- Az arany a szívemben van

Első rövidfilmjét 2000-ben forgatta. Miért tartott ilyen sokáig, hogy elkészítse az első egészestés debütáló játékfilmjét?

A Norvég Filmintézet kitartó ellenállása miatt.

Pedig azt gondolnám, hogy ott nem probléma a finanszírozás.

Nos, számomra az volt. A producerem, Thomas Robsahm szerint ez botrány. Nem tudom, hogyan történhetett, de 2010-ben kezdtem el pályázni az első nagyjátékfilmes projektemmel. Tizennégy év alatt ez a negyedik játékfilm, amit írtam. Az első háromnál kaptam pénzt a fejlesztésre, elvégeztem a castingot, találtam helyszíneket, összehoztam a stábot, de aztán végül nem kaptam meg a finanszírozást a produkcióhoz.

Mivel indokolták az elutasításokat?

Nem hittek abban, hogy az adott projekt érzelmi hatással lesz a közönségre, illetve, hogy a nőábrázolás túlságosan eltér a megszokottól. Tény, engem nem a mindenkit lekaratézó akcióhősnő vagy a klasszikus áldozat szerep érdekel. A filmintézetes konzulensek – főleg a nők – úgy találták, hogy nem helyénvaló egy női karakter esetében annak hibáit felszínre hozni.

A Szerethető nézőkre gyakorolt hatását látva ezen kacagnom kell.

Most már nekem is, de a három elutasítás után úgy döntöttem, hogy otthon, magam előkészítek egy olyan filmet, melyet minimális pénzből le lehet forgatni és soha többé nem pályázom a Norvég Filmintézethez. Amikor a producerem meglátta az előkészített anyagot, azt mondta, hogy támogatás nélkül ne is gondoljak a castingon, illetve annyira csodálatos, amit írtam, hogy ő azért csak megfuttatja a filmintézetnél. Rodrigo személyében most  olyan tanácsadót kaptunk, akinek tetszett a Szerethető forgatókönyve, így aztán eljutottunk a finanszírozásig. Na, ez tartott tizennégy évig.

Az első három filmterv hasonló volt, mint a Szerethető?

Annyiban mindenképpen, hogy voltak bennük összetett női karakterek, akik tökéletlenek, és ábrázolni szerettem volna az ehhez kapcsolódó sebezhetőséget. De örülök, hogy ez volt a debütálásom, mert szerintem ez egy erős forgatókönyvön alapul, illetve az egész folyamat és az öregedésem fájdalma is olyan tőke volt, amit beletettem a filmbe. Az alatt az idő alatt, amíg a finanszírozásra vártam, meghalt az apám, született négy gyermekem. Válságokon mentem keresztül, elváltam az előző férjemtől, és ezek az élettapasztalatok valószínűleg nagyon hasznosak voltak a film elkészítéséhez.

A film operatőre Øystein Mamen, az ön jelenlegi férje. A vele való kapcsolata is befolyásolta a forgatókönyvet?

Hogyne. Nem csinálok ebből titkot, volt egy válságos időszakunk és ez sokat „segített”. De még mindig együtt vagyunk és leforgattuk közösen a Szerethetőt. Amúgy én írni szeretek a legjobban, sokan azt mondják, hogy  író-rendező vagyok, de én inkább magamat olyan írónak tartom, aki rendez is egyben. Nem szeretem a szokásos drámákat, melyek csak a problémákat mutatják be, jelen esetben egy válás stációit. Fontos, hogy van a filmben egy konkrét nézőpont is, amikor egy személyt - ebben az esetben egy nőt - úgy mutatunk be, ahogy ő próbál magába nézni. Általában azt gondoljuk, hogy minden rossz mindenki más hibája, ő azonban rájön, hogy az életválságáról talán ő is tehet. Amikor nekiülök írni, mindig a „csontvázzal” kezdem. Aztán lejegyzem, mit fogunk feltárni és mire fogunk rájönni, melyek a fordulópontok a filmben, például pszichológiailag. Aztán megpróbálom megtalálni a módját, hogyan tudom ezt elmondani. A kíváncsiságom arra van kihegyezve, hogy mi történik valójában? Mi a mélyebb pszichológia és melyek a védelmi mechanizmusok, mit tanultunk az intimitásról? Hogy miért? Norvégiában a házasságok ötven százaléka válással ér véget – ez elég szomorú statisztika.

Mit gondol, miért ennyire magas ez a szám?

