Néha eszünkbe jut, hogy tényleg a legótvarabb kormányzás alatt akarunk-e életünk végéig avokádó lattézni (bármi legyen is az), vagy akarunk-e még ennél is ótvarabbat, tovább ásva a komplett ezeréves magyarságot a Föld túloldala, az új-zélandi Chatham-szigetek kies partjai felé. Csinos kis katonai juntába csaphatnánk át ott azonnal, nem kellene szépelegni a kormányt eltartott kisujjal pofozó brüsszelitákkal meg a skandináv libsikkel, akik már nemcsak a felzárkóztatási pénzeket, hanem a mezőgazdasági forrásokat is függővé tennék a jogállamiságtól, a demokráciától és az alapvető emberi jogoktól.
Nem, nem, soha. Nem akarunk avokádó lattézni (sem) ebben a csodaszarvas-királyságban (sem) sokáig. De ezt elsősorban nem tragikusan tétova kivándorlással (szegelés közbeni kalapácsütésre sem tizenöt év múlva szisszenünk fel), hanem kormányváltással kívánjuk elérni, egészen pontosan a rezsim azonnali és messzemenő elbandukolásával.
Vagyis amikor a Gumicsizmás Pandúr a Kossuth péntek reggeli mélyinterjújában felnéz az aznapra befűzött mondásai közül, és (mintegy váratlanul) a Duna tizenkét napos nézésébe belesajdult homlokára csap: de nagy 1G vagyok!
Miután erre jelenleg nem sokkal több az esély, mint hogy Oroszország a következő száz évben senki ellen nem visel háborút (unalmasabb időszakokat leszámítva folyamatosan hadban állt valakivel, egy részére felmentése van), ezért ezt a heti abszurditásgyülemet azért még befejeznénk.
Bár akadt bulvár, KDNP-thinktank-vezérelte Index-kipakolás is (mindenről a maga helyén, legeslegalul), szerintünk Orbán gazdaságpolitikai eszmefuttatása vitte a prímet a héten. Vagyis a behemót eufemizmussal élve: a semlegesség politikája. Ez a hozzáállás rendkívül pragmatikusan és észszerűen hangzik egy olyan kis fél-nyugat-ázsiai országtól, mint amilyen Magyarország per pillanat, ráadásul (tipp) az egyszeri magyar népesség kb. 78,9 százaléka támogatja. És ha valakinek, akkor az egyszeri magyar népesség kb. 78,9 százalékának (úgy is, mint: kb. aggasztó többség) van némi köze a választások sikeréhez, vagyis a hatalomba ragadáshoz. A semlegesség politikája egyébiránt a következőt jelenti: ne térjünk vissza a hidegháború évtizedeihez, amikor iszonyú erőforrások égtek el fölöslegesen, hanem legyünk jóban mindenkivel, és üzleteljünk okosan. Egyszerűbben: amikor hétmérföldes gazemberek voltunk a történelemben, akkor nagyon megszívtuk, most legyünk hétmérföldes gazemberek úgy, hogy nem szívjuk meg. (Meg fogjuk.) Az egyszeri magyar népesség kb. 78,9 százaléka bólogat ezerrel: úgy van! Ez a beszéd! – mondja még az egyszeri magyar népesség kb. 78,9 százaléka. Megértését a fideszes félremagyarázó gépezet imigyen támogatja: innentől nem kell Brüsszel kegyeit lesni a zárolt eurómilliárdok miatt, szemrebbenés nélkül vehetünk fel hitelt Katartól (a közel-keleti emírség állt a brüsszeli megvesztegetési ügy mögött), vagy akár Kínától (a kommunista népköztársaság tart fegyvert Tajvan fejéhez, taposnak a tibeti szuverenitáson és az ujgur autonómián, és most éppen ők rúgják ki a nyugati autógyártás lábait, közte a magyart), és építtethetünk atomreaktort az oroszokkal (okoztak már némi keserűséget 48-ban és 56-ban is, meg aztán pár évtizedig, és belekötnek az élő fába is), és akkor milyen jó lesz! Lesz olaj, lesz gáz, lesz pénz, tizennégyezer évre titkosított feltételekkel. Néz az egyszeri magyar népesség kb. 78,9 százaléka árgus bociszemekkel: mi ezzel a baj, liberókok? Ha a szuverenitásunk meg lesz védve, akkor semmi sem drága, nemde?
