Felkavarta a politikai állóvizet az eddigi masszívan jobboldali zalai fürdővárosban a független Naszádos Péter. Öt éve első próbálkozásra úgy került be képviselőként a helyi testületbe, hogy messze a legtöbb voksot kapta az egyéni listán indulók közül, idén pedig már polgármesterjelöltként szállt harcba és nyert fölényesen. A voksok 62 százalékát gyűjtötte be, míg kormánypárti riválisa, Vértesaljai László 38 százalékig jutott. A vereség és annak mértéke azért is súlyos a kormánypártok számára, mert a Fidesz-KDNP három ciklus után bukta el a fürdővárost, ráadásul nemcsak a polgármesteri szék, a testületi többség is odalett. Az, hogy a hosszú Fideszes-korszak véget ért, a polgármestert kevéssé lepte meg.
– Ez a város mindig is egy külön világnak számított Magyarországon, már a 70-80-as években is, kicsit mindig is olyan volt, mintha nem Magyarország lenne. És mindig nagyon erős lokálpatriotizmus jellemezte, ettől lehetett Közép-Európa Monacója – magyarázta a posztját októberben elfoglaló, eddig közgazdászként dolgozó polgármester, aki szerint megértették az emberek, hogy neki nem a politika, hanem tényleg a város számít. – Független, keresztény ember vagyok, mindig együtt dolgoztam jobb- és baloldali emberekkel. A mostani csapatom is vegyes, akadnak benne függetlenek, ellenzékiek, fideszesek, helyben ismert jobboldaliak, s csak annyi a közös bennünk, hogy nem vagyunk hajlandóak a nagypolitikát behozni Hévízre. Természetesen látjuk a bajokat, de nem valakik vagy a kormány ellenében akarjuk kijavítani a hibákat, hanem együttműködve mindenkivel, aki hajlandó tenni a városért.
Kérdés, lehet-e nem a kormány ellen dolgozva kijavítani a hibákat, ha azokat több esetben épp a kabinet okozta.
Az egyik legégetőbb kérdés a várost életét minden területen meghatározó tófürdő és az ahhoz kapcsolódó kórház helyzete. Még fideszes vezetés idején, 2013-ban visszaadta a város az államnak az önkormányzati hányadot a működtetésben, s azóta nincs ráhatásuk a település legfontosabb vonzerejének állapotára. A komplexum pedig az elmúlt évtizedben látványosan leromlott. Ugyanúgy, mint Hévíz nyugati kapcsolatai. Míg korábban az Oroszországból érkező turizmus ugrásszerűen fejlődött, addig a nyugat-európai nexust hanyagolta a városvezetés. A koronavírus és a háború miatt aztán az orosz turisták eltűntek Hévízről, ami rögtön látványossá tette, mennyivel kevesebben jönnek Nyugatról.
– Az orosz nyitás jó volt, de közben leépítették a prosperáló, s a városnak biztos alapokat adó, elsősorban német vonalat, ami elképesztő hibának bizonyult
– mondta Naszádos Péter, aki szerint következő önkormányzati ciklus nagy feladata, hogy ezeket a kapcsolatokat visszaépítsék. – Bár csak októbertől leszek polgármester, s addig tiszteletben tartom az elődöm mandátumát, már megkezdtem a régi, nyugati kapcsolatok megújítását.
Emellett szerinte fontos, hogy a tó és a kórház maradjon együtt, ne válasszák szét őket külön üzemeltetésre, s az évek óta épülő, a város szégyenfoltjának tekinthető buszpályaudvar-projektet is át kell gondolni, közösségi teret szeretnénk a helyére. A sármelléki reptér viszont véleménye alapján elsősorban Zalaegerszegnek, az ottani gazdasági szereplőknek fontos, igaz, ha normálisan működne, Hévíz is profitálna belőle. A Hévíz és Keszthely közelében lévő sármelléki reptér felvirágoztatását sokadszorra ígéri az állam, de – mint arról korábban részletesen írtunk – az elköltött közpénzmilliárdok ellenére az adatok egyre rosszabbak: a légikikötő tíz éve 28 ezres, tavaly alig 4 ezres forgalmat ért el.
A budapesti nemzetközi repülőtér bevételére készül az Orbán-kormány, kár, hogy egyelőre a sármelléki légikikötővel sem boldogul– Aki ezen problémák megoldásában segít, azzal együttműködünk – mondta Naszádos Péter, aki ennek jegyében ígéri, vegyes bizottságokkal akar együtt dolgozni. – A választási végeredmény nem a kormány ellen született, hanem a helyi viszonyok javítása érdekében. Hévíz nem is lehet ellenzékben, hiszen nemzeti kincs, vagyis mindenkié.
A fürdőváros elvesztése komoly vihart kavart a regionális Fideszben.
