Egy ország vitatkozik a síntörés, kisiklás, gázolás, késés káosza¹ nyomán a vonatmentesítőbusz-mentesítő vonatról síngörbülés miatti teljes leszállítottság állapotában a tömött peron pöttöm árnyékában, hogy akkor most szeptember elején a tanárok elvegyék-e a mobiltelefonokat a gyerekektől simán, vagy előtte darabonként jól megverjék-e őket a nyugalmazott pedellustól kölcsönzött T-vonalzókkal.
Ez az izgalommal vegyes kielégülés tölthette be a heti közvélemény-kutatást, olvasván a szeretett, tévedhetetlen, empatikus, asszertív, elfogadó, megértő és mindenekfelett a végletekig megbeszéléspárti kormányunk rezzenéstelenül Pintér-arcú belügyminiszterét, mielőtt megnyomta szegény közoktatási Maruzsa államtitkáron a tiltógombot.
Lófaszt fognak ezek mobilozni, Zolikám, közben meg hülyülnek elfelé, a Pisa meg le van szarva, a GDP-t meg majd én növelem hajlott koromra, mert annyi eszük sem lesz, hogy a karácsonyi lőgyakorlaton ne akarják megetetni a kakast!,
tolta fel a szemüvegét az oktatási tárcán is ülő joviális, kedves, ősz belügyminiszter bácsi, és csípőből tüzelt a tuskókra helyezett coca-colás-dobozra, úgy is, mint a rothadó Nyugat ópiumára a nála lévő, fegyvernek látszó Smith & Wesson 500-as nagy kaliberű maroklőfegyverrel², persze csukott szemmel.
No de, Sanya bmeg! – szólalt meg a belügyminiszterben a lelkiismeret tizenéves korában, amikor még csak nem is álmodhatott belügyminiszterségről, mert a hatalomról álmodott, meg a nyers erőről, és hogy vadakat terelő villanyposztőr lesz, vagy kameraszámot ellenőrző ellenszenves Szijjártó-százados, mert vékony volt és gyenge, cserébe okoskodó, ezért mindenki kicseszett vele –, jól átgondoltad te ezt? A kedves, joviális, bársonyos tekintetű belügyminiszter bácsi huszonöt évente átértékelte egy-egy súlyos, ámde teljesen megalapozatlan döntését, ha ez a döntés csütörtök délutánra esett 14.13–14.56 közé, nem volt hidegebb 35 foknál, a Fradi éppen Boszniában játszott, és emberéletből legalább százezret érintett. Pipa, pipa, pipa: ám legyen!
Magára zárta az ajtót, fehér lapot vett elő ezután a joviális, kedves, ősz tekintetű belügyminiszter bácsi, és farkasszemet nézett a horror vakuival. A lapot határozott mozdulattal, függőlegesen kettéosztotta, és ehhez egy tollat vett igénybe, pedig közé is lövethetett volna.
Baloldalon (na, kik?) a gyurcsányisták, magyaristák (nem lehetne átnevezni ezt a magyarellenes Petit törvényerővel?), akik a liberalizmus jegyében telefont ragasztanának a nebulók fülére is, a jobboldalon meg a népnemzeti patrióták, akik levernék a derekát a büdös kölykének, ha szabályt szeg, sért, figyelmen kívül hagy, nem az útviszonyoknak megfelelően, gondatlanságból, telefonmegfogás eszközével.
– Második oszlop, ellenérvek – javasolta magának a sudár tekintetű, hajlott korú, kedves, ősz belügyminiszter bácsi, és mélyen egyetértett magával. Tehát miért tiltsuk be a térerőt is, és írjunk ki fegyverszekrény-beszerzési tendert 48 ezer darabra telefonőrzés céljára tanítási időben?
Nem bírnak a tanárok a gyerekekkel.
Megszólal a telefon az órán.
Puskáznak a diákok.
Helytelenkednek a diákok.
Amőbáznak a diákok.
Nem figyelnek oda, bármit is mondanak nekik.
Eltűnik a telefon.
Sérül a telefon.
Mobil a telefon: leesik, felesik, beleesik, kiesik.
