Ha a játék nem játék

Sokan álmodoznak olyan munkahelyről, ahova szeretnek bejárni, mert jófejek a kollégák és a főnök is normális. A munkában kreatívak, hatékonyak lehetnek, emellett megbecsülve és biztonságban érezhetik magukat. Ma már nem csak a nagyvállalatok, de a kis- és középvállalkozások számára is fontos a szervezetfejlesztés, ami több mint jó hangulatú csapatépítés. Hogy mi a kulcsa egy jól működő munkahelyi közösségnek, arról Epresi Dóra vezető- és szervezetfejlesztővel beszélgettünk, aki tréningjei során egy különleges módszerrel is dolgozik: a LEGO® Serious Play® a jól ismert játék segítségével mozdítja elő és építi fel a pozitív változást.

Aló mars, lakóközösség!

Az Airbnb-t is sikerült olyan élménnyé tenni idehaza, mintha maga a tűz volna: van, aki békésen melegszik mellette (politikusok sora fektet rövid távú kiadólakás-portfólióba), más pedig megégeti magát vele, csak a rosszat kapja belőle. Magyaros történet. Elpuskázott lehetőség.

Hogyan lettem unikornistenyésztő?

Mint a mókus fenn a fán – emlékeznek még a dalra, amely úgy folytatódik –, az úttörő oly vidám? Én csak kisdobos voltam, mire annyi idős lettem volna, hogy letehessem a másik esküt, a piros nyakkendő politikailag kiment a divatból. De az úttörés nem. 

Letette a kisebbségi lét keresztjét, Kanadától Máltán át Finnországig drámát tanít, mesekönyvet ír és gyereket nevel a magyar roma színészházaspár

Miskolci színészházaspárként a diszpécserszolgálattal és pohárszedéssel súlyosbított alternatív művészlét és (felerészben) a cigányság keresztjét hordozták, mielőtt a hárommilliós, multikulturális Torontóba költöztek drámát tanítani. Ezután Gozót, a kis 30 ezres máltai szigetet nézték ki maguknak, ahol a 45 fokos nyári forróság igazgatta az iskolarendszert. Februárban a lappföldi télbe költöztek. Éppen strandra mennek, amikor Varga Emesével videóhívásban beszélgetünk. Az édesanya játszi könnyedséggel kezeli a kihívásokat párjával és két gyermekével. Rugalmasságát, minimalizmusát, pozitív kisugárzását tanítani kellene.

Tavasszal vetünk, ősszel aratunk?

Az évszakok váltakozása ritmust, rendet tartott és tart ma is a természeti népeknél. A „civilizált ember” már jó ideje nem képes kikeveredni a saját maga által kreált káoszból. Csodálkozunk, hogy a világ a feje tetejére állt, hogy képtelen vagyunk kontrollálni az életünk történéseit. Azt mondjuk, bonyolultabbá vált körülöttünk minden. Pedig nem. Mi tettük azzá. 

Gyűlöljünk vagy szeressünk?

Az átlagember hajlamos egészen addig elfordítani a fejét arról, hogy feldühödött tömeg céltáblájává tett egy embercsoportoz, amíg saját maga is érintetté nem válik. A gyűlölet olyan, mint a futótűz: július végén egy magából kivetkőzött fiú halálra késel három gyereket, a gyilkos származása miatt angolok egy rétege mára mindenkit kiűzne az országból, akinek nem hófehér a bőre. A hírekben látva a zavargásokat, ellentüntetéseket, el sem tudjuk képzelni, milyen lehet félelemben élni, milyen az, amikor valaki azért, mert nem hasonlít az átlag helyi lakosra, nem mer lemenni a boltba vagy elutazni a munkahelyére. Állandó szerzőnk, Becz Dorottya Angliában él, első kézből tapasztalja, milyen az, amikor egy társadalomban elszabadul a gonosz.

Virágok és hírek

„Volt merszünk tovább élni” – Egy gyászoló édesanya vallomása a legnagyobb veszteségről és a megtanult boldogságról

A halál az élet része, mégis tabuként kezeljük, nem beszélünk róla. A veszteség feldolgozása, a gyász természetes folyamat, bármennyire is fájdalmas. De vajon hogyan lehet jól támogatni azt, aki keresztülmegy ezen? Farkas Éva kislánya, Hanna másfél éves korában halt meg egy kezeletlen kórházi fertőzés miatt. Kevés súlyosabb trauma érhet egy embert, mint eltemetni a gyerekét. A tragédia feldolgozásáról, a felépülés útjáról szól Hanna-heg című könyve a Nagymáté Hanna Alapítvány kiadásában. A gyászolóból segítővé vált szerzővel és Singer Magdolnával, a gyászfolyamat szakértőjével beszélgettünk.

Önkéntesség receptre – Segítséget kérni mindig iszonyúan nehéz, mi magyarok nem is vagyunk jók ebben

Segítséget kérni mindig iszonyúan nehéz, kiélezett szituációban különösen. Ráadásul mi, magyarok nem is vagyunk jók ebben. Az ember szégyelli magát, nem akar gyengének látszani mások előtt. Meg aztán ott vannak a társadalmi elvárások is, jelen esetben a kisgyerekes szülők irányában. Ha nincs elég nagy rend és tisztaság, ha nem otthon főtt, egészséges, lehetőleg bioételt eszik a gyerek, ha nem a legmodernebb elméletek szerint nevelik a szülők, máris jönnek a megjegyzések mindenfelől. Az Otthon Segítünk Alapítvány ebben a helyzetben támogatja a szülőket, akik így rálelhetnek saját erőforrásaikra, és újult erővel nézhetnek szembe a kihívásokkal.

