- „Mindig is kimenekültem a szorongatott helyzetekből, a fiam szabadulóművésznek hív” – Interjú Epres Attilával

– Tehát: a golf maga az élet?

– Természetesen. Sok örömöt és kihívást jelent számomra ma is.

– E sportról rengeteg tévhit él: drága, úri sport, unalmas, csak öregurak játsszák, akik sétálgatva terelgetnek egy pici golyót egy idétlen helyen lévő lyukba. Megcáfolná ezeket?

– Magyarországon ezt a játékot a Rákosi-érában betiltották, burzsoá sportnak nevezték a tenisszel együtt, ezzel sikerült megölni az addig virágzó golféletet. Ausztriában 120, Németországban 600, Csehországban 60 pálya van, hazánkban 9-10 nemzetközi minősítésű, 18 lyukú golfpálya található, amiken a St. Andrews-i szabályok alapján lehet játszani. Van ennek előnye is, mert aki idejön külföldről játszani egy nemzetközi versenyre, az mindig azt hiszi, valami grófi klubban vagyunk. Olyan kevesen vagyunk a pályán még edzőnapon is, hogy zárt területnek gondolják, és azt, hogy csak az ország elitje játszik. Megdöbbennek, amikor mondom, hogy 1500 rendszeresen játszó golfosunk van, az alkalmi ütögetőkkel együtt 2000. Körülbelül annyi golfos van, mint ahányan színészek vagyunk az országban. Egy vérbeli horgász szettjének én nagyjából a harmadát-negyedét fizetem ki egy évben, de egy teniszklubbérlet sem kerül kevesebbe. Én már kedvezményekre is jogosult VIP-tagnak minősülök a 28 golfos évemmel és a versenyeken való győzelmeimmel. Félreértés, hogy csak a gazdagok játszanak. Golfozni azok járnak, akik jól gazdálkodnak az idejükkel. Aki másokat foglalkoztat, annak nem kell mindennap a munkahelyén lennie.