- Nagyon meglepte Oroszországot az ukrán offenzíva, a kijevi vezetésnek rejtélyes céljai vannak

Egy hete tart már az ukrán haderő váratlan támadása Oroszország Kurszki területe ellen. Hogyan jellemezné, mi zajlik a szemünk előtt?

Az úgynevezett Szabad Oroszország Légió és az Orosz Önkéntes Hadtest már korábban is hajtott végre rajtaütéseket az orosz Belgorodi területen. Ami újdonság, hogy most nem ezek az ukrán katonai hírszerzéshez köthető csoportok, hanem kifejezetten reguláris erők nyomultak be a Kurszki területre egy jól előkészített műveletben, ennek megfelelő fegyverzettel és nagyságrendben. Szakértők szerint ukrán oldalról 4-5 dandár egy-egy zászlóalját vagy századát dobták át, összesen néhány ezer fővel. Orosz oldalon pedig az erősítésként oda vezényelt erőkkel együtt 10-11 zászlóalj vehet részt a harcokban.

A támadás a Kreml-közeli orosz katonai szakértők és haditudósítók szerint is meglepte Moszkvát, másrészt az ukránok nagyon innovatívak voltak harcászati téren: a felderítő csoportok nyomában rögtön előrevonták az elektronikai harceszközöket, és sikerült „megvakítaniuk” az oroszokat azzal, hogy „lesöpörték az égről” az ő felderítő drónjaikat. Az ukrán csapatok megfelelő légi fedezetet kaptak, és miután előrementek, elkezdték beásni magukat a saját, FPV-drónjaik fedezete mellett. A fő kérdés egyelőre az, hogy hol vannak, hogy állnak a jókora késéssel reagáló orosz erők. A háború fejleményeit követő Telegram-csatornák tele vannak olyan hírekkel, hogy a támadók ukrán zászlókat tűznek ki középületekre, de azt nem tudjuk, hogy az adott településeket valóban ellenőrzik-e, mivel a diverzáns harcmodor miatt a geolokált közlésekben folyton változik, milyen mélységben lehetnek bent vagy mérnek csapásokat orosz területre, a határ közeli Szudzsa városától akár 70 kilométerre. A konzervatív becslések szerint 10-15 kilométer mélységű az terület, amit a kurszki régióból ténylegesen ellenőriznek.

A Kurszki terület kormányzója hétfőn 450 négyzetkilométernyi terület ukrán ellenőrzés alá kerüléséről beszélt. Olekszandr Szirszkij ukrán főparancsnok viszont már azt állította, hogy erőik 1000 km2-nyi területet ellenőriznek. Ezek a számok a meglepetés erejéről is tanúskodnak.

Ezt részben az okozhatta, hogy idén májusban, amikor az oroszok éppen betörtek Ukrajna Harkivi területére, az ukrán katonai szakértők egy a szumi régiót fenyegető orosz betöréssel is számoltak. Tehát hihették azt az orosz vezérkarban, hogy az ukránok a határ túloldalán lévő Szumiban védekező műveletre készülnek. (A támadás előkészítéséről pedig a legfrissebb hírek szerint az ukrán vezetésben is alig néhányan tudtak.)

Milyen céljai lehetnek a mostani ukrán támadásnak? Zelenszkij elnök szombaton arról beszélt, hogy kiterjesztik a háborút az agresszor területére, bebizonyítva, hogy tudják, hol helyezzenek nyomást az oroszokra.