A Hévízen alulmaradt kormánypárti jelölt, Vértesaljai László a választás másnapján, a Facebook-oldalán fideszes politikusokhoz képest meglehetősen nyíltan kritizálta a kormánypártokat. Szerinte a hévíziek és keszthelyiek ítéletet mondtak arról, „ami a térségünk városaiban vezetés címén működik hosszú évek óta”. Úgy vélte, Hévízen és környékén hosszú idő óta nincs kiszámítható fejlődés, nincs a települések között együttműködés, nincs karizmatikus, jövőbelátó vezető, helyette elbaltázott beruházások, irigység és gőg tapasztalható, s „az elmulasztott fejlesztések stagnálásra, a megkésett koncepciók bolyongásra kárhoztatták településeinket a kiegyensúlyozott fejlődés helyett”.
Kritikájára Manninger Jenő, Keszthely frissen bukott Fidesz-KDNP-s polgármestere, korábbi országgyűlési képviselő és államtitkár reagált. „Ne szidjuk hasonló pártállású elődünket, mert az ránk is visszaüt” – írta, hozzátéve, hogy szerinte az elhibázott beruházások emlegetésével a térség fideszes vezetőit lejáratni nem csapatmunka, továbbá „az ellenzék vádjait elismerni teljes amatőrség és ráadásul igaztalan”.
Manningernek amúgy talán még jól is jött a fideszes helyi cicaharc, hiszen így nem kell annyit magyarázkodnia a kormánypártok súlyos keszthelyi veresége miatt. Az exállamtitkár több mint ezer vokssal bukta a polgármesterséget a civil Vártak Egyesület színeiben induló egyetemi professzor, Tóth Gergely ellenében.
Ráadásul a nyolc egyéni mandátumból hetet szintén a Vártak Egyesület nyert, így kétharmada lett a testületben, ahová Manninger is csak a surranópályás kompenzációs listáról fért be.
A nyugat-balatoni városban az ellenzéki összefogás már 2019-ben is megszorongatta a kormánypártokat, ám míg akkor még rendre lemaradtak jelöltjei, az idén már taroltak, csak immár civil egyesületi színekben. Méghozzá szó szerint civilként, a pártok ugyanis – bár a Fidesz-KDNP próbálta ellenfeleit pártjelöltekként bemutatni – nem vettek részt a kampányban.
– Az ellenzéki pártok belátták, jobb, ha hátra lépnek, a helyiek jobban hisznek a lokálpatrióta civileknek – magyarázta Dékány Péter, aki öt éve még az ellenzéki összefogás, most a Vártak színeiben szerzett mandátumot. – Az egyesület ismert volt a helyiek előtt, városszépítéssel -gondozással foglalkozott, illetve felszólalt a botrányt kiváltó ügyekben.
Az embereknek pedig elegük lett, hogy nem a település, hanem a NER érdekeit nézi a városvezetés, az utolsó csepp pedig talán az volt a pohárban, hogy bezárták a helyi szülészet-nőgyógyászatot.
Ez ugyan ideiglenesen újranyitották a választások előtt, de úgy tudjuk, egyelőre csak június végéig van engedély.
A Vártak sikeréhez kellett Tóth Gergely is, aki korábban kétszer már nemet mondott a polgármester-jelölti felkérésre, ám ezúttal vállalta a megméretést.
– Mostanra érte el az elégedetlenségem a kritikus küszöböt – indokolta csatasorba állását a professzor. Mint felidézte, korábban elég komoly ellentétek feszültek a helyi ellenzéki és civil csoportok között, ám mostanra ezek, ha hosszú tárgyalások során is, de megoldódtak, így sikerült összeállítani egy csapatot, amely egy az egyben lehetett kihívója a kormánypártoknak. Csak a Mi Hazánk akart az utolsó pillanatban bezavarni, ám helyben nem találtak megfelelő jelölteket, zalaegerszegi „importjuknak” pedig már az ajánlások összegyűjtése is meghaladta képességeit.
– Ezek után viszont már számítottam a sikerre, ugyanis hiszek az igazságban, ez a rendszer pedig nagyon eltávolodott az igazság alapjaitól. Rengetegen megállítottak az utcán, hogy támogatnak, csak nyilvánosan nem merik felvállalni, nehogy bosszút álljon rajtuk vagy hozzátartozójukon a hatalom – mondta Tóth Gergely.
A felmérések hetekkel a választások előtt az ellenzék komoly sikerét jelezték, amihez hozzájárult a kormánypártok zavarodottsága: a folyamatos castingolás a jelöltekkel is erre utalt. Utóbb kiderült, a pártok távolabb lépése is jó húzásnak bizonyult, ami még a frissen megválasztott városvezetőt is meglepte.
– Kicsit tartottam tőle, hogy megannyi, különböző világnézetű-értékrendű embernek kell együtt dolgoznia, de hamarosan láthatóvá vált, ha túl tudunk lépni az előítéleteken, akkor nem is olyan nehéz együttműködni – jegyezte meg.
Az igazán neheze persze ezután következik, hiszen a korábbi városvezetés megannyi projektet baltázott el, illetve hagyott elúszni. 2,1 milliárd forintnyi fejlesztési forrásból 1,8 milliárdot kellett visszafizetni olyan nagyberuházások után, melyeket nem tudtak megvalósítani, sőt, költséges, amortizálódó torzók – például a tető nélküli Sörház – maradtak a félbehagyott építkezések után.