– Első oszlop, az ellenzék hangjai, sértett kommunista, bolsevik tanárokkal, akik legszívesebben oroszul tanítanák (ejha, miért is?) a diákságot, annyira régi módúak. Vagy újmódiak, hiszen a telefontartást támogatják, a háború, a buzik és a migráns terroristák beáramlása mellett, plusz eltörölnék a rezsit. Vagy a rezsicsökkentést – írta föl a papír bal oldalára a hajlott tekintetű, rezzenéstelen korú, kora őszi belügyminiszter bácsi. Ekkor egy levelet fújt be az ablakon az állambiztonsági szolgálatok különleges beavatkozási egysége és Kovács II. Hannibál tizedes antiportás éberségét kikerülve a bársonyos tekintetű ősz. Nem csak ő volt nagy befújású széles e vidéken. Igazi levél volt. Mármint hogy levél, ami igazi. Írták, úgy igazi. A belügyminiszer arcú ősz bácsi tekintete elhomályosodott.
* A levelet Sanya írta leendő önmagának, hogy ha egyszer felvinné a dolgát az Orbán, legyen mihez nyúlnia. Az állt benne, hogy sose hagyja, hogy más gyerekeket megverjenek, és ha egyszer Belügyminiszter lesz (mert éppen nincs Oktatási Minisztérium), akkor mindennap menjen el egy iskolába, beszélgessen a tanárokkal, diákokkal, és mosolyogva távozzon mindig, és együtt oldjanak meg minden problémát. De legelőbb is hagyja meg az iskolák önállóságát, és csak arról hozzon döntést, ami meghaladja az iskolák erejét. Ha például egyszer feltalálnak egy eszközt, amivel bárhonnan telefonálni és instázni lehet, akkor ne kerüljön méltatlan helyzetbe, hanem támogassa a nagy zsebes patchwork osztálytelefon-tartók készülését. Ha a gyerekeket komolyan veszik, akkor felnőnek a feladathoz. Pedagógia. De elsősorban olyasmi, amiről a szülőknél, a tanároknál, de még a miniszternél is többet tudnak a diákok, mert ők jelentik az első generációkat, akik digitális bennszülöttként nőttek föl. Azok, akik a síntörés, kisiklás, gázolás, késés¹ káosza nyomán a vonatmentesítőbusz-mentesítő vonatról síngördülés miatti teljes leszállítottság állapotában a tömött peron pöttöm árnyékában vitatkoznak, hogy akkor most szeptember elején elvegyék-e a tanárok a mobiltelefonokat a gyerekektől simán, vagy előtte darabonként jól megverjék-e őket a nyugalmazott pedellustól kölcsönzött T-vonalzókkal, nem mérvadók.
** A levelet Hannibál antiportás, a Belügyi Kanászkürt állandó levezője írta. „Csesszék meg! Szervezzék meg úgy az órát, hogy ne kelljen mobiltelefont használni! Hát mit, hát melyikőtök nőtt fel úgy, hogy mobiltelefon vagy akármicsoda kellett volna?! Bejött a tanár, leadta az anyagot, hát megtanultuk! Nem is értem! A Madách döntése, ami megengedi az egész prüntyögést, csak egy sunyi kiskapu, ami egy alávaló, galád dolog.”
*** A levelet nem tudni, ki írta, de a felmentett igazgató gondolatai álltak benne. „Mi a diákjainkat eddig nem a hazugságra neveltük (legyen két mobiljuk, hisz ez fog történni)… Nem lehetett ma könnyű Maruzsa államtitkárnak lenni (láttam is). Főleg ennyire mondvacsinált indokkal… Az igazgatóságom alatt eljutott az iskola egy olyan színvonalra, hogy a lányai minket választottak, és ide jártak. Majd felmenti az igazgatót. Nem a Madách változott.”
A) A belügyminiszter tekintetű ősz arc erre hozott egy jó döntést. Részletek a szombati Népszavában.
B) A belügyminiszter tekintetű ősz arc erre hozott egy rossz döntést. Részletek a szombati Népszavában.
Szómagyarázat, nem kell megtanulni, elég tudni.
¹ 3. osztály. Klasszikus viszonylagosság: a késés valójában korai érkezés, ha a menetrend következő járatát nézzük.
² Zárt osztály. Tényleg van ilyen, és John Wayne (amerikai színész volt) kezében volt utoljára jó helyen.
