;

Málta;kivándorlás;Lappföld;Toronto;drámapedagógia;

- Letette a kisebbségi lét keresztjét, Kanadától Máltán át Finnországig drámát tanít, mesekönyvet ír és gyereket nevel a magyar roma színészházaspár

Miskolci színészházaspárként a diszpécserszolgálattal és pohárszedéssel súlyosbított alternatív művészlét és (felerészben) a cigányság keresztjét hordozták, mielőtt a hárommilliós, multikulturális Torontóba költöztek drámát tanítani. Ezután Gozót, a kis 30 ezres máltai szigetet nézték ki maguknak, ahol a 45 fokos nyári forróság igazgatta az iskolarendszert. Februárban a lappföldi télbe költöztek. Éppen strandra mennek, amikor Varga Emesével videóhívásban beszélgetünk. Az édesanya játszi könnyedséggel kezeli a kihívásokat párjával és két gyermekével. Rugalmasságát, minimalizmusát, pozitív kisugárzását tanítani kellene.

– Miért választottátok a külföldi, valamelyest nomád életet?

– Mindketten színészek vagyunk, és azt ugye nem kell ecsetelni, hogy a művészlét mennyire nem kifizetődő otthon. Mi főleg az alternatív színházi szcénában dolgoztunk mint színész, rendező, koreográfus, de a párom játszott a Madáchban is. Nevetséges összegeket keresett. Mindenféle extra munkát is elvállaltunk: telefonos melót, pohárszedést a Gödörben, szinkronizálást, és bármit, ami jött. Fiatalok voltunk, albérletben laktunk, és nem volt olyan hátterünk, ami a művészlétet megtámogatta volna. Később megcsináltuk, írtuk, rendeztük a saját előadásunkat Kon San címmel, ami cigányul azt jelenti: Ki vagy? Nekünk ez a darab fontos volt, mert a párom is cigány származású. Tehát próbálkoztunk, szenvedtünk jó sokáig, aztán úgy gondoltuk, hogy jött egy lehetőség, hogy elmenjünk Kanadába drámát tanítani gyerekeknek egy magyar iskolába. Három évig éltünk ott, de pont abban az időszakban elég zavaros volt a magyar munkavállalók helyzete. Nekünk három éven keresztül sikerült megújítani a vízumunkat, utána már sajnos nem. De akkor nem is bántuk, már untuk a hideget.

– Ezután nagy váltás volt Málta?

– Valójában nem. Már korábban kinéztük magunknak. Végre jó idő, tenger, halleluja. Amikor mi odaköltöztünk, egészen más világ volt, kevés külföldi lakott ott, és angolul is kevesen beszéltek. Ott derült ki, hogy terhes vagyok. Ott laktunk, amíg nyolc hónapos terhes nem lettem, aztán hazautaztunk szülni, és amikor hat hónapos volt a lányom, akkor visszamentünk Máltára. És addig maradtunk, amíg terhes nem lettem megint.

Egyébként a máltai terhesgondozás nagyon vicces, tulajdonképpen annyi, hogy igyál meg minden héten egy pohár vörösbort, mert az vérképző, és ennyi. 

Az egész terhesség alatt talán egy vizsgálat volt, és egy ultrahang. A mediterrán terhesgondozás és gyönyörei. Miután Málta megváltozott, Gozóra mentünk vissza, mert az csöndes és nyugis volt, de azok az idők is elmúltak, ezért is döntöttünk úgy, hogy máshova szeretnénk költözni. Nálunk a család értékeli a csöndet és nyugalmat. Itt Kemiben is, ahol most lakunk, talán napi két autó, ha elmegy. Egyébként itt nyuszik vannak, meg természet, egyszóval: tökéletes. Most is szuper idő van. A 45 fokos meleg Máltán egyébként gyilkos. Mindenki azt hiszi, hogy milyen király, de egyáltalán nem az. Dél és 4-5 óra között otthon ülsz, mert meghalsz, olyan meleg van.

– Most Finnországban hány fok van?

