- Mellár Tamás: Az Orbán-kormány mindent egy lapra tett fel, és vesztett

Az ellenzék szinte egységesen elaludt a védelmi hozzájárulás címszó alatt bevezetendő adóemelésen. Elfelejtett felháborodni vagy tiltakozni a sarc ellen. Ez hogy történhetett?

A választási kudarc az ellenzéket alaposan megviselte; azt lehet érzékelni, hogy - Magyar Pétert leszámítva - a pártok vezérkara tanácstalan, fogalmuk sincs, mihez kéne kezdeni. Néhányuknak még a léte is megkérdőjeleződött, gondoljon csak az LMP-re, a Párbeszédre, vagy az MSZP-re. De az ellenzék vezérének pozíciójára törekvő DK népszerűsége is 5 százalékra zsugorodott, felszámolták az árnyékkormányt is. Az önbizalmát vesztett ellenzék pedig nem érzi, hogy az egész társadalmat érintő, nagy horderejű ügyben képes lenne hitelesen megszólalni.

A választási kudarcból kicsit ön is kivette a részét, hiszen elfogadta Márki-Zay Péter felkérését, a Mindenki Magyarországa Mozgalom önt jelölte európai parlamenti képviselőnek. De nem jutott be, megviselte a sikertelenség?

Nem, egyáltalán. Nem is kéne ennek az ügynek jelentőséget tulajdonítani. Márki-Zay Péter felkérése arról szólt, hogy az országos ismertségem miatt húzó névként kerüljek fel a Mindenki Magyarországért listájára. Abban reménykedve, hogy ha lesz valami „földindulás”, akkor egy képviselőt talán be tudnak juttatni az Európai Parlamentbe. Nem sikerült.

Viszont a listán az 5. helyet kapta, így aztán semmi esélye nem volt a bejutásra. Miért vállalta mégis?

Márki Zay Pétert - sokakkal együtt - tisztességes embernek gondolom, aki az országos politikába eddig nem tudott sikereket elérni. De szerintem kár lenne őt leírni. Én legalábbis nem tenném. Ezért – ahogy korábban a parlamentben más pártoknak a frakcióalakításban – neki is segítettem a listaállításban. Miközben korábban én is bíráltam, de látványosan nem hagytam magára az országgyűlési választási kudarc után. Nem úgy, mint az egykori szövetségesei.

Tehát nincs arról szó, hogy a magyar parlamentben feladva függetlenségét a Mindenki Magyarországot Mozgalom képviselője lesz?

Szó sincs róla, Bod Péter Ákossal – kötelességünknek érezve - ott voltunk a párt alakuló ülésén, de egyikünk sem lépett be. Szerintem még lehet jövője ennek a pártnak. Főleg, ha néhány megszűnik.

Az ellenzék tehát nem reagált a védelmi hozzájárulásra, amelyet minden olyan multinacionális vállalatnak fizetnie kell, amely a háborús időben extraprofitra tett szert. Ön szerint ennyire elhanyagolható intézkedésről van szó?

Nagyon súlyos intézkedésről van szó, ami hosszú távon komoly sarcot jelent a magyar társadalom számára. A kormány ugyanis – tényleg a háborúra hivatkozva - kér védelmi hozzájárulást, holott valójában arról szól a történet, hogy a kétharmados győzelem érdekében, még az előző választások előtt Orbánék szinte helikopterről szórták az emberek közé a pénzt. A hiányt pedig azóta tolják maguk előtt, s az csak idő kérdése volt, hogy mikor jön valamiféle szigorítás, hiszen mára az egyébként is gyenge lábakon álló költségvetés megroggyant. Vagyis szükségessé vált egy költségvetési kiigazítás. Ezt azonban már tavasz óta látjuk, de az önkormányzati és EU-választások miatt ez június előtt nem kerülhetett napirendre. Az Orbán-kormány most politikai gyávaságból külső okokra hivatkozva próbálja a saját hibájából bekövetkező balhét az emberek torkán lenyomni. Holott a gigantikus költségvetési hiány okozója természetesen a 2022-es országgyűlési választás előtti pénzszórás volt. Vagyis a kormány gazdaságpolitikája felelős a hiányért, nem pedig a háború.

