Nosztalgikus érzés foghatja el a látogatót, ha belép a Rajzolta: Zórád Ernő című kiállításra a kápolnásnyéki Halász-kastélyba. A falakon a 2004-ben elhunyt festő- és grafikusművész hatszáz akvarellje sorakozik, melyek tizenhárom klasszikus diafilmhez készültek. Szerepel köztük a Münchhausen báró kalandjai, a Koldus és Királyfi, illetve a Gulliver az óriások országában és a Gulliver Liliputban is. A képeken szinte öröm elidőzni: a színviláguk vonzza a tekintetet, a rajtuk feltűnő hősök rögtön felismerhetőek, miközben Zórád remek érzékkel sűríti össze a regények, mesék történetét többségében hatvan képbe. A kiállítás szakmailag is megalapozott, mivel a Halász-kastély mellett a BÁV ART és a Magyar Diafilmgyártó Kft. közös szervezésében valósult meg, a képek mellett pedig Bíró Ferenc diafilmgyűjtő vetítőgépeit is láthatjuk, melyek szintén visszarepíthetnek minket a múltba.
Zórád Ernő rajztehetsége már gyerekként megmutatkozott, 1927 és 1929 között az Iparművészeti Iskolában tanult, ahol korának egyik legtehetségesebb alkotója, Haranghy Jenő grafikus, festő- és iparművész tanította. Zórád ifjúságának meghatározó élménye volt a Tabán világa, melyet hónapokon keresztül örökített meg rajzokon és vízfestményeken, miután megtudta, hogy budai városrészt lebontják, melyre 1933-ban került sor. Később az alkotó ezeket a vázlatokat használta fel a Tabánról készült festményeihez és grafikáihoz.
A második világháború után több pályatársához hasonlóan nem kapott elegendő kiállítási lehetőséget, ezért illusztrátorrá vált. Ő készítette az első magyar szóbuborékos képregényt, az 1957-es Winnetou-t, és őt tartják a mese- és ifjúsági diafilm-sorozatok egyik megteremtőjének is.
A tárlat megnyitóján L. Simon László elmondta, hogy Zórád Ernő és Korcsmáros Pál munkásságán keresztül az olvasóknak kultikus viszonya alakult ki a képregényekkel. A politikus kiemelte, hogy a magyar képregény és a magyar diafilm klasszikusai esztétikai értelemben is kimagaslóak,
Zórád Ernő pedig világviszonylatban is élvonalba sorolható grafikus és festőművész volt, akinek minden egyes diafilmhez készült akvarellje önértékét tekintve is érvényes művészeti alkotás.
A tárlat kurátora, Fertőszögi Péter, a BÁV ART művészeti igazgatója a megnyitójában elmondta, hogy Zórád nemcsak kiváló technikai tudással rendelkezett, de igyekezett úgy elkészíteni a diafilmekhez a képeket, hogy azok igazodjanak a mű hangulatához, karakteréhez. Így lesz például a Don Quixote stílusa expresszívebb, míg a Marco Polo esetén a művész a kínai tusfestés hagyományát emeli be, ha viszont az óvodásoknak rajzolt mesét, akkor a figurák is meseszerűek lettek. A művészettörténész szerint ezekhez a képsorozatokhoz meg kellett találni a történetek legjellegzetesebb momentumait, hogy legjobban kifejezzék a műveket, aminek Zórád a nagymestere volt.
Infó: Rajzolta: Zórád Ernő. Gulliver kalapjától Háry János kalandjáig 13 történet eredeti illusztrációi a magyar diafilm hőskorából. Kurátor: Fertőszögi Péter. Halász-kastély, Kápolnásnyék, Deák Ferenc utca 10. Megtekinthető november 17-ig
Gyártották a diákat
Ahogy azt a kiállításon olvashatjuk, az 1954-ben megalapított Magyar Diafilmgyártó Vállalatot azzal a céllal hozták létre, hogy diasorozatokat készítsen a kommunista párt politikai agitációjához, ismeretterjesztő előadásokhoz és a közoktatáshoz. Emellett gyártották a szalagos mesefilmeket is: a rendszerváltásig több mint hatezer, különböző témájú diafilm készült, köztük mesék és ifjúsági regények feldolgozásai is. A három fő alkotó Dargay Attila, Zórád Ernő és Réber László volt.