- A kelet-európai esztétikum nyomában

Kelet-Európára egy ideje a divatvilág is felfigyelt, elég csak a Balencia­ga luxusmárkát említeni, melynek grúz származású kreatív igazgatója, Demna Gvasalia olyan extrém öltözékekkel rukkol elő, amelyek újdonságként hatottak a nemzetközi trendekre a 2010-es években. Például méregdrágán árultak viseltesnek tűnő edzőcipőt, vagy olyan plasztiktáskát, amely olyan egyszerűnek nézett ki, akár egy szemeteszsák. Visszaköszönnek ruháikon a régi jelképek is: Kim Kardashian amerikai realitysztár kavart nagy port azzal, amikor 2016-ban egy Los Angeles-i Diótörő-előadáson Vetemens márkájú, piros kapucnis pulcsiban jelent meg, melynek vállán sárga sarló és kalapács díszelgett.

Egyes magyar fotósok szintén előszeretettel nyúlnak a témához, aminek bárki utánajárhat a nemrég nyílt Kelet-európai szépség című kiállításon a budapesti Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. A kurátor, Mucsi Emese arra törekedett, hogy olyan divatfotókat válogasson ki, melyeket végignézve a látogató megérez valamit abból a stílusból, ami a régiónkra jellemző.

De milyen is a kelet-európai szépség, divat és esztétikum? A kérdésre nem lehet egymondatos választ adni, ami a tárlat falszövegeiből is érződik: az első teremben művészettel foglalkozó szakemberek, köztük galeristák és gyűjteményvezetők fejtik ki a véleményüket a témáról egy-egy projektet vagy alkotót kiemelve, míg a másik teremben hat, nemzetközi színtéren aktív és feltörekvő művész képsorozatain keresztül érezzük át a kelet-európai divatot.

Buherálni okosba

De vajon mit gondolnak a jelenségről a tárlat szervezői? – A kiállítással meg akartuk kérdőjelezni a kelet-európai divatot mint címkét, és megmutatni, hogy annak milyen sok rétege létezik. A Kelet–Nyugat szembeállítás eleve problémás, de erre nagyon is szükség van, hiszen bár a posztszovjet esztétika menő lett a nemzetközi divatiparban, sok ember azt hiszi, hogy a kelet-európai stílus csupán néhány szimbólumból áll, mint a sarló-kalapács Kardashian pulcsiján. A kelet-európaiság mint hívószó fontos a nemzetközi divatvilágban, bár az orosz–ukrán háborús konfliktus óta óvatosabban nyúlnak hozzá – érzékeltette Keszeg Anna kultúrakutató, aki divatszakmai tanácsokat adott a tárlathoz. Szerinte a régiót sem lehet egy kalap alatt említeni, hisz más a divat Magyarországon, mint Grúziában, Ukrajnában, Romániában vagy Lengyelországban. – Ha a divatban egy régió trendivé válik, akkor a média hajlamos az egészet homogén területnek tekinteni és tárgyiasítani. Miközben például Magyarország speciális pozícióban volt a szocialista blokkban, mivel itt a kapitalizmus mintázatai a divatban hamarabb jelentek meg, mint a többi kelet-európai országban.

A ruhákon még feltűnhetnek a szocialista szimbólumok is, akár ironikus felhanggal. – Egyes darabokon nyugati márkajelzések paródiái is láthatók, ami visszavezethető arra, hogy sokáig hiánygazdaságban éltünk, és csak álmodoztunk ezekről a termékekről. Illetve félremondtuk a nevüket, vagy tudatosan játszottunk rá arra, hogy máshogy ejtjük ki azokat – magyarázta a kultúrakutató.

Coco Chanel Erdélyben

A tárlat másik célja, hogy a divatfotó művészi értékét is megmutassa, mivel hazánkban a műfajt sztereotípiák övezik. – Amikor terveztem a kiállítást, olyan fotósokat kerestem, akiknek saját alkotói projektjeik vannak, de a divat világában is vállalnak munkákat. Persze vannak köztük olyanok is, akik teljesen ebben a közegben mozognak – mondta Mucsi Emese kurátor. Kiemelte még, hogy a képeken a kelet-európaiság olykor mint kulissza is megjelenik, mely különleges atmoszférát kölcsönöz a munkáknak. A hatból három fotós például a szülőhelyét idézi meg. A már New Yorkban élő Éder Krisztián (aki SP néven 2006–2012 között itthon popzenei karriert is befutott) fotóin Sopron panelházai jelennek meg, amely előtt Celeste Fitzpatrick ír modell pózol, míg más képeken a fotós gyerekkori otthonának belső tereit látjuk, az egyiken a nagymamájával táncol. Bede Kincső fekete-fehér fotóin szülővárosa, Kovászna belső és külső terei jelennek meg, a román Glamour magazinnak készített képsorozatában például idős varrónő barátnője, Anikó pózolt neki olyan ruhákban, melyeket maga készített.

– olvasható a képekhez írt szövegben. Galyas Denerak Dóra képein pedig az a paneltömb látható, melyben felnőtt, és melynek közelében közösségben lehetett a többi emberrel. Ő így fogalmazott: „Volt ennek egy biztonsága, hogy lementünk a blokkra, ott voltak a beton virágágyások meg a beton pingpongasztalok, amin soha senki nem pingpongozott, csak együtt lóg­tunk.”

A budapesti születésű Tombor Zoltán a feleségét, Tombor Nellit a szülővárosában, Kunhegyesen és a szomszédos falvakban fotózta le, ahol gyerekkorának helyszíneit látogatták meg, így a topmodell pózolt a helyi művelődési házban, egy hidro­glóbusz előtt, illetve egy Volánbusztáblának nekidőlve is. A Nelli című sorozat másrészt azért is autentikus, mert a címszereplő a haverok használt ruhái mellett a stylist saját ruháit és jelmezraktári darabokat viselt. Az egyik képen például oldschool Adidas melegítő van rajta, alatta strasszos Dior póló, az asztalon pedig a Delikát ételízesítő reklámja látható.

Méteráruba a biennáléra

Mindezek után felmerül a kérdés, hogy a kelet-európai stílus miért lehet vonzó a nemzetközi közegben. – Az itteni divatban van valami, amit a globális divatvilágban szocializálódott ember őszinteségnek és nemtörődömségnek él meg, ami számára felszabadító lehet, és amit a műviség finom kritikájaként élhet meg – válaszolta Keszeg Anna. Emese szerint erre a lazaságra és az azzal járó karizmára a kiállításon a legjobb példa Omara – eredeti nevén Oláh Mara – egyik fényképe, melyen a takarítónőből lett festőművész a szarvasgedei háza előtt tűnik fel, ahogy éppen útnak indul az 52. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennáléra, melyen alkotóként részt vett. A képen a tollal írt szöveg így szól: „Na itt – indul a Velencei – 2007 biennáléra a provokatív – Omara egy méteráruba!!!”