Maholnap hatvan éves a Bródy János, Illés Lajos, Pásztory Zoltán, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs felállású iránytű Illés, bár hatvan évvel ezelőtt még nem sokat tudtak a zenekarról. A Magyar Ifjúság című hetilapban ez jelent meg 1965 decemberében lemezkritika gyanánt: „Az Illés-zenekar »lekoppintó« technikája nem sokat fejlődött. Ritmusa ráadásul elnehezült. Illés Lajos szerzeménye (Protonok tánca) a Telstar szalonzene ízű kozmikus hangzását utánozza, nem ügyetlenül. Viszont Szörényi Lehel Séta az aranyhúrokon című darabja minden egyéni leleményt nélkülöz.” (Talán Németh Lehellel keverte Leventét a nagyérdemű szerző.)
Szörényi Leventének az idő tájt több problémája volt a műbírálókkal. Nem sokkal korábban ezt a hivatalos levelet kapta: „Értesítjük, hogy Rohan az idő c. táncdalát a Sanzon és Táncdal Bizottság elutasította, mivel véleménye szerint az kevéssé sikerült, jellegtelen, nem szerencsés alkotás.”
Jobban sikerült, karakterisztikus és szerencsés mű volt viszont Fényes Szabolcs és Bacsó Péter Táskarádiója, amelyet az Illés zenekar adott elő a Szerelmes biciklisták című filmben 1965-ben. Hamarosan aztán már az Illés ment a táskarádióban, mert 1966-tól 1969-ig letarolt mindent. Az első Táncdalfesztivál híressé tette az együttest, sokak szemében meg hírhedtté zeneszerzőjét-énekesét, akiről a Muzsika című szaklap azt írta: „Nem értettünk egyet a Szörényi Levente által elordított Még fáj minden csók négyszeri ismétlésével.”
Magam akkor hagytam fel Carl Czernyvel, Dmitrij Kabalevszkijjel, sok év után a zongorával. Csakis gitározni akartam. Másokra is nagy hatást tett az együttes, mert egy Visegrádi utcai trafikos alighanem milliomos lett abból, hogy úgynevezett cikis napszemüvegeket gyártott, kereket és négyszögletest nyárra-télre egyaránt. Illésék azt viselték, hordta hát az egész Belváros. (A XIII. kerületet nem tudom, mert magára valamit is adó V. kerületi ifjú csak a Vígszínház, a Duna, a Kossuth és a Tanács mozi, a Vasas-, illetve az Újpest-pályára induló 12-es, 14-es, valamint 3-as és 55-ös villanyos, továbbá a „cikis” áruda kedvéért lépte át a Szent István körúti demarkációs zónát.)
Ahogyan Levente játszotta és énekelte saját remek repertoárját, az egyenesen megbabonázott. Az Illés számomra egyet jelentett vele, jóllehet a nemzet csótányáért lelkesedők körében ma már hazaárulónak tartott Bródy ragyogó szövegeket kreált a zenékhez, és Illés Lajos is írt néhány emblematikus számot.
De a sokoldalú Szörényi, bármennyi furcsaságot beszél is újabban, tényleg megtestesítette a nagybetűs frontembert. Nem a népzenei jellegű nótákkal. A Sárga rózsával az Illés annyit ért volna el, mint a Sebő együttes. A trouvaille az angolszász beat magyarra ültetése volt. Az Oh, mondd, az Itt állok egymagam, a Keresem a szót, a Ne gondold a Beatles vagy a Byrds programjában is szerepelhetett volna angolul, nem beszélve a Nyári meséről, amelynek ötlete megegyezett a Yellow Submarine-éval. („Itt, a víz alatt...”)
A magyarításról Bródy így beszélt 1966-ban: „Nálunk olyan nyugati beatrajongás alakult ki, hogy a fiatalok nagy része egyáltalán nem volt hajlandó meghallgatni magyar számot.” Majd az örvendetes változás után hozzátette: „Az együttes továbbra is szeretne az maradni, ami volt. Nemes, küzdő, szabadlelkű zenekar.”
A zeneoktatói munkaközösségben is dolgozó Szörényi nem feltétlenül tetszett szép magyar leventének, ám hetente ötszáz levelet kapott a rajongóktól, főként lányoktól; egy idő után az Illés tagjai már heti ötezer küldeményt számláltak összesen. A zenekar 1966 végére a legnépszerűbb magyar együttessé vált, az Ifjúsági Magazin tízszámos decemberi slágerlistáját a Még fáj minden csók vezette Az utcán előtt, és ott volt még a Légy jó kicsit hozzám a 4., a Különös lány a 6., a Mindig veled a 8. és Szörényi–Bródy Koncz Zsuzsának írt fesztiváldala, a Négy év után a 9. helyen.