És akkor a semlegességről még egy példázat az egyszeri magyar népesség kb. 78,9 százaléka kedvéért. Nézzünk egy középkori palánkvárat, amit 27 ország katonái védenek. Ádáz tél csikorog a talpuk alatt, befagy a seggük hamarost. De kitartanak mind. Erre a magyarok fogják a védelmet adó palánkvár rájuk eső részét, és tűzre vetik, köré ülnek, melegszenek-sütögetnek, nevetgélnek mellette bőszen. Az immár erősen foghíjas palánkváron osonkodik ám befelé nagyon nagy barna medve vagy száz, a magyarok meghúzzák magukat, a medvék sorban jól leszarják őket, hogy még jobban felmelegedjenek, a többi 26 nemzet fiait pedig sebtiben megeszik.
Akarjuk mondani: az EU erős szövetségként, vitathatatlan értékekkel lehet versenyképes gazdaság, amit Orbán furtonfurt hiányol, miközben Európa cemendéjeként fekszik le a kínai, az orosz és a bármilyen tőkének.
És a fideszes know-how hajtotta európai szélsőjobboldal bevándorláspolitikája már ott tart (támogatva a liberális teszetoszasággal nem kicsit), hogy a német tartományi választásokon arató AfD fiataljai a „Milliós kitoloncolásokat!” feliratú tacepaók alatt olyan énekeket kántálnak, hogy: „Hé, ez lesz, deportáljuk az összeset, az összeset!”.
És akkor most a szuverenitásról picinyt (aki könnyen eldobja az agyát egy-egy kapitális tényállás hallatán, vegye fel a szolgálati bukósisakot.) Az L. Tamás (á.: 5,66 millió/hó) vezette Szuveneritásvédelmi (elírás, de milyen szép, maradjon), szóval Szuveneritásvédelmi Hivatal Szuveneritásvédelmi Kutatóintézetet hozott létre. Sok kicsi szuveneritásvédő teszi a dolgát az asztalok mögött, naphosszat cseszteti a kormányfüggetlen sajtó és a civil szektor maradékát. Ennek a Holdról is harasó-hivatalnak látszó förtelemnek a vezetésével H. József ny. v. őrnagyot bízta meg a Fidesz-propaganda. H. József a késő kádári időkben a Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnökségén kezdte (Belső Reakció Elhárítás), remek elvtárs, jó elvtárs lehetett, mert K. László pajtás minisztersége idején sikerült az operatív nemzetbiztonsági mocorgásokig vinnie. Negyvenkét éves kora óta eszi H. a nyugdíjasok kenyerét, és hogy ne legyen olyan keserű ez a kenyér, az Alapjogokért Központ keni neki gazdagon zsírosra. És most már a Szu-Ku is. Talán felfigyel H. a New Yorkban parádézó Szijjártó Péterre, aki gyanúsan sokat lóg orosz barátjával, bizonyos Szergejjel. Attól, hogy ezt büszkén csinálja, még elítélendő, de tán jő oly idő, amikor az ilyesmit el is ítélik példásan statuális szigorral.
Mindeközben, de mindettől alighanem függetlenül (mínusz Kubatov pénze, illetve a miénk) Vogel Evelin Magyar Péter egykori szerelmeként érezte fontosnak a héten, hogy a bulvárt etesse. Tavasszal (és ez a mi önkényes olvasatunk), amidőn, az EP-kampány hevében Magyar egy személyben ragadta meg a NER bikájának szarvát, se éjjele, se nappala, ütötte-vágta a propaganda minden erejével, azon közben megengedhetetlenül durván viselkedett a barátnőjével és a munkatársaival. Valami olyasmit is mondott állítólag, amit csak gyíkember mond, ő is csak részegen: bármikor kaphatna jobbat (nem egy nadrágdobálás, de gáz). Nincs olyan reményünk, hogy ezt a büdi rezsimet szelíd, jó arcú, kellemes orvosprofesszor lapátolja el, mert már mind árkon-bokron túl vannak, vagy kiegyeztek.
Ennek ellenére Magyart váratlanul Toldihoz hasonlítottuk fentebb, ami inkább csak egy kérés: az Orbánékat végre megtornáztató (análiszabszem-torna) rendszerváltoztatás közben legyen már egy kicsit jobb fej, még fáradtan, kialvatlanul, nyűgösen is, mert tahókkal tele van a padlás.
És a legaljára a legalja: Orbán Balázs, Orbán politikai igazgatója szerint az ukránok helyében nekik valószínűleg (ez még rosszabb, nem tudná eldönteni, merre fusson) eszük ágában sem lett volna megvédeni a hazájukat, mert a magyar életek ennél drágábbak. Ha eddig még nem forgott sok ezer magyar szabadságharcos hős a föld alatt egyszerre, unisono, akkor most forog. Petőfi meg szelíden „Foglalod a kurvanyádat”-ozik, és milyen jól teszi.