– Kemi már Lappföld, kellemes 22 fokot mérünk. Itt általában egy-két napig remek az idő, utána két napig esik. Mára és holnapra napot ígértek, úgyhogy ezt kihasználjuk, és gyorsan elmegyünk a strandra, utána a kétnapos esőt örömmel nézegetjük bentről. Az esőben az a jó, hogy olyankor nincsenek szúnyogok, amik egyébként elviselhetetlenek.

– Milyen munkából tudtatok megélni a különböző országokban?

– Ezt mi elég ad hoc módon oldottuk meg mindig. Úgy voltunk vele, hogy majd ha odamegyünk, úgyis alakul valami. Mielőtt Máltára költöztünk, már megcsináltam egy webshopot, az működött Máltán is, egy darabig az volt a fő bevételi forrásunk. Később a párom elment szállodába dolgozni. Az utolsó helyen főként szicíliai olaszokkal dolgozott, a végére már egy ilyen nagy család voltak. La familia jelleggel. Én mindig online próbáltam dolgozni, egyfelől azért, mert Máltán rémes az iskolarendszer. Reggel 8:30-kor fölrakod a gyereket az iskolabuszra, és télen 14:30-kor már visszajönnek, nyáron meg 12:30-kor van vége az iskolának, mert meleg van. Ennyi, oszd be. Ez viszonylag kevés mozgásteret ad. De online rengeteg munkát el lehet végezni: mesekönyveket illusztráltam, kiadtam a sajátomat, kitanultam a webdizájnt.

– A gyerekek milyen nyelveket beszélnek?

– Gyakorlatilag mindketten Máltán nőttek fel, Emma most tíz-, Dominik hatéves, és én szerettem volna, hogy magyarul és angolul is tudjanak. Iszonyúan fontosnak tartottam, hogy az angolt ne megtanulniuk kelljen, hanem úgy szívják magukba, mintha az anyanyelvük lenne. Miután megszülettek, mindkettőjükkel mindkét nyelven beszéltem. Valamit elmondtam magyarul, majd elmondtam angolul. Mostanra már rengeteg barátjuk van, akikkel angolul beszélnek kilencvenkilenc százalékban, ezért a magyar inkább az otthoni beszélgetések nyelve. Emiatt azt találtam ki, hogy magyar népmeséket olvasok nekik, és ezt Emma például nagyon szerette. Az archaikus szövegeket nem mindig értik, de lehet, hogyha Magyarországon lennénk, akkor is gondot jelentene. Máltán egyébként Emma második osztályos volt a kora alapján, otthon pedig még csak középsős, úgyhogy egy olyan iskolát választottam, ahol az osztályában csak négyen voltak, így fél év alatt behozták a másfél éves lemaradást, és nagyon gyorsan megtanult írni, olvasni angolul és máltai nyelven is. Hozzá kell tennem, a tanító néni elképesztően jó fej volt. Ezután nem is nagyon erőltettem a magyar írás-olvasást, de például a Messenger-üzeneteket magyarul írtam, hogy erről ne szokjon le.

– Máltáról miért Finnországba költöztetek?

– Elsősorban

az oktatási rendszer miatt, de vonzott a természet közelsége is, és hogy teljesen más a klíma. Úgy voltunk vele, hogy eljövünk néhány hónapra, megnézzük, és ha tetszik, maradunk. Egyelőre nagyon tetszik.

Én attól féltem, hogy a gyerekek utálják majd a hideget. Amikor megjöttünk februárban, ötvencentis hó volt meg fagy. Dominik úgy nőtt föl, hogy mindennap mentünk a strandra, úszni, negyven fok meleg volt folyamatosan. Ő egyfolytában a vízben ugrándozott. Furcsa is neki, hogy itt nem tartja fent a víz, mert alacsonyabb a sótartalma, úgyhogy most még karúszót használ.

Nem lehet büntetlenül beleszakítani a természet finom szövetébe. Merni kell kimondani, ha egy szokás rossz, és merni kell változtatni, visszatérni az eredethez. Legalább 20 éve hangoztatják mindezt azok a szakemberek, akik nagyon szeretnék, ha a csapadékvízre végre nem ellenségként tekintenénk. Ha nem kapunk észbe, hiába a hazánkon évente átvonuló több millió köbméter kincs, önként és dalolva csinálunk sivatagot az országból.