Extraprofitadót már évek óta fizetnek a multik, illetve a bankok. Emlékszem, a Ryanair vezére le is hülyézte Nagy Márton gazdasági minisztert, mondván manapság nem keletkezik extraprofit. Tudjuk már mi az?

Továbbra sem közölték, hogy mit tekintenek extraprofitnak, a törvény sem határozza meg. Adóügyben teljes a káosz. Emlékezzen rá, hogy hatalomra kerülésekor az Orbán kormány alacsony adókkal igyekezett a külföldi tőkét az országba csalni. Én ezt elleneztem, mert szerintem az adórendszerrel nem lehet versenyképességet javítani, csak átmenetileg ösztönözni a külföldiek tőkebefektetéseit. Az alacsony adó következménye végül is az lett, hogy elsősorban alacsony hozzáadott értékű terméket gyártó vállalkozásokat vonzott az országba, ami a fejletlen, és az extenzív növekedést erősítette. Az adóemelés belengetésével azonban már átestünk a ló másik oldalára, elveszett az alacsony adó esélye, ráadásul az adók mértékét nem normatív módon határozzák meg, ahogy arra szükség lenne. Az adók nagyságáról teljesen önkényesen döntenek, mert a költségvetési hiány miatt a kormánynak pénzre van szüksége, s a pénzt igyekszik azoktól beszedni, akiket nem nagyon szeret. Utálja a bankokat, a multikat és az energiacégeket, nosza ezeket lehet adóztatni. No és ne felejtse el, a kormány ígérete ellenére továbbra is fennmarad a kiskereskedelmi különadó, amit eszük ágában sem volt kivezetni. Ennek az üzenete az, hogy a kormány nem szereti azt, hogy a kiskereskedelmi cégek többsége külföldi tulajdonban van.

A családokat sem kíméli a kormány, a tranzakciós illetéket 0,3 százalékról 0,45-re emelik. Az emberek egyelőre szótlanul tudomásul veszik. Mert mit számít az a pár tized százalék?

Higgye el, ezt a mértéket észre fogják venni.

A kormány számlavezetési díjemelési és kártyahasználati-díj stopot rendelt el, hogy a bankok ne háríthassák át az áremelést. Tényleg nem lehet áthárítani a bankokra kivetett tranzakciós illetéket?

Biztos lehet abban, hogy a bankok könnyedén át tudják hárítani a rájuk kivetett adót. Ez ma már nem kérdés. Meg fogják találni a módját, akár más jogcímeken. Tudom, a kormány ennek ellenkezőjét mondja, de azt már az első éves egyetemisták sem veszik be. Az ár - kontrollt csak a hatékony verseny tudná megteremteni, a kormányzat azonban úgy tűnik, nem híve a hatékony versenynek. A saját cégeit, velük az oligarcháit próbálja kivonni a versenyből, aminek a levét az adófizetők kénytelenek megfizetni.

Még idén 400, jövőre pedig 800 milliárd adóbevételre számít a kormány a védelmi hozzájárulásból. Mindez mennyivel csökkenti a jövedelmünket?

Nagyon jelentősen, ugyanis ahhoz, hogy a költségvetést rendbe tegyék, az említetteknél sokkal több pénzre van szükség a maastrichti költségvetési hiánycél eléréshez. Szerintem legalább ezer milliárdos elvonásra készül valójában a kormány, aminek a jelentős részét a lakosság fogja megfizetni. Részben az áthárított adó formájában, részben a várható áremelések révén. A friss adatok ugyan alacsonyabb inflációt mutatnak, de ez csupán a szezonális árcsökkentés következménye. Ha alaposan megvizsgáljuk, akkor a magyar gazdaságban benne van egy 4-5 százalékos infláció, ami a gyanúm szerint akár 6 százalék fölé is emelkedhet az év végére. És ez csökkenti a lakossági reálkeresletét. Mindez azt mutatja, hogy a kormány aligha tud majd visszatérni a 3 százalék alatti államháztartási hiányhoz, vagy a 3 százalékos inflációs célhoz. Eközben pedig nem indult be a gazdaság élénkülése, tavaly 0,9-os csökkenés volt és az idei évi növekedési terv sem fog teljesülni. Ami pedig azt jelenti, hogy az állami bevételek továbbra sem nőnek számottevően. Ezért próbálkoznak pénzbeszedéssel.