Hatvanhétben egyenesen filmsztárokká váltak „ezek a fiatalok”, majd ’68-ban bekövetkezett az, amit néhány évvel korábban elképzelni sem lehetett volna: az Illés tizenegy díjból ötöt elvitt a Táncdalfesztiválon. Pedig Szörényi Levente a seregszemlét megelőzően nyilvánosan ironizált: „Jaj, gyerekek, olyan boldogok vagyunk! Újra itt a mindent elsöprő Táncdalfesztivál. Rájöttünk arra: ez a miénk. Magunkévá kell tenni.” Az aratás után viszont tűnődve jegyezte meg: „Van abban valami veszélyes, hogy sokan amolyan magyar állami beatzenekarnak tekintenek bennünket.”
Ruttkai Ottó színi direktornak az elődöntőkön eszébe jutott: miért ne léphetne fel az Illés többször is a Madách Színházban? Ezért 1968 novemberében négy egymást követő szombatra beatkoncertet hirdetett. Ám Molnár Gál Péter súlyos jegyzetet írt: „Előbb azt hittük, Illés Endre vagy Illés Béla egyfelvonásosaiból, jeleneteiből, prózarészleteiből kap a közönség válogatást. Azután tovább olvastuk a hírt: a rendezvény célja, hogy »a teenagereken kívül a felnőtt érdeklődők is meghallgathassák a legnépszerűbb ifjúsági zenekart«. Aki szereti az Illés együttest, azok jegyet váltanak a III. Richárdhoz is?”
Nemsokára minden lapban megjelent: „A Madách Színházban elmarad az Illés-show.” Amúgy Szörényiékkel hatvan éve tart. Még ha 1973. november 2-án a Magyar Ifjúságban visszavonhatatlanul megjelent is: az Illés zenekar feloszlik. Ám azóta sem megy ki a fülekből: „Megszoktam a gondolatod, / jó veled, és azt akarom, / hogy mindig veled legyek.”
Tisztelgés - Illés 60 koncert
A magyar könnyűzene történetének meghatározó zenekara, az Illés együttes megalakulásának 60. évfordulóját ünnepli 2025. január 11-én a Papp László Budapest Sportarénában. A nagyszabású, Tisztelgés című koncerten a hazai pop-rock szcéna jelenlegi képviselői fejezik ki megbecsülésüket az egykor Kossuth-díjjal jutalmazott együttes munkássága előtt.
A jubileumi koncerten olyan népszerű előadók lépnek fel, mint az Aurevoir, Blahalouisiana, Carson Coma, Esti Kornél, Honeybeast, Irie Maffia, Leander Kills, Margaret Island és a még egészen fiatal Street Sixteen. A szervezők különleges, retro hangulatú eseményt ígérnek, amely a korabeli táncfesztiválok karakterét idézi majd meg. A zenei produkciók között fiatal színészek közreműködésével rövid jelenetek elevenítik fel a ‘60-as, ‘70-es évek világát, hogy a mostani generáció számára is átélhetővé tegyék azt a korszakot, amelyben az Illés együttes alkotott.
Bár a nosztalgia hajlamos megszépíteni az emlékeket, a koncert nem feledkezik meg arról sem, hogy az akkori idők sem voltak egyszerűek. Az önkifejezés szabadsága és a művészi szuverenitás üzenete ma is ugyanolyan aktuális, mint 60 évvel ezelőtt.
Novák Péter, az esemény egyik szervezője hangsúlyozta: "Addig van kultúra, amíg a fundamentumok megvannak." Az Illés együttes és korszakuk a magyar könnyűzene alapjait jelentik, ezért minden generáció feladata, hogy vigyázzon erre az örökségre, felelevenítse és továbbadja azt. A koncert ezt a kontinuitást hivatott szolgálni, bemutatva, honnan indult és hová jutott el a magyar pop-rock zene. A "Tisztelgés – Illés 60" koncertet a Duna Televízió is közvetíti majd, így azok is részesei lehetnek az eseménynek, akik nem tudnak személyesen jelen lenni az Arénában. Az esemény nemcsak múltidéző nosztalgiaest. A fiatal előadók interpretációin keresztül az Illés dalok új köntösben szólalnak meg, így téve relevánssá az együttes üzenetét a mai közönség számára is.