Német nyelvterületen létezik egy Magyarországon kevésbé ismert, vagy kevésbé közkedvelt műfaj, amelynek célja, hogy különböző filozófusok szellemi életrajzával ismertesse meg az olvasót, s ezáltal önmaga is bölcseleti művé nemesedjék. Bizonyos fokig ez ahhoz a – nálunk is kedvelt – zsánerhez hasonlítható, mint amikor egy irodalmár értekezik izgalmas és olvasmányos módon költőink/íróink emberi oldaláról. Ám ahogy ez utóbbi műfajban sem az a cél, hogy a szerző tudományos módon ismertesse az irodalmi élet szereplőinek életrajzi adatait (vagy tankönyvi módon határozza meg a témához kapcsolódó legfontosabb fogalmakat), úgy a filozófusok szellemi életrajzainak esetében is inkább az a fontos, hogy magát a bölcsesség szeretetét hozzák közelebb az olvasóhoz. Ennek a zsánernek az egyik legnagyobb német mestere, Rüdiger Safranski, akinek többek között a Nietzschéről, Heideggerről, Schopenhauerről (és most már Kafkáról) megjelent szellemi életrajzokat köszönhetjük.
Safranskihoz hasonló úton jár a szintén német Wolfram Eilenberger, akinek az elmúlt években két könyve is megjelent magyarul, nagyon úgy tűnik azonban, hogy a megérdemeltnél kisebb visszhangot kaptak. A korábban kiadott Varázslók kora című mű négy nagy német filozófus, Martin Heidegger, Ludwig Wittgenstein, Ernst Cassirer és Walter Benjamin életútját és filozófiáját meséli el az 1919-29 közti évekre koncentrálva, míg a Szabadság tüze az 1933-43-ig tartó zord időszakot dolgozza fel az akkor élt és alkotó női filozófusokat (Simone de Beauvoir-t, Hannah Arendtet, Simone Weilt és Ayn Randot) állítva középpontba.
A Varázslók kora már címében is provokatív, de minimum megtévesztő, hiszen első olvasatra semmi nem utal arra, hogy a XX. század elejének legnagyobb gondolkodóié lesz a főszerep.
Az alcím már ad némi támpontot, de „A filozófia nagy évtizede” megjelöléssel még mindig nem érkeztünk meg a szűkebb értelemben vett témánkhoz. Talán ez a meghatározhatatlanság is hozzájárult ahhoz, hogy nem volt túl nagy visszhangja a kötetnek, ugyanakkor a jótékony homályba való burkolódzás is érthető: a kötet nem feltétlenül a filozófus szakmának készült, inkább a művelt közönséget célozza meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy a regényekre jellemző olvasmányossággal és fordulatokkal dolgozik a szerző, filozófus főhőseink pedig valóban héroszként, mágikus tudósként, varázslóként jelennek meg egy varázstalan világban. És bár a globális világtörténelmet mégsem ezek a héroszok mozgatják, szerepük a gondolkodástörténetben és az 1919-29 közötti időszak szellemi életében elvitathatatlan.
Eilenberger rövid fejezetekben beszéli el héroszainak életét és filozófiáját, ügyesen váltogatva a színtereket és a bölcseleti világokat, amelyek egyébiránt – a közös pontok ellenére is – sok esetben igencsak távol esnek egymástól.
Ha csak Heideggert és Wittgensteint vesszük, máris a kontinentális-analitikus „szembenállás” megtestesítőinél járunk, annak ellenére, hogy a heideggeri kérdés a létről egybecseng Wittgenstein egyik megállapításával a világról. Mert amikor Heidegger – Leibnizig visszanyúlva – azt a kérdést teszi fel, hogy „Miért van valami, miért nincs inkább semmi?”, az nagyon is rímel Wittgenstein azon kijelentésére, miszerint a „misztikum nem az, hogy milyen a világ, hanem az, hogy van”. Az persze kétségtelen, hogy a két gondolkodó filozófiája és módszere is eltér egymástól, mégis jó látni az ilyen és ehhez hasonló közös pontokat gondolati világukban.
Az korántsem állítható, hogy Eilenberger könyve könnyed esti olvasmány lenne, ugyanakkor távolról sem tankönyv és bizonyos értelemben véve még csak nem is bölcseleti mű. Inkább egy olyan korrajz, amely a főhősnek választott filozófus héroszok egymás közti, és egymástól független dinamikájával tárja fel az elsősorban német nyelvterületre koncentráló szellemi életet, melyet az I. világháború okozta sokkból való kilábalás, a mindenen felülkerekedő élni akarás és persze a gazdasági világválság, valamint az éppen kibontakozó nemzetszocializmus jellemez. Ebben a keretben meséli el Eilenberger négy választottjának útját, amely egyszersmind önmaguk és önnön filozófiájuk megtalálásának útja is. Az olvasónak mindössze annyit kell tennie, hogy rábízza magát szerzőre és hagyja, hogy kalauzolja őt ezen az úton.
(Wolfram Eilenberger: Varázslók kora. Scolar Kiadó, 2021)
