltatásokra. Régen készpénzt kellett vinned magaddal az útra és ha kiraboltak, akkor véget ért az utazásod. Ma már mindenki rendelkezésére állnak az ATM-ek és az okostelefonok.
Trump illúzióba ringatja magát, ha azt hiszi, hogy egy tollvonással le lehet zárni a határt?
Ahogy Rishi Sunak és Giorgia Meloni is. Ausztrália az egyetlen állam, amelynek sikerült ezt elérnie a Karácsony-szigetek egyikének szörnyű börtönszigetével. De az az ország egy sziget az óceánon. Nem akarok nyitott határok mellett érvelni, de van abban valami mélyen emberi, hogy valaki képzeletbeli vonalakat lép át egy jobb élet reményében.
Névjegy
Aaron Reichlin-Melnick, a bevándorlással kapcsolatos jogsegélyt és tanácsadói szolgáltatást nyújtó az American Immigration Council NGO ügyvezető igazgatója. Jogi doktorátusát a Georgetown Egyetemen szerezte, alapdiplomáját pedig politológia és kelet-ázsiai tanulmányok szakon a Brandeis Egyetemen. Jelenlegi munkahelyét megelőzően jogtanácsosként segítette a bevándorlók ügyét elbíráló bíróságok munkáját, illetve tagja volt a New York-i Legal Aid Society társaságnál bevándorlóknak jogsegélyt nyújtó jogvédők stábjának is.