Miért gondolja, hogy nem lesz idén számottevő gazdasági növekedés?

A KSH legfrissebb közleménye szerint az akkumulátor gyártás 32 százalékkal csökkent. Vagyis a húzóágazatnak tervezett akkumulátor gyártás akadozik Magyarországon, mert az elektromos autók iránti igény világszerte csökken. A kormány hazardírozott, mert meggondolatlanul az elektromos autógyártásra tette fel az ország jövőjét, de ebben a pillanatban vesztésre áll. Könnyen lehet, hogy a jövő nem az elektromos autóké, vagy ha igen, akkor valami egészen más fajta elektromos autóké lesz. Nekünk meg az egyre bővülő gyártó kapacitásunk ott áll majd tétlenül a gyártócsarnokokban. Ez iszonyatos veszteséget fog okozni, mert a kormány mindent egy lapra tett fel, és sajnos nemcsak ők, hanem az ország is vesztett.

A kormány devizaváltási illetéket is bevezet, ezzel meg tudja akadályozni, hogy az emberek euróba, vagy más valutába mentsék a pénzüket?

A kormányzat iránti bizalmatlanság miatt jelenleg az a helyzet, hogy aki teheti, az euróban tartja a pénzét, a megtakarításait. Nyilvánvaló, hogy ez kedvezőtlen hatású a költségvetés finanszírozása. Ezért akarják megdrágítani a külföldi fizetési eszközökbe való menekülést. Ha később sokkal magasra szabják a devizaváltási illetéket, akkor az is előfordulhat, hogy kialakul egy kettős árfolyamrendszer. Mert nagyon eltérő lesz a valuták vételi és az eladási árfolyama. Az idősebbek emlékezhetnek rá, hogy a szocializmusban is volt egy hivatalos és egy feketepiaci árfolyam.

Mit szól ahhoz, hogy a független és kritikus GKI Gazdaságkutató Intézet vezetője, Molnár László hasonló aggodalmakat fogalmazott meg, de az általa vezetett cég lassan egy kormányközeli alapítvány kezébe kerül. Jelentősen csökkenti ez az objektív tájékozódás lehetőségét?

Természetesen a GKI eltűnésével csökken az információhoz jutás lehetősége, hiszen minél több független forrásból tájékozódunk, annál pontosabb képet kapunk a valóságról. Egyáltalán nem gondolom problémának, ha egy országban eltérő értékeket valló kutatóintézet készíti a helyzetjelentéseket, és az előrejelzéseket. Már így is megszűnt néhány szakmai műhely, amit kifejezett veszteségnek érzek, ráadásul úgy tudom, hogy megszűnt a nagymúltú Pénzügykutató is.

Ráadásul az ön által egykor vezetett Századvég – amely ma a honvédelmi miniszter tulajdona – sem végez már kritikus elemzést. Beigazolódva látja korábbi álláspontját, hogy a Századvég nem kutató cég, hanem pénzmosoda?

Amikor ott voltam, akkor pénzmosodának láttam, ezért jöttem el. Mert kormányzati tényezők kifizetőhelye volt, nem pedig elemző, előre jelző cég. Vigyázzon professzor úr, mert egy bírósági döntés értelmében önnek bocsánatot kell kérnie egykori munkahelyétől.

Állok elébe. Ha újból lesz Népszabadság, akkor a bocsánatkérésemet abban a lapban megfogom tenni, ez volt ugyanis a bírói döntés. De ezt azóta sem kérte rajtam számon senki.