- Egyelőre nem körvonalazódik megoldás az új francia kabinetre

"Hogyan akarsz kormányozni egy olyan országot, ahol 246 fajta sajt létezik?" - mondta egy ízben Charles de Gaulle tábornok, aki ezzel nem sajtszakértelmét akarta fitogtatni, hanem a franciák egyediségére utalt. Abban persze vita van, valójában hányféle sajtot ízlelgethetnek a franciák, ennek állítólag a többszörösét, de politikailag mostanság nagyon is helytállóak az egykori elnök szavai. Amilyen könnyen állapodtak meg a demokratikus pártok a szélsőjobboldali Nemzeti Front (RN) jelöltjei ellen a két forduló között a kölcsönös visszaléptetésekről az egyes választókörzetekben, annyira nem mutat most kompromisszumkészséget egyik fél sem.

De Gaulle óta rendkívüli módon átalakult a társadalom, de még a július 14-i katonai parádé sem ugyanaz, mint volt. Vasárnap nem a Champs-Élysées-n, hanem az Avenue Fochon rendezték meg, ami a július végén kezdődő párizsi olimpiai játékok előkészületeivel függ össze. Emmanuel Macron tekintélye már saját táborán belül sem a régi. Többen még mindig nem bocsátották meg neki, hogy pártjának az európai parlamenti választáson mutatott gyászos szereplése után feloszlatta a parlamentet, így tömbje sok képviselőt veszített. Jellemző, hogy a washingtoni NATO-csúcsra való elutazása előtt arra kérte Gabriel Attal kormányfőt, ne siessen, várjon még azzal, hogy a Reneszánsz frakcióvezetőjének nevezteti ki magát, ő azonban nem várt semmit: szombaton megválasztották. Az ügyvezető miniszterelnök, akinek lemondása keddtől lépne életbe, de ügyvezetőként még ki tudja meddig kormányfő marad, a sietséggel kiváltotta Gérald Darmanin belügyminiszter haragját is, aki szintén frakcióvezető akart lenni, de e posztra pályázott Élisabeth Borne volt kormányfő is.

És akkor ott egy másik probléma is: Bruno Le Maire gazdasági miniszter és Édouard Philippe volt miniszterelnök is pályázna a köztársasági elnöki posztra, így ők is mind többször térnek el az elnöki irányvonaltól, hiszen nem túl jó ajánlólevél a választók számára, ha váltig hűségesek maradnak a népszerűtlen elnökhöz.

Macron tömbje más tekintetben is megosztott. Egy csoport a mérsékelt baloldallal véli szükségesnek a tárgyalásokat az új kabinetről, míg egy másik a konzervatív, jobbközép Republikánusokkal (LR) kezdene megbeszéléseket. A LR-nek mindössze 60 képviselője van a parlamentben, de a párt jelölné a kormányfő személyét a Macron-féle tömbbel való együttműködés esetén. Ez a politikai aritmetika meglehetősen furcsa felfogása.

Az elnököt baloldalról is bírálják. A franciákhoz írt nyílt levelében, amelyben a "republikánus erőket" egy "szilárd" és "pluralista" kormánytöbbség kialakítására szólította fel, az elnök azt írta: "Senki sem győzött." A baloldal ezt sértésnek érezte, s az Új Népfront (NFP) úgy vélte, hogy azt elnök meg akarja fosztani őket választási győzelmüktől. Bár valóban az NFP végzett az élen a voksoláson, 182 mandátumot szerzett az új képviselőházban, de több mint száz mandátummal így is elmarad az abszolút többségtől. Ennek ellenére a baloldalon úgy gondolják, Macron meg kell adja a lehetőséget a tömbnek arra, hogy ők hozhassák létre az új kormányt.

Csakhogy egységes baloldalról sem lehet beszélni. Az NFP négy pártot, a Jean-Luc Mélenchon által fémjelzett Elégedetlen Franciaországot (LFI), a kommunistákat, a szocialistákat és a környezetvédőket foglalja magában, olyan erőket, amelyek bizonyos dolgokról teljesen másként vélekednek. Ugyan azt ígérték, múlt hét végéig megnevezik miniszterelnökjelöltjüket, nem sikerült olyan személyt kijelölniük, aki az NFP minden pártja számára elfogadható lenne.

A radikális baloldali Engedetlen Franciaország és a szocialisták napok óta arról vitatkoznak, melyik párt adja a miniszterelnököt. Két frakciójuk az új parlamentben majdnem azonos méretű, a szocialisták 2022-hez képest jelentősen erősödtek. Egyelőre ugyan az LFI több képviselővel rendlekezik, de a szocialisták azt remélik, hogy a következő napokban, amikor ténylegesen létrejönnek a frakciók, többen ülnek át hozzájuk. Hírek szerint az LFI több képviselője szakítana Mélenchonnal.

Szombaton úgy látszott, felszáll a fehér füst, a kommunisták bejelentették, hogy a Réunioni Regionális Tanács elnöke, Huguette Bello az NFP jelöltje. A politikus még 1983-ban kezdte meg politikai karrierjét a Réunioni Kommunista Pártban. Csakhogy a szocialisták rögtön jelezték, számukra nem elfogadhato Bello személye, így a „kiválasztott” vasárnap bejelentette, nem kíván élni a lehetőséggel.

"Az intézmények teljesen el vannak szigetelve, és senki sem lát kiutat a válságból"- értékelt Jean-Michel Aphatie, híres rádiós és televíziós kommentátor. Az újságíró Couthures-sur-Garonne-ban, a Le Monde napilap nemzetközi fesztiválján beszélt erről.

Yael Braun-Pivet, a francia parlament volt elnöke szerint példátlan helyzet állt elő, s most „valami újat kellene kitalálni”. Ez alatt minden bizonnyal azt érti, amit az elnök is szeretne megvalósítani: egy széleskörű együttműködést a balközép és a jobbközép között, kizárva Mélenchon pártját. Egy ilyen szövetségre azonban még nem volt példa az ország történetében, s nem is látszik rá nagy esély. David Cormand, a környezetvédők politikusa szerint nem lesz nagykoalíció, mert az egy mesterséges tömb lenne. Azt már látni tehát, hogy mi nem lesz, de hogy lesz-e stabil kormánya Franciaországnak, ezt egyelőre senki sem tudja megjósolni.