A margitszigeti Kristály Színtért két napra meghódították a színiiskolák. A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem, a kaposvári képzés, a Nemes Nagy Ágnes Színészképzés, a Keleti István Művészeti Iskola, a Pesti Magyar Színiakadémia és a Freeszfe Egyesület összesen hat előadással szerepelt Szemle Offon. Két előadást szemléztünk.
A korai kiégés és a „kapunyitási pánik” témája a programban többször előkerült, nem véletlenül: a pályakezdő színinövendékek körében általános tapasztalat, milyen nehéz munkát találni, elhelyezkedni, miközben a társadalom nagy része azt se tudja pontosan, mit tanulnak a színészképzéseken. Szinte már a neve is erre az érzésre utal a Freeszfe sejtelmes Tériszony című előadásának, ahol – ha a színházi szakma nem is – a művészet és a művészet behódolása előkerült.
A Tériszonyt eredetileg februárban mutatták be a Jurányi Ház egyik termében, a Szemle Off keretében az Akváriumba került, mintegy ötven néző elé. Az alaphelyzet egy vegán éttermi állásinterjú, ahol a főnök (Szacsvai István) bár röhejesen nagy vagyonnal rendelkezik és leginkább valami sátáni figurának tűnik, egyidős a jelentkezőkkel. Sztálinként mutatkozik be, állítólag viccel, valódi neve viszont nem derül ki. Anna (Zilahy Anna) kapja meg az éjszakánként ellentmondásosan bordélyházként működő étterem vezetésének feladatát, a „Sztálin fényes kis sütője” pincére Tomi (Góg Tamás) lesz. Anna undorodik a munkájától és miután a tulajdonos és barátnője, Flóra (Büki Flóra) visszatér a nyaralásukból, kiderül, hogy Tomit is nélkülöznie kell, hiszen Sztálinnak nagyobb tervei lettek. Egy impozáns, futurisztikus tornyot szeretne építtetni, melynek a tetején egy elegáns skybart nyitna meg, ennek megtervezésére pedig Tomit kéri föl, aki egyébként építész, csupán munka híján kényszerült étteremben dolgozni.
Balázs-Piri Noémi írása nagyjából eddig a pontig követhető, ezután szinte darabjaira esik a történet, ahogy a szereplők motivációi is egyre ködösebbé válnak, egyszerre furcsa és szórakoztató monológokat adnak elő a politikáról, művészetről és egy alagútról Oroszország és a fogaskerekű alsó végállomása között. Egyetlen magyarázat mindenre, hogy „a világrend előzetes ismeretei tévesnek bizonyultak”.
Az alkotók egyébként kissé flegmán, de kellő természetességgel játszottak, a rendező Birta Márton jó vizuális és akusztikus közeget álmodott meg ehhez a látomásos közérzeti drámához, amely a maga hetven percében a nagyzolásról, a felszínességről, a kapcsolatok kiüresedéséről, a lelki bénultságról és az általános értékvesztésről beszél. Leginkább atmoszférájában volt erős a Tériszony, a nézőtér elhelyezése – két-két sor egymással szemben, a játszók középen – sokat segített azon, hogy minden extremitás ellenére azt érezzük: ennek a tériszonynak mi is részesei vagyunk.
„Érj föl a mennybe, mielőtt rájön az ördög, hogy meghóttál!” Ez a feltehetően ír közmondás áll egy fali terítőn a Piszkavas, avagy Leenane szépe című előadás kifejezetten intim terében. Annyira intim, hogy szinte megfulladnak egymás közelében a szereplők. Különösen a főként csak egy széken üldögélő, mozgásában és mentálisan is sérült anya (Kiss Liliána Melody) és a lánya (Badics Natasa). Martin McDonagh darabja a gyilkos összezártság himnusza is lehetne. A Pesti Magyar Színiakadémia Pál András osztályának idén végzett növendékei nagyon érzékenyen közelítik meg ezt a fanyar humorral teli drámát. Valószínűleg ebben szerepe van annak is, hogy Pato Dooley-t, amely eredetileg egy férfiszerep, Varró Hanga Júlia játssza. A nemcsere mindig hordoz magában veszélyeket, főként, ha nem indokolt. Ebben az esetben ez egyáltalán nem érezhető, azt se feledjük, hogy egy vizsgaelőadásról van szó. Főként azonban azért érthető, mert új színeket, sokkal több finomságot képes behozni Martin McDonagh egyébként maróan fanyar szatírájába. Pato Dooley lenne a remény, hogy valami változzon, hogy az újrakezdésnek, illetve az élet igazi elkezdésének ő lehetne a záloga. Ezt Badics Natasa és Varró Hanga Júlia pontosan érzékelteti is. Csakhogy a valóság kegyetlen és a Kiss Liliána Melody által markánsan megformált anya féltékenysége és a magánytól való szinte az őrületileg fokozódó félelme ezeket az illúziókat bűnös módon megsemmisíti. Mindent szétzúz, amiben egy kicsit is hinni lehetne, amibe bele lehetne kapaszkodni. Badics Natasa szenvedélyesen, nagyon is figyelemre méltóan formálja meg a boldogságra vágyó, a függő helyzetből minden áron kitörni akaró lányt. Remek az összjáték, pörgő a ritmusa az előadásnak, a pillanatnyi csendek pedig arra figyelmeztetnek, hogy nincs ebből az egész egymás öldökléséből semmiféle kiút. Még akkor sem, ha Kereki Kristóf jóravaló Ray-ként sok humoros szituációt teremt, de azért is sokat tesz, hogy végül elkerülhetetlen legyen a dráma.
A Városmajori Szabadtéri Színpad kezdeményezése mindenképp üdvözlendő. Reméljük, jövőre is szemlézik a színiskolák arra érdemes vizsgaprodukcióit.
A Városmajori Szemle Plusz díjai
Kiosztották a Városmajori Szemle Plusz elismeréseit. A legjobb előadás díját a Miskolci Nemzeti Színház Gyévuska című előadása nyerte. A tatabányai Jászai Mari Színház csapata három elismerést is bezsebelt a zsűri döntése szerint a Hóhérok című előadással: Szikszai Rémusz a legjobb rendezés díját, Király Attila pedig a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat nyerte el, és az együtteshez érkezett a Budapest Főváros Önkormányzata által felajánlott Budapest a fiatal tehetségekért díj is, melyet Bartos Ági színésznő kapott. A legjobb női főszereplő díját B. Fülöp Erzsébet marosvásárhelyi színésznő kapta, aki a romániai Bözödújfalu tragédiájának történetét feldolgozó, Az igazság gyertyái című előadás szereplője volt, a legjobb női mellékszereplő díját pedig Hartai Petra nyerte el a Liliom című előadásban Juli szerepéért. Rendhagyó módon hárman nyertek idén megosztott legjobb férfi mellékszereplő díjat, mindannyian az Iráni konferencia szereplői Sepsiszentgyörgyről: Pálffy Tibor, Szakács László, Mátray László. Különdíjat kapott az Újvidéki Színház társulata. A Kristályban a legjobb előadás a Gergye Krisztián rendezésében, Pető Kata és Rohonyi Barnabás szereplésével készült Milf című előadás lett, míg a legjobb alakítás díja Sodró Elizát illeti, aki a fiatal Janikovszky Évát jelenítette meg a Kizárólag az utókor számára című előadásban. A közönségzsűri a Városmajorban Az igazság gyertyái című marosvásárhelyi előadást díjazta a Kristály Színtéren pedig a Márfi Márk: Telik – egy óra az életedből című produkciót.