- Gyulay Zsolt tíz aranyat remél, de öttel már kiegyezik

Bírja a tempót?

Egyfelől muszáj vagyok, másfelől az évek alatt megedződtem, nem utolsósorban: remek kollégáim vannak.

Most ez úgy hatott, mintha az olimpiai felkészülés, illetőleg a Hungaroringen zajló rekonstrukció így együtt ne lett volna a szokottnál is erőltetettebb menet?

Kétségtelen, hogy az idei év igencsak feszített. Mogyoródon befejeződött a felújítás első szakasza, teljes közműhálózatot cseréltünk, tizennyolc méterrel kiszélesítettük a paddockot, kiszolgálóhelyiségeket telepítettünk, megnöveltük a célegyenesben lévő lelátósor mögötti részt, hogy a szórakoztató programok jobban elférjenek; elkészült az új főbejárat, és felújítottuk a négyes és a tizenkettes kanyar bukóterét. Mindezt úgy, hogy tudtuk, a verseny miatt a csúszás nem fér bele. Aztán amint véget ér a futam, folytatódnak a munkálatok, lebontjuk a főépületet, amely az 1986-os nyitás óta működik. MOB-os kollégáim pedig mindeközben már Párizsban vannak, a verseny után csatlakozom hozzájuk.

Tavaly év végén beszélgettünk legutóbb, akkor azzal nyitottam, hogy megkérdeztem: hány aranyat nyerünk Párizsban. Azt felelte: tízet. Ezt most, az eltelt fél év tükrében is reálisnak tartja?

Elsődlegesen a vágyaimat fogalmaztam meg. Szeretném, ha meglenne a tíz, de ahogy mondani szokás: ha a fele összejön, már jók vagyunk! Én az ötnek is tudnék örülni.

Mintha revideálta volna az álláspontját, mondjuk a magyar sportot a tavasszal megrázó botrányok miatt.

Ezek nem voltak igazi botrányok. Milák Kristóf ügye számomra érthetetlenül fel van fújva, anno Darnyi Tamás sem szeretett nyilatkozni. Milák készült, ahogy készült, néhány napon belül kiderül, hogy ez mire elég egy akkora klasszis esetében, amekkora ő. A Csipes–Kozák-ügy feszültségét az okozta, hogy Csipes Feri leszögezte: ahhoz, hogy valaki az olimpián indulhasson, meg kell hogy mérettesse magát egyesben is, ez volt a kajak négyes összeállításának előfeltétele. Egyébként elítélem a közösségi médiafelületeken való nyilvános üzengetést. Bár ha igazán őszinte akarok lenni, úgy en bloc nem szeretem a közösségi médiát. Egy biztos, a problémákat nem ott kell megbeszélni és megoldani.

Voltak feszültségek a vívóknál és a sportlövőknél is. Az az érzésem: azzal, hogy Magyarországon 55 millió forint jutalom és 35 év fölött életjáradék jár egy aranyérem után, tehát a sportoló gyakorlatilag az élete hátralévő részére biztosíthatja a megélhetését, olyan hatalmasra növelte a tétet, hogy emiatt vált egyre sűrűbbé, egyúttal látványosabbá a könyöklés és helyezkedés. Mit gondol erről?

Hogy ez tévedés. Természetesnek tartom, hogy az olimpia közeledtével mindenki egyre izgatottabb, ez velejárója a felkészülésnek és a várakozásnak. És nem gondolom, hogy ez attól lenne, hogy mi itt jobban megbecsülnénk a győzteseket, mint a világ más országai­ban. Az olimpiai aranyéremnek mindenhol óriási presztízse van. A magyar sport kimagasló eredményekre képes, értékelni kellene, ha ezeket tisztességes módon igyekszik honorálni az állam.

Megnevezne olyasvalakit, akitől meglepő sikereket remél?

Nem szeretnék senki nyakába fölösleges terhet pakolni. Azt állíthatom, nagyon jó csapatunk van, tele kedves, értelmes, szerethető versenyzővel. Büszkék lehetünk mindegyikükre, függetlenül attól, milyen eredményeket érnek majd el. Nyilván az úszók, a kajakosok, a vívók és a pólósok szereplését kíséri majd a legfőbb figyelem. De tényleg már csak néhány nap, és közelebb kerülünk a válaszokhoz.

Az ön sportágától, a kajak-kenutól mindenki jó szereplést vár.

Én is, még akkor is, ha látom, mik a realitások. A női csapatban megváltoztak az erőviszonyok, klasszisaink idősebbek lettek, a fiatalok meg talán még nem most lesznek képesek kiugró teljesítményre. De persze befuthat Csipes Tamara, aki remek formában van, és sokat várok a Kopasz Bálint, Varga Ádám párostól.

Hány érem a célkitűzés?

Úgy négyre számítok a sportágtól Még akkor is, ha elképesztően kiélezett lett a mezőny.

Milyen lesz a francia rendezés?

Az hiszem, pazar. Örülök, hogy a seregszemle újfent itt van, Európában. A házigazdán nem múlik majd semmi, fantasztikus lesz a hangulat, az olimpiai faluban már most az. Remélem, az olimpia az egész emberiség nagy-nagy ünnepe lesz. Egyetértettem azokkal a törekvésekkel, miszerint a játékok idejére üdvözlendő volna a tűzszünet az ukrán–orosz háborúban.

Két hónapon belül történt Európában és Amerikában politikai merényletkísérlet; mintha a világban egyre nagyobb lenne a bizonytalanság, egyre több a feszültség, és erre az emberek mintha mindinkább a szélsőségek körül keresnének válaszokat. Lehet-e maradéktalanul szavatolni manapság egy ilyen gigantikus esemény biztonságát?

Alapos felkészüléssel igen. A szervezők 770 ezer átvilágítást hajtottak végre, több mint 3,5 ezer embert tiltottak el a viadaltól, volt köztük olyan, aki önkéntesnek jelentkezett, és olyan is, aki a fáklyát akarta vinni. Rengeteg radikális nézetet valló embert tart szemmel a francia belügyminisztérium. Biztos vagyok benne, hogy nyugodt körülmények közepette zajlik le a viadal, sőt abban bízom, hogy valóban közelebb visz bennünket egymáshoz. Én két csonka olimpia után vettem részt életemben először a játékokon, 1988-ban, Szöulban semmihez sem fogható volt a hangulat. Azt éreztük, mégiscsak képesek vagyunk egységesebbek lenni, és ez nagyon inspirálóan hatott a hangulatra. Valami ilyesmit remélek Párizstól is. Örülök, hogy az orosz és fehérorosz versenyzők, legalább semleges színekben, ott lehetnek Franciaországban, így a Nemzetközi Olimpiai Bizottság részint szankcionált, részint nem tiltotta el azokat, akik nem tettek semmi rosszat: a sportolókat.

Decemberben úgy fogalmazott, Párizs után dönt arról, jelölteti-e magát újabb ciklusra.

Ezt most is tartom, noha azt is mondtam, hogy a szeptember azért is vízválasztó lesz, mert betöltöm a hatvanat. Az olimpia után jön a paralimpia, aztán értékeljük a szereplést, majd következik a közgyűlés. Egyelőre nincs időm merengeni azon, mit hoz a jövő. A jelenben létezem.

Mikor pihen?

Nem pihenek. Az őszig rengeteg a feladat.

Honnét van minderre energiája?

Patetikus felhang nélkül állítom: sokat kapok a sporttársadalomtól s persze a kollégáimtól, családomtól, az unokáimról nem is beszélve.