a bűvölő sütemények nászéjszakáján
Henri Michaux nyomán
királyom!
a bűvölő sütemények nászéjszakáján
jéghegyek úsznak a derült nyugalom felé
gong vagyok ez a foglalkozásom
szeretek a hangokkal játszani
óvatosan kiabálni
elmenni és hazatérni
de te mikor jössz el budapesti lány
én cselekedni érkeztem varázsországba
vagy kiabálni az éjbe
nyugodjék lázadásban
ez a recsegő hegedű
levelet írok a hőskorba és a jövőbe
szólongatok valakit aki ott van
a mostban
az ember nem csak szélroham
és epilepsziás roham
nem csak toka pocak és ülőgumók
mozgások bohóckodás öregség
kár székkel kínálni a székelőt
mert nyilvánvaló hogy ő a király
szigetek ringatóznak szüntelen
az ő óceánjain
tervezek számára cement nélkül
oly építményt hogy le nem rontjátok soha
közismert hogy éjjel gyönge holdfénynél
legizgalmasabb a székelés
roppant kaszák a semmit kaszálják
hallom hogy odakint valaki jár
egy szarvasmarha újjá akar születni
szeretné belekiabálni az éjbe
hogy nem vezeti rosszhiszeműség
csak éppen ez jutott eszébe
a remény porból csillagokból
és földmálladékból tevődik össze
a kandallóban fahasábok égnek
jajszó nélkül lépnek a halálba át
a béke nem fél feldúlni a temetőket
királyom
most kizavarom a szobámból
vajon el tud-e aludni minden este
a gyászlobogós toronyban
a bűvölő sütemények nászéjszakáján
bécsi keringő
Jack Kerouacnak
amikor kimentem hugyozni
akkor is hallottam a bécsi
keringőt de nincs sok étterme
akarom mondani értelme
annak hogy befejezzem a mon
datokat a mondottakat az
elhallgatottakat miért is
kellene mindent befejezni
amit az ember épp elkezdett
mégsem repül el
Alain Robbe-Grillet-nek
rebbenetlen zöld szemében semmi más
nem tükröződik csak a khakiszínű ing rövid ujja
az öblös agyagkancsó a tálalószekrény
a két benzinlámpa és az ablak nyitott szárnya
de nem repül el mégsem repül el
és ma az inas sem hozza a jégkockákat