A jövőben kötelező környezeti hatásvizsgálatot lefolytatni az akkumulátorgyáraknál – írja közleményében az energiaügyi tárca, egyértelműen cáfolva az akkuipari beruházásokkal kapcsolatos, eddig konzekvens kormányzati kommunikációt.
Az új – lakossági tiltakozások sorát kiváltó – üzemekkel kapcsolatban eddig az volt a kormányzati álláspont, hogy azoknak az „Európában a legszigorúbb” előírásokat kell betartaniuk, miközben a valóságban a létesítmények formális engedélyezési eljárással, egyedi határértékekkel, ritka és laza hatósági ellenőrzés mellett épültek, működtek. A Samsung SDI 2016-ban létrejött gödi akkugyára például – amely az ország legnagyobb ilyen létesítménye és a második legnagyobb ipari üzem Magyarországon – 2023-ig környezethasználati engedély nélkül üzemelt, mivel a kormányhivatal úgy ítélte meg, hogy a tevékenységének nincs jelentős környezeti hatása. Tavaly végül kért és kapott környezethasználati engedélyt, ám azt a bíróság a sorozatos szabálytalanságok miatt idén májusban felfüggesztette. Ettől függetlenül a gyár zavartalanul termel és bővül.
Bírósági döntés nem számít, nagy titkolózás közepette tovább működik a gödi akkugyárAz energiaügyi tárca minapi közleménye rögzíti: a vonatkozó kormányrendelet módosítása alapján „az új eljárások során egységesen valamennyi akkumulátortípus és részegységei (katód, anód, elektrolit, szeparátor fólia) gyártása, valamint hulladékainak előkezelése, hasznosítása környezeti hatásvizsgálat-köteles tevékenységnek minősül.” Ez egyúttal annak visszaigazolása, hogy mindeddig nem így volt. Ez a fajta magyar hatósági engedékenység egyedülálló Európában, vagyis annak, hogy nálunk lennének a legszigorúbbak a szabályok, épp az ellenkezője igaz.
A közlemény szerint a korábbi szabályozás alapján „az akkumulátorgyártás előzetes vizsgálatköteles tevékenységnek számított, azaz a környezetvédelmi hatóság az előzetes vizsgálati eljárás során hozott döntést arról, hogy a tervezett beruházásból származhatnak-e olyan jelentős környezeti hatások, amelyek miatt környezeti hatásvizsgálati eljárást kell lefolytatni.”
Ezt a döntést azonban valójában sokszor tényleges hatásvizsgálat nélkül, csak a beruházó által benyújtott dokumentumok alapján hozták meg.
Ezt a sajátos, az egyszerre sok ezer tonnányi tűz- és robbanásveszélyes anyaggal, illetve kiemelten veszélyes hulladékkal dolgozó üzemek esetében felelőtlennek tűnő gyakorlatot az Orbán-kormány szerint az indokolta: „Az akkumulátorgyártást érintő környezetvédelmi hatósági engedélyezéssel összefüggő szabályozás bevezetésekor még csak a hagyományos savas-ólom akkumulátorok léteztek. A lítium-ion akkumulátorok megjelenésével és egyre szélesebb körű elterjedésével szükségessé vált az azok gyártására, valamint az ahhoz kapcsolódó tevékenységekre vonatkozó környezetvédelmi engedélyezés egységesítése.” Csakhogy a lítiumos technológia magyarországi meghonosítása 2016-ban kezdődött, vagyis az Orbán-kormány közel egy évtizeden át nem igazította hozzá az engedélyezési gyakorlatot a tényleges kockázatokhoz. Ezt a Magyarország akku-nagyhatalommá válását ellenzők szerint azért nem tette meg, mert ez a nagyvonalúság volt az egyik olyan iparpolitikai eszköz, amellyel a szóban forgó beruházásokat hazánkba igyekeztek csábítani.
A szaktárca közleménye válasznak tűnik az Éltető Andrea, a KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa tollából a Külgazdaság című szakfolyóiratban megjelent részletes tanulmányra, amely a vonatkozó szabályozás elemzésével mutatja be, mennyivel lazábbak Magyarországon az akkuiparra vonatkozó előírások, mint bárhol Nyugat-Európában. A szakértő a többi között arra hívja fel a figyelmet, hogy
a több évtizeddel ezelőtt megállapított bírságmértékek (néhány millió forint az ezermilliárdos éves bevételű cégek esetében) semmilyen visszatartó erővel nem bírnak.
Visszásnak tartja azt is, hogy az akkugyártó és -bontó nagyvállalatok minden esetben megkapják a környezetvédelmi engedélyt a kormányhivataloktól, akkor is – mint például a gödi Samsung már említett esetében –, ha nincs tisztázva a szennyvíz és a veszélyes hulladékok kezelése, a hőkibocsátás vagy a zajszennyezés mértéke. A meglévő környezetvédelmi előírásokat gyakran maguk az engedélyező hatóságok is megsértik. Ami pedig az iparpolitikai szempontokat, és ezek tükrében a kormány valós szándékait illeti, Éltető tanulmánya szerint a külföldi befektetéseket ösztönző ügynökség, a HIPA maga hívja fel a honlapján a figyelmet az akkuiparra vonatkozó „kedvező” jogi környezetre. Érdekesség, hogy a mindezt leleplező tanulmányról szóló összefoglaló ugyanazon a napon, augusztus 29-én jelent meg a HVG-ben, amikor az energiaügyi minisztérium a szigorításról szóló közleményt kiadta.
Újabb debreceni csápot növeszt a nagy kínai akkumulátorgyárMájusban 5,2 százalékkal csökkent az ipari termelés, bezuhant az akkugyártás