Magyarországon a legtöbb embernek egy télikabátja van, de az önazonos öltözködés nemcsak a tehetősek kiváltsága

Tegyük a szívünkre a kezünket, és valljuk be, legalább egyszer életünkben már ítélkeztünk valaki felett az öltözködése miatt. Mert nem alkalomhoz illő ruhát vett fel, vagy egyszerűen csak nem tetszett nekünk az adott darab. De vajon hányan tudják, hogy számukra mi lenne a megfelelő szín, anyag, vagy előnyös viselet? Ma már egyre többen. Ne higgyük, hogy ez a divatról szól. Sokkal inkább az a lényeg, hogy miben érezzük jól magunkat – ezt vallja és követőinek is ezt tanítja Mengyán Eszter tudatos ruhatár szakértő, a Helló, slow fashion! című könyv és a Holy Duck blog szerzője.

Becz Dorottya: Amire mindannyian vártunk

Becz Dorottya: Füst

„Az anyákon ma leginkább az apák támogatásával lehetne segíteni”

Megannyi lelkes férfiú nyilvános eszmefuttatásainak köszönhetően ma már szerencsére minden magyar nő tisztában van azzal, mi a női princípium lényege. Nemrégiben azonban az Anya-Ország Alapítvány – Novák Előd képviselői fizetéséből finanszírozott – óriásplakátjain arról is értesültünk, hogy „a legférfiasabb dolog az apaság”. Tehát már a férfiak is tudják, életcél hiányában hol kopogtassanak. De vajon plakátkampányra van szükség ahhoz, hogy az apák még inkább apának érezhessék magukat? Vagy elég lenne, ha néha ők is emberek lehetnének? Az apapolitika hiányáról, megkövesedett sztereotípiákról és párhuzamos szenvedéstörténetekről beszélt Léder László pszichológus, az Apaakadémia alapítója.

„Arra nem tud felkészíteni senki, amikor döntened kell, hazaviszed-e azt a gyereket vagy sem” – Négy történet a nevelőszülőségről és az örökbefogadásról

Azok a szülők, akiknél hagyományos mintára zajlott a családalapítás, talán természetesnek veszik, hogy ma már apró kezek gyúrják velük a süti tésztáját hétvégén, vagy langaléta tinédzserek feleselnek velük, mikorra kell hazaérni. Vannak felnőttek, akik tudatosan döntöttek úgy, hogy nem szeretnének gyermeket. És olyanok is, akik szeretnének, de az ő útjuk nem a természetes fogantatás. Riportunkban négy történetet, egy-egy sorsfordító döntést mutatunk be az örökbefogadás vagy a nevelőszülőség választása kapcsán. A megszólalók őszintén mesélnek félelmeikről és sikereikről, amikor nem vér szerinti gyermeket akartak örökbe fogadni, vagy rájöttek, ez nem az ő útjuk.

Elfogadással fűszerezve jobban ízlik a karácsonyi vacsora

A karácsony az ajándékozás, a családi programok mellett egyértelműen az evésről szól. Halászlé, töltött káposzta, bejgli, kocsonya, zserbó – vajon minden évben ugyanazt a menüt készítjük el, vagy olykor megengedünk magunknak egy kis újítást? Mitől függ, hogyan viszonyulunk az ünnepi ízekhez, szertartásokhoz, és hogyan érdemes elkezdeni a saját hagyományainkat? Czecz Fruzsina gasztropszichológussal arról beszélgettünk, hogyan válhat a karácsonyi eszem-iszom a vendéglátó és a vendégek számára is felszabadult ünnepléssé.

A karácsony nem azért jön, hogy ellenőrizzen minket, de hogyan mondjunk nemet az év végi rohanásra?

Megint itt az év vége, a munkával kapcsolatos feladatok lezárása, Black Friday akciók, vásárlás és főzés ezerrel, ajándékok után rohangálás. Megannyi feszültséggel, veszekedéssel, frusztrációval teli pillanat az utakon, a bevásárlóközpontokban és a családban. Ezt mindenki ismeri, még ha nem is ebben a szellemben telnek a hétköznapjai. De miért őrülünk meg „kötelezően” éppen ilyenkor? Hogyan lehetne békésen, magunkra és másokra is odafigyelve jelen lenni ezekben a napokban? Az okokról és a feloldási lehetőségekről Séllei Beatrix pszichológussal, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docensével beszélgettünk.

Dívik az indiai Divali

Jóga, curry, esetleg ájurvéda – India hívószavára sokaknak ezek ugorhatnak be először. De már nem biztos, hogy előkerül a Nobel-díjas író és polihisztor Tagore neve, aki hosszabb időt töltött a balatonfüredi szanatóriumban a szívpanaszai miatt, vagy nem hallott a guruk szexuális zaklatási botrányairól, a korrupcióról. De az sem közkeletű, hogy bár a hindi és az angol a hivatalos nyelv az ázsiai országban, számtalan másikat is beszélnek, és hogy a jelenlegi miniszterelnök, Narendra Modi vallási alapon igyekszik megosztani a társadalmat a jövő évi választások előtt. Talán az sem köztudott, hogy a krikett nemzeti sport, a curryn kívül ezernyi más jellegzetes étel létezik, a főzés-étkezés központi szerepet játszik a családok életében, és India vallási szempontból is sokszínű: a hinduizmus mellett jelen van az iszlám, a buddhizmus, a kereszténység és a szikhizmus is.