– Úgy tűnik, nem hatotta meg Győrffy Balázs lemondása a botrányos bántalmazási ügye után a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöki posztjáról.
– Nekem a rendszerrel van problémám. Van egy szervezet, amely közfeladatokat lát el, megválasztott vezetőinek legjobb tudásuk szerint a magyar élelmiszeripar és mezőgazdaság érdekében, politikától mentesen kéne végezniük a munkájukat. Mivel kötelező belépni a kamarába, tagjai lefedik a politikai mezőt, természetes, hogy olyanok is vannak köztük, akik nem értenek egyet a mindenkori kormány, jelenleg az Orbán-kabinet gazdaság- és agrárpolitikájával. Ez a testület arra szolgál, hogy a területhez tartozó ágazatokban végzett vállalkozói tevékenységet segítse. Hogy tagjai különféle szolgáltatások révén egyre versenyképesebbek legyenek.
– Milyen szolgáltatásokról van szó?
– Fontos megjegyezni, hogy a magyar agrárgazdasági kamaránál a szolgáltatás és az állami igazgatás összefonódik. Sok feladat, amelyeket korábban minisztérium végzett, a kamarához került. De tevékenységének magját a szolgáltatások jelentik. Közülük talán a legfontosabb az országos tanácsadói, falugazdász-hálózat, amely egyébként jól is működik. A falugazdászok olyan szakemberek, akik segítenek az uniós támogatásokhoz szükséges űrlapok kitöltésénél, statisztikai adatokat szolgáltatnak, működtetik a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszert. A pártatlanság biztosításával. A másik fontos terület piaci és egyéb információk közvetítése a tagok számára. Utóbbival, benne a piaci árinformációs rendszer működtetésével sincs különösebb baj. Transzparens, visszakövethető, az előrejelzések terén még javulás is tapasztalható.
– Mi jelenti akkor a problémát?
– A kamara elvileg egy politikától mentes, az államtól független közintézmény. Ehhez képest eddigi elnöke, Győrffy Balázs egy fideszes parlamenti képviselő volt. Ez rombolja a szervezet hitelességét. Azok a tagok, akik nem a jelenlegi kormány szavazói, joggal érezhetik úgy, hogy a kamara egy politikailag ellenőrzött, irányított testület, vezetője egy partikuláris érdekcsoport képviselője. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának nem az a feladata, hogy szolgai módon alávesse magát az államot irányító hatalmi gépezet agrárpolitikájának.
– Nevezhetjük ezt átgondolt agrárpolitikának?
– Csak részben. Nézze, ez egy urambátyámvilág, lényegében feudális viszonyok érvényesülnek benne. Itt a korrupciónak, a részrehajló döntéseknek nincs társadalmi-politikai következménye.
Győrffy Balázsnak nem azért kellett volna távoznia, és nem most, mert megütött egy nőt, ami egyébként elfogadhatatlan, hanem mert részrehajlóan vezetett egy köztestületet. Persze nehéz ezt elkerülni, ha a kamaránál van a földbizottsági döntés joga, vagyis eldöntheti, jóváhagy-e egy földről szóló adásvételt, vagy sem. Hogy kinek a javára dönt, egyértelműen politikai ügy is.
Én úgy látom, hogy az agrárgazdasági kamara, akárcsak a Parragh László vezette Magyar Kereskedelmi és Iparkamara – utóbbinak is tagja vagyok – egyaránt az urambátyámvilágot szolgálja ki. Miközben ezeknek a köztestületeknek bele kéne szólniuk az ország gazdaságpolitikájának alakításába.
– Az alkalmazkodás olyan komoly károkat okoz?
– Sajnos igen. Az agrárgazdasági kamara például mechanikusan követte a kormány földbirtok- és földhasználati politikáját, és így nem tudta megállítani a hazai élelmiszer-gazdaság extenzív fejlődési irányát. Egyre kevésbé folyik intenzív, magas hozzáadott értékű termelés. Érdemes megnézni a lengyel mezőgazdaságot. Ott valóban független szervezet a kamara. Mikor mi beléptünk az Európai Unióba, Lengyelország utcahosszal volt mögöttünk területi egységekre vetített hozzáadott érték előállításában. Ma már a kétszeresét produkálják a mi teljesítményünknek.
Ma a Magyarországon egy évben elért mezőgazdasági jövedelem körülbelül 80 százaléka uniós támogatás. Húsz százalék csak a valós hozzáadott érték, amit a gazdák megtermelnek. Lengyelországban az uniós támogatások aránya nem éri el a harminc százalékot.