A lehetséges célokkal kapcsolatban sok mindent felvetettek szakértők és az ukrán vezetés részéről is. Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó azt mondta, adott esetben a most elfoglalt területeket elcserélhetik majd a tárgyalások során. Ehhez az ukránoknak hosszú távon meg kellene szilárdítaniuk kurszki jelenlétüket. A másik cél a morál erősítése és fenntartása lehet az ukrán hátország, a katonák és a nyugati támogatók körében. Illetve lehet mögötte egy olyan szándék is – ahogy Podoljak is fogalmazott –, hogy esetleg az orosz politikai helyzetet sikerülhet destabilizálni. Az orosz lakosság nagy arányú evakuálása - hétfőn már 180 ezer ember kimenekítéséről volt szó - kétségtelenül óriási presztízsveszteséget jelent Moszkvának. Mindazonáltal az említett célok szerintem illuzórikusak. Nem hiszem, hogy ebbe majd bele fog remegni az orosz politikai vezetés – még akkor sem, ha az érintett kurszki területek lakosságát súlyosan érinti mindez. Ahogy azt sem gondolom, hogy a csekély tartalékkal bíró, „szétfeszített” ukrán erők képesek lennének megtartani a most lerohant területet. Az orosz információs apparátus pedig el tudja terelni az ország figyelmét - harci sikerekről, az ellenség megállításáról, a helyzet stabilizálásáról szóló hírekkel.

A reális cél az lehet, hogy az orosz hadvezetés a kurszki támadás megállításához kénytelen legyen a közeli Harkivi területről elvonni tartalékokat, ahol a májusban megindult orosz támadás elakadt. Ez esetben az ukránoknak sikerülhet visszavenniük a három hónapja elfoglalt ottani területeiket. Ehhez persze az is kellene, hogy Moszkva presztízs- vagy más okokból mindenképpen ki akarja szorítani a Kurszki területről az ukrán erőket. (Jelenleg ez tűnik valószínűbbnek, mivel Putyin az ukrán erők teljes kiszorítására adott utasítást.) Ám ha az orosz vezetés végül úgy dönt, hogy a jelen helyzet megfelel neki, s nem összpontosít oda kellő erőforrásokat, akkor Kijev művelete nem fogja elérni a kívánt célját. Ugyanakkor közben elkezdődött a Kurszkival kelet felől szomszédos Belgorodi terület támadása is ukrán részről, nagyobb hatótávolságú csapásmérő eszközökkel.

Nem gondolom viszont, hogy az ukránok elérhetnék azt a célt – már ha tényleg így kalkulálnak –, hogy az oroszok a Donbász térségéből, a front pokrovszki és torecki szakaszáról vezényeljenek át nagyobb erőket északra, Kurszk védelmére. Vannak más irányok is, ahonnan meg tudják ezt tenni, ilyen például a zaporizzsjai régió is, ahonnan drónos egységeket vittek át. Bár vannak olyan hírek, hogy a donyecki fronton némileg csökkent az orosz előrenyomulás üteme, ez független orosz szakértők szerint nem annak köszönhető, hogy erőket kellett volna innen átcsoportosítaniuk.

Arra is utal ez a támadás, hogy az ukrán vezetés nem fogadja el, hogy ott harcoljanak, ahol az oroszok biztos túlerőben vannak, és lassan, de folyamatosan nyomulnak előre.

Ez kétségtelenül így van, s ez a saját morált erősíteni tudja, illetve a nyugati közvélemény felé is demonstrálja azt, hogy az ukránok nemcsak védekeznek miközben lassan felőrli őket az orosz haderő, hanem megnyitottak egy új frontot, be tzdnak nyomulni Oroszországba, ejtettek kétszáz hadifoglyot stb. Ezzel együtt

Ezért van az, hogy ukrán katonai szakértők részéről is nagyon erős kritika van a művelettel kapcsolatban. Ott van például a Frontelligence, nyílt forrásokból dolgozó elemző cég, ők is azt írták – kezdetben nagyon sarkosan –, hogy teljes őrültség az, amit most csinál az ukrán hadvezetés. Aztán a sikereket látva kicsit puhábban fogalmaztak, de még továbbra is erős fenntartásaik vannak.

