Bulgáriának újra hivatalnok kormánya van. A korábbi hasonló státuszú kormányfő Dimitar Glavcsev, a számvevőszék elnöke vállalta a pozíciót. Voltaképpen egyetlen dolga van: rendben lebonyolítani az október 27-re kitűzött parlamenti választást, amely 2020 óta a hetedik választás lesz a balkáni uniós országban. Bizarrnak tűnhet a politikai instabilitásnak ez az állapota, de azért megéri e jelenség mögé betekinteni.
A bolgár nyilvánosságot ez idő szerint egyetlen ügy érdekli: a törökök és muzulmánok pártjának, a DPSZ-nek (Mozgalom a Jogokért és a Szabadságért) a látványos szakadása. A párt 1990-es megalakulása és a bolgár rendszerváltás óta részt vett minden választáson, s befolyásos tényező volt akár a hatalomban, akár ellenzékben ültek képviselői. A párt alapítója és egyértelmű vezére Ahmed Dogan, aki az államszocializmus utolsó éveiben ellenállási mozgalmat szervezett, amikor a hatalom a muzulmánokat névváltoztatásra akarta kényszeríteni. Doganról később kiderült, hogy ifjabb éveiben az állambiztonság ügynöke volt, de ez nem rendítette meg hívei bizalmát. Az utóbbi években kivonult a politika előteréből, de megmaradt a DPSZ tiszteletbeli elnökének, miközben szinte átjátszotta a pártot egy Deljan Peevszki nevű oligarchának, akit ő „politikai fenoménként” jellemzett.
Peevszki a bolgár korrupciós-politikai szféra egyik főszereplője, akinek nem csak a gazdaságban, médiában, de az igazságügyi és rendőri szervezetekben is nyilvánvaló hatalmi helyzete van. Peevszkit az úgynevezett „globális Magnyitszkij-listára” tette az USA és egy hasonló szankciós listára helyezte Nagy-Britannia is. Ettől függetlenül lehetett a DPSZ társelnöke és parlamenti frakcióvezetője. Az idén júniusban tartott választásokon a DPSZ rekordszámú mandátumot szerzett, amit követően Peevszki elkezdte a teljes hatalomátvételt a pártban, kizárta a frakcióból Dogan több közeli emberét. A párt kettészakadt a DPSZ-Dogan kizárta Peevszkit és a híveit, Peevszki pedig Dogan követőit. Elképzelhető, hogy az október 27-i következő parlamenti választásra egyik frakció sem lesz képes listát állítani. A bulgáriai törökök és más muzulmánok az ország 6,7 milliós lakosságának mintegy 8 százalékát teszik ki. Ők azonban fegyelmezett és elkötelezett választók, akik eddig mindig a DPSZ-re voksoltak, külföldön is. Ha megtörik ez a hagyomány, borulhat az eddigi állapot.
Ez további bizonytalanságot okoz, az amúgy is instabil bolgár politikában. Ez a történet látszólag még egzotikusabbá teszi a közéletet, ahol gyors sikereket aratnak az oroszbarát és szélsőségesen nacionalista pártok, néha különös protesztpártok bukkannak fel, s köztudott, hogy a politikai élet címlapfigurái, mint Bojko Boriszov korábbi miniszterelnök, a bűnözői világgal szoros kapcsolatban állnak. Boriszov valóságos teflonpolitikus, aki szorosan irányítja pártját a középjobb GERB (Polgárok az Európai Bulgáriáért) pártot, amely képtelen veszíteni, miközben nyilvánvaló, hogy az EU-pénzek lenyúlására létesített korrupt gyülekezetről van szó. Bulgária Magyarországgal verseng az EU legkorruptabb állama címért és általában az utolsó helyen áll az unióban az egy főre jutó nemzeti jövedelmet illetően.
Nemrég felbukkant egy adat, amely szerint a bolgárok és románok jólétben megelőzték a magyarokat, mivel az egy főre jutó kiskereskedelmi forgalom nagyobb volt náluk. Az átlag bolgár tehát többet fogyaszt. Ezt többen kiragadott adatnak minősítik, amely nem számol olyan látványos adatokkal, mint a GDP vagy olyan szubjektív tényezőkkel, mint az infláció utáni vásárlói szuperóvatosság. Ezzel együtt Bulgária a politikai instabilitás és az őket is sújtó háborús nehézségek közepette is képes növekedni, az idén feltehetően 2 százalékkal. A politikai bizonytalanságok lassítják az EU-s helyreállítási pénzek beérkezését. Bulgária nem keveredett jogállamisági vitába Brüsszelbe, de ez bármikor bekövetkezhet. A bolgár parlament nemrég fogadott el orosz mintára egy LMBT-ellenes jogszabályt. Az elnök ugyan még nem írta alá, de a „melegpropaganda iskolai tilalmát” elrendelő törvényt szélsőjobbtól a szélsőbalig megszavazták, beleértve a GERB-et is. Csak a reformpárti liberálisok ellenezték.
A ruszofil áramlatok is zavarhatják az ország euroatlanti együttműködését. Szinte bizonyos, hogy mindez szerepet játszik abban, hogy újra és újra messzebbre kerül a bolgár euró bevezetése. Pedig a schengeni övezetbe való bekerülés mellett ez volt Bojko Boriszov fő politikai programja. A Schengen-belépés csak igen felemásan sikerült: egyelőre a légi- és tengeri kikötőkre érvényes csupán. A szárazföldi határokon megmaradtak az óriási sorállások. Az euró 2025. január 1-jei bevezetését sem engedi az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság. Arra hivatkoznak, hogy az országban tapasztalt infláció nem teszi ezt lehetővé. Egyébként Bulgária több mint 25 éve, még az euró bevezetése előtt, az akkori német márkához kötötte a levát, s ez a mai napig megmaradt. Egy bolgár leva kb. 0,51 euróval egyenlő. Korábban a lakosság egyértelműen támogatta az euró bevezetését, mára a lelkesedés megszűnt, nem utolsósorban az erős oroszbarát és Nyugat-ellenes tendenciák miatt.
Az újabb választásokig aligha változnak döntően a bolgár választók eddigi preferenciái. Egy időben sikeresebbek voltak a korrupcióellenes, nyugatos programmal fellépő protesztpártok, de annyira nem, hogy leválthatták volna a korrupcióra épülő státus quo képviselőit. Megpróbáltak együtt kormányozni velük egy reformprogram jegyében, de ez nem sikerült. Boriszov és hasonló elvbarátai csak kozmetikai változtatásokra hajlanak, nem engedik el az igazságszolgáltatás és a titkosszolgálatok irányítását. Ez kevés jót ígér Bulgáriának.
