Emmanuel Macron a francia parlamenti választás második fordulója előtt megpróbálja menteni a menthetőt. A francia elnök azt reméli, még meg lehet akadályozni a jobboldali populista Nemzeti Tömörülés (RN) győzelmét, és létrehozható egy „sokszínű többség”, amely magában foglalná a centrumot, a jobboldal egy részét és a mérsékelt baloldalt, Jean-Luc Mélenchon Elégedetlen Franciaország (LFI) nevű szélsőbalodali pártját azonban nem.
A múlt vasárnapi első fordulóban a Nemzeti Tömörülés végzett az élen, a választókörzetek túlnyomó többségében talpon maradt a párt jelöltje a második fordulóra is. Így a populistákkal szembenálló erők csak akkor akadályozhatják meg Marine Le Pen pártjának abszolút többségét, ha összefognak egymással. Ez a nagykoalíciós terv azután kapott lendületet, hogy a centrum és a baloldal a vasárnapi első forduló után megállapodott a Marine Le Pen pártjával szembeni úgynevezett „cordon sanitaire”-ről. Ez a demokratikus erők összefogását jelenti a szélsőjobbal szemben.
A szavazatok egyharmadával nyerte az első fordulót a szélsőjobb Franciaországban, de a fiatalok fele már a baloldalra és a szélsőbaloldalra voksoltTöbb mint 220 centrista és baloldali jelölt lépett vissza a második fordulóban az indulástól azokban a körzetekben, ahol három jelölt is kvalifikálta magát. (A baloldali jelölt mintegy 130 körzetben tekintett el a második körben való indulástól.) A visszalépéssel egyetlen demokratikus jelölt marad talpon a RN által politikussal szemben
A nagy kérdés az, érvényesül-e a választói matematika. Egy néhány napja készült felmérés szerint a megkérdezettek több mint 70 százaléka nem kívánja követni pártja választási ajánlását. Sokan azonban talán az utolsó pillanatban mégis hajlandóak lesznek befogott orral egy olyan jelöltet támogatni, akivel nem rokonszenveznek. A stratégia működhet. Az Ifop-Fiducial felmérése szerint a Nemzeti Tömörülés messzebb került az abszolút többségtől, bár Marine Le Pen ezt a célt még csütörtökön is elérhetőnek nevezte.
A kutatás szerint a RN szövetségeseivel 210-240 mandátumot szerezhet, miközben az abszolút többséghez 289-re lenne szükség.
A baloldali Új Népfront (NFP) 170-200, Emmanuel Macron tábora 95-125 mandátumra számíthat, a jobbközép Republikánusok 25-45-re, illetve más kisebb pártok jelöltjei 15-27-re.
Ha létrejönne egy széleskörű szövetség a választás után, az példa nélküli lenne Franciaország közelmúltbeli történelmében. Ez lehetővé tenné az elnök számára egy szakértői kormány kinevezését. Tehát hasonló utat járna be Franciaország, mint amit 2021 februárjában Olaszország, amikor az államfő Mario Draghit tette meg miniszterelnöknek.
A leköszönő kormányfő, Gabriel Attal szerint egy, az RN alternatívájaként szolgáló pluralista csoportosulás egyesíthetné a jobbközép, baloldali és centrista politikai erőket, amelyek törvényjavaslatról törvényjavaslatra együtt dolgoznának a francia nép szolgálatában. François Bayrou, a Macron szövetségesének számító centrista MoDem vezetője szerint ezzel még sosem látott választ találnának az intézményi patthelyzet elkerülésére, már ha egyik blokk sem szerez elegendő többséget a kormányzáshoz. François Bayrou azt reméli, hogy a jobbközép Republikánusokat is támogatnák a széleskörű összefogást.
Az erőszakos kampányhajrá miatt rendkívüli biztonsági intézkedéseket léptetnek életbe a francia parlamenti választás második fordulójáraA baloldali NFP, amely az RN után a második legerősebb blokk volt az első fordulóban, hajlik erre a megoldásra, hiszen egyedül nem lenne esélye az abszolút többség megszerzésére. Olyannyira, hogy a szocialisták, a környezetvédők, sőt még a kommunisták is felvetik a nagykoalíció lehetőségét. Cserében azt követelik, hogy a leendő megállapodásban ismerjék el: nagyobb súllyal rendelkeznek é komolyabb szerepet kapnának a kabinetben, mint Emmanuel Macron tábora. Az első fordulóban a baloldali szövetség majdnem nyolc százalékkal előzte meg az Újjászületés (RE) pártot és szövetségeseit. A baloldal a kormányfői posztot szeretné megszerezni, bár abban minden fél egyetért, hogy egyelőre óvatosságra van szükség.
A második fordulóban olyan tabuk dőlnek le, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna. A konzervatív Édouard Philippe, aki Emmanuel Macron első kormányfője volt még 2017-ben, például kijelentette, a kommunisták jelöltjére szavaz majd választókerületében, hogy megállítsák az RN jelöltjét.
Xavier Bertrand, a Republikánusok egyik vezető politikusa szintén úgy véli, van alternatívája a RN többségének, vagy egy működésképtelen parlamentnek. Úgy véli, ideiglenes kormányt kell kinevezni, amely képes komoly döntéseket hozni. Pártja, az LR egyébként válságba került, miután a még formálisan az élén álló Éric Ciotti úgy döntött, szövetségre lép az RN-nel. Ezt azonban a Republikánusok több politikusa megakadályozná, köztük Xavier Bertrand is.
A vonakodás azonban továbbra is erős minden táborban. Többen riasztónak találnák, ha Jean-Luc Mélenchon baloldali radikális pártja, az LFI is részt venne egy koalícióban. Ezt Emmanuel Macron elnök is jól tudja, aki az utolsó kormányülésen állítólag le is szögezte, „nem fogunk kormányozni az LFI-vel. – Az RN elleni küzdelem nem azt jelenti, hogy holnap az LFI-vel szövetkezünk - magyarázta Prisca Thevenot kormányszóvivő az ülés után. Röviddel később Gabriel Attal kormányfő is megerősítette, nincs és nem is lesz szövetség a Mélenchon-féle párttal
Az elhatárolódás hátterében az áll, hogy az LFI vezetője rendkívül megosztó figura. A Nemzeti Tömörülés éppen erre játszik azt ismételgetve, hogy azok, akik a második fordulóban nem a RN-t támogatják, valójában Jean-Luc Mélenchonra voksolnak.
Támogatná a baloldal a szokatlan megoldást
Az a legfontosabb, úgy szavazzunk, hogy kizárjuk a szélsőjobboldalt, és minél több baloldali képviselő juthasson a nemzetgyűlésbe – jelentette ki a France Info rádióban François Hollande volt szocialista elnök és jelenlegi képviselőjelölt. Ha ez a forgatókönyv megvalósul, akkor egy évig, a parlamenti választások újbóli kiírásáig, vagy akár három évig, a 2027-es elnökválasztásig is tárgyalni lehetne egy ideiglenes megállapodás lehetőségéről. (Macron egy évig nem oszlathatja fel a képviselőházat.) Hollande szerint meg kell határozni azt a közös minimumot, amely egy későbbi kormányprogram alapját képezheti. Hasonlóképpen vélekedik Sébastien Jumel kommunista képviselő: Nem kell mindenben egyetértenünk – hangoztatta. A környezetvédők főtitkára, Marine Tondelier sem zárkózik el ettől a lehetőségtől, hiszen máskülönben kormányozhatatlanná válhat az ország – figyelmeztet.