Amikor két ember elválik, az mindig egy tangó. Akkor is, ha az emberek a másikat szeretnék hibáztatni. Mélyen gyökerezik bennük a szégyen a saját szerepük miatt abban a kapcsolatban, vagy a válásban és a konfliktusban. Nagyon nehezek ezek a felismerések, és azt hiszem, Maria azért is hősnő számomra, mert képes elvégezni ezt a munkát, elmélyedni és belelátni önmagába. Látja a hibáit, a szégyenét, a sebezhetőségét. Ez nem azt jelenti, hogy ő maga a probléma, csupán beismeri a saját felelősségét. Csak akkor tudsz átjutni a magánéleti válságon, ha valóban érdekel, és képes vagy foglalkozni a saját részvételeddel. Azt hiszem, talán ezért is voltak problémáim korábban a filmjeim finanszírozásával: az emberek nagyon féltek a nem szimpatikus nőktől. Pedig addig nem vagyunk igazán modern társadalom, amíg a női karaktereket nem tudjuk emberként ábrázolni.

Hibákkal teli embernek.

Minél erőtlenebbnek érzed magad, annál dühösebb leszel. A nők nagyon sok éven keresztül erőtlenek voltak. Így nem csoda, hogydühösek és manipulatívak, igazából manipulatívabbak, mint a férfiak. Sok száz éve élünk  olyan társadalomban, amelyben nem voltunk képesek egyszerűen azt mondani, hogy ezt akarom. Tehát meg kell találnod a módját, hogy valahogyan kielégítsd az igényeidet, és megkapd, amit akarsz. A nők azért fejlesztették ki a manipulációnak ezeket a nagyon összetett módjait, hogy megpróbálják megszerezni, amit akarnak. Van bennük mély harag és a hatalmas szükséglet is, hogy a férfi karjában tartsa és megvédje őket, de félnek és túlságosan szégyellik magukat ahhoz, hogy ezt ténylegesen kifejezzék.

De miért nem vagyunk még mindig modernek?

Nagyon félünk attól, hogy a történelmünk miatt megszégyenítjük a nőt. Érdekesnek találom, hogy mindannyian botladozunk, problémát jelent számunkra, ha megpróbálnánk áttörni a magunk limitjeit. Nem vagyunk szabadok, ha nem mondjuk ki nyíltan azt, hogy a férfiak és a nők is emberi lények, összetett pszichológiával.

A CineFest három díja előtt a Szerethető tarolt Karlovy Vary-ban, ahol rekordot döntve öt elismerést zsebelt be. Ön anno filmrendezést tanult a prágai FAMU-n, így érdekes lehetett ott „robbantani”.

Mindössze tizenkilenc éves voltam, amikor elkezdtem tanulni Londonban a filmkészítést. Három éves képzés után úgy döntöttem, hogy tovább folytatom a tanulmányaimat még egy másik kultúrában is, így kerültem Csehországba, amikor a FAMU angol nyelvű képzést indított. Nem végeztem el a teljes kurzust, hiszem már volt diplomám, így csak egy évre maradtam egy speciális képzésben. Mivel tanultam csehül, felvettem cseh nyelvű órákat is – persze, kikopott mára a nyelvtudás. Az öt díj Karlovy Vary-ban megdöbbentett. Annyira nem számítottam rá, hogy a vetítés után el is utaztam a fesztiválról a férjemmel és a négy gyerekemmel Portugáliába, közösen megünnepelni a tízéves házassági évfordulónkat és eszem ágában sem volt visszamenni akkor sem, ha díjat kapok. Aztán kétségbeesetten hívott a producerem, hogy a szervezők nagyon szeretnék, ha visszamennék, mert nem egy, hanem öt díjat kap a film, négy különböző zsűritől. De, hozzá kell, hogy tegyem: az, hogy Miskolcon megkaptam a Pressburger díjat, szintén nagyon meglepett.

A cseh díjátadón azt mondta, akkora nyomás ez a figyelem, hogy a jövőben nem is fog több filmet rendezni.

Igen, ez így volt. Most regényt fogok írni egy távoli helyen, és az írás az, ami  igazán boldoggá tesz. Ugyanakkor látom, hogy világszerte teltházas vetítésekkel megy a Szerethető, és ahol találkozom a közönséggel, többen mondják, hogy felismerik a filmben a saját életüket. Erre nem voltam felkészülve. Volt, aki - persze nem komolyan - jogdíjat szeretett volna kérni, mert „elloptam a problémáit”. Mindannyian ugyanazokkal a gondokkal és kapcsolatokkal, hasonló stratégiákkal és pszichológiai kérdésekkel küzdünk. A filmre adott érzelmekkel teli reakciók végül rádöbbentettek arra, hogy  egyfajta felelősséggel is felruházott a sors. Ahhoz, hogy képes legyek alkotni, el kell vonulnom – nagyon kevés helyre megyek el a filmmel, de Magyarország fontos volt – és biztos nem fogok éveket turnézni, hogy aztán azt is elfelejtsem, ki vagyok tulajdonképpen. Bár vannak ügynökeim Hollywoodban és Karlovy Vary óta igen intenzíven hívnak, annyi mindent tapasztaltam már, hogy megértettem, hogy nem minden arany, ami fénylik. Az arany a szívemben és a dolgozószobámban van.