interjú;golf;színművész;Epres Attila;

- „Mindig is kimenekültem a szorongatott helyzetekből, a fiam szabadulóművésznek hív” – Interjú Epres Attilával

Epres Attila Jászai Mari-díjas színművész golfozik, motorozik, kajakozik, lovagol, ha valaki, hát ő ízig-vérig sportember, szenvedéllyel űzi éppen azt, amit csinál. Huszonhét éve azzal fejeztük be az interjúnkat, hogy számára a golf maga az élet. Még ma is így érzi? Az Óbuda felett elterülő Continental Citygolf Club fedett elütőhelyén mesélt erről egy őszi reggelen, amikor a smaragdzöld gyep cuppogott a lábunk alatt a hirtelen lezúduló csapadéktól.

– Tehát: a golf maga az élet?

– Természetesen. Sok örömöt és kihívást jelent számomra ma is.

– E sportról rengeteg tévhit él: drága, úri sport, unalmas, csak öregurak játsszák, akik sétálgatva terelgetnek egy pici golyót egy idétlen helyen lévő lyukba. Megcáfolná ezeket?

– Magyarországon ezt a játékot a Rákosi-érában betiltották, burzsoá sportnak nevezték a tenisszel együtt, ezzel sikerült megölni az addig virágzó golféletet. Ausztriában 120, Németországban 600, Csehországban 60 pálya van, hazánkban 9-10 nemzetközi minősítésű, 18 lyukú golfpálya található, amiken a St. Andrews-i szabályok alapján lehet játszani. Van ennek előnye is, mert aki idejön külföldről játszani egy nemzetközi versenyre, az mindig azt hiszi, valami grófi klubban vagyunk. Olyan kevesen vagyunk a pályán még edzőnapon is, hogy zárt területnek gondolják, és azt, hogy csak az ország elitje játszik. Megdöbbennek, amikor mondom, hogy 1500 rendszeresen játszó golfosunk van, az alkalmi ütögetőkkel együtt 2000. Körülbelül annyi golfos van, mint ahányan színészek vagyunk az országban. Egy vérbeli horgász szettjének én nagyjából a harmadát-negyedét fizetem ki egy évben, de egy teniszklubbérlet sem kerül kevesebbe. Én már kedvezményekre is jogosult VIP-tagnak minősülök a 28 golfos évemmel és a versenyeken való győzelmeimmel. Félreértés, hogy csak a gazdagok játszanak. Golfozni azok járnak, akik jól gazdálkodnak az idejükkel. Aki másokat foglalkoztat, annak nem kell mindennap a munkahelyén lennie.

A rendszerváltás korabeli divatot kutatja Muskovics Gyula kurátor, művészeti író, aki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen írt doktori dolgozatában arra volt kíváncsi, hogyan változott meg a kelet-európai régió divatjának a viszonya a testhez, az identitáshoz és a letűnt rendszerekhez az átmenet éveiben. Emellett azt is boncolgatja, hogy egyes tervezőknél – például Király Tamásnál – csakis divatról beszélhetünk, vagy esetleg művészetről is.