Az ukránok által ide csoportosított erőknek, köztük például az elitebb alakulatnak számító 22-es gépesített lövészdandárnak nyilván jó hasznát vennék a Donbaszban is, ahol az orosz erők folyamatosan nyomulnak előre. Bár az áprilisban elfogadott új törvény alapján a nyár eleje óta zajlik már Ukrajnában egy jelentős, az orosz ütemmel összevethető – havonta 15-20 ezer fős – mozgósítás, de a kiképzés továbbra is szűk keresztmetszet. Tehát szó sincs róla, hogy az ukránoknak jelentős erőtartalékaik lennének. A meglepés erejét nem tudják fenntartani, az elektronikai harceszközeikkel sem tudják tovább lefedni ezt a területet, s az oroszok gyorsan alkalmazkodnak, így be tudják már vetni például a saját Lancet öngyilkos drónjaikat.

Milyen befolyással lehet ez az offenzíva a háború egészének menetére?

Az ukránok rég felismerték, hogy ez egy nagyon statikus, felőrlő jellegű háború. Bár a (fegyverzetben és élőerőben is fölényben lévő) oroszoknál van a hadászati kezdeményezés, mégis nagyon lassan mennek előre, nem tudnak egy manőverező hadviselést végrehajtani. Tehát az látszik, hogy a háború nem a fronton fog eldőlni. Még ha az oroszok el is foglalják például Torecket, attól nem fog összeomlani a donbászi ukrán védelem, és Ukrajna attól még képes lesz folytatni a háborút. Ugyanez érvényes Oroszországra is. Az ukránok ezért a távoli célpontok elleni, egyre gyakoribb támadásaikkal egyrészt próbálják pszichológiailag destabilizálni az orosz belpolitikai helyzetet, másrészt támadni azokat a képességeket, amelyek a háború folytatásához orosz részről szükségesek. Folytatják az orosz finomítók, üzemanyagraktárak elleni támadások sorozatát. És összhangban ezzel, a mostani kurszki betöréssel igyekeznek ők is széthúzni az orosz erőforrásokat, átvinni a háborút Oroszország területére. De nem tűnik úgy, hogy ezek a műveletek érdemben megfordíthatnák a háború menetét.

Érdekes, hogy az ukrán diplomácia nemrég komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy egy igazságos béke megkötéséhez megszerezzék az Oroszországhoz húzó Kína támogatását. Ezzel egyidejűleg próbálnak most katonailag is nyomást gyakorolni Moszkvára.

A kurszki offenzívának és az említett, frontoktól távoli támadásoknak lehet egy olyan logikája is ukrán részről, hogy kölcsönös elrettentést alakítsanak ki. Az oroszok nagy hatótávolságú fegyvereikkel Ukrajna egész területén támadni tudják a polgári célpontokat, az energetikai infrastruktúrát, ami miatt az idei tél nehéz lesz majd a lakosság számára. Kijev részéről tehát azt is demonstrálni akarhatják, hogy ők szintén képesek jelentős kárt okozni az orosz hátország számára. Ukrajna azonban távol van attól, hogy e tekintetben szimmetriát tudjon kialakítani. A nyugati szövetségesek megkötései továbbra is akadályozzák, hogy távoli orosz célpontok ellen vessék be a tőlük kapott, nagy hatótávolságú nyugati fegyvereket.

Összességében azt fontos hangsúlyozni, hogy nem a fronton fog eldőlni ez a háború, amelyre egyébként az ukrán szakértők is mindig az első világháborús analógiát hozzák. Közben az ukrajnai közvélemény-kutatásokban is lekövethető, hogy egyértelműen nő azoknak az aránya, akik hajlandóak lennének területi kompromisszumra a háború befejezése érdekében. Bár az abszolút többség a felmérések szerint még mindig ellenzi, hogy feladják az oroszok által 2022 után megszerzett ukrán területeket, de a Donbászról vagy a Krímről nagyon sokan már azt mondják, hogy elengedhető.