Néha eszünkbe jut, hogy tényleg a legótvarabb kormányzás alatt akarunk-e életünk végéig avokádó lattézni (bármi legyen is az), vagy akarunk-e még ennél is ótvarabbat, tovább ásva a komplett ezeréves magyarságot a Föld túloldala, az új-zélandi Chatham-szigetek kies partjai felé. Csinos kis katonai juntába csaphatnánk át ott azonnal, nem kellene szépelegni a kormányt eltartott kisujjal pofozó brüsszelitákkal meg a skandináv libsikkel, akik már nemcsak a felzárkóztatási pénzeket, hanem a mezőgazdasági forrásokat is függővé tennék a jogállamiságtól, a demokráciától és az alapvető emberi jogoktól.
Nem, nem, soha. Nem akarunk avokádó lattézni (sem) ebben a csodaszarvas-királyságban (sem) sokáig. De ezt elsősorban nem tragikusan tétova kivándorlással (szegelés közbeni kalapácsütésre sem tizenöt év múlva szisszenünk fel), hanem kormányváltással kívánjuk elérni, egészen pontosan a rezsim azonnali és messzemenő elbandukolásával.
Vagyis amikor a Gumicsizmás Pandúr a Kossuth péntek reggeli mélyinterjújában felnéz az aznapra befűzött mondásai közül, és (mintegy váratlanul) a Duna tizenkét napos nézésébe belesajdult homlokára csap: de nagy 1G vagyok!
Miután erre jelenleg nem sokkal több az esély, mint hogy Oroszország a következő száz évben senki ellen nem visel háborút (unalmasabb időszakokat leszámítva folyamatosan hadban állt valakivel, egy részére felmentése van), ezért ezt a heti abszurditásgyülemet azért még befejeznénk.
Bár akadt bulvár, KDNP-thinktank-vezérelte Index-kipakolás is (mindenről a maga helyén, legeslegalul), szerintünk Orbán gazdaságpolitikai eszmefuttatása vitte a prímet a héten. Vagyis a behemót eufemizmussal élve: a semlegesség politikája. Ez a hozzáállás rendkívül pragmatikusan és észszerűen hangzik egy olyan kis fél-nyugat-ázsiai országtól, mint amilyen Magyarország per pillanat, ráadásul (tipp) az egyszeri magyar népesség kb. 78,9 százaléka támogatja. És ha valakinek, akkor az egyszeri magyar népesség kb. 78,9 százalékának (úgy is, mint: kb. aggasztó többség) van némi köze a választások sikeréhez, vagyis a hatalomba ragadáshoz. A semlegesség politikája egyébiránt a következőt jelenti: ne térjünk vissza a hidegháború évtizedeihez, amikor iszonyú erőforrások égtek el fölöslegesen, hanem legyünk jóban mindenkivel, és üzleteljünk okosan. Egyszerűbben: amikor hétmérföldes gazemberek voltunk a történelemben, akkor nagyon megszívtuk, most legyünk hétmérföldes gazemberek úgy, hogy nem szívjuk meg. (Meg fogjuk.) Az egyszeri magyar népesség kb. 78,9 százaléka bólogat ezerrel: úgy van! Ez a beszéd! – mondja még az egyszeri magyar népesség kb. 78,9 százaléka. Megértését a fideszes félremagyarázó gépezet imigyen támogatja: innentől nem kell Brüsszel kegyeit lesni a zárolt eurómilliárdok miatt, szemrebbenés nélkül vehetünk fel hitelt Katartól (a közel-keleti emírség állt a brüsszeli megvesztegetési ügy mögött), vagy akár Kínától (a kommunista népköztársaság tart fegyvert Tajvan fejéhez, taposnak a tibeti szuverenitáson és az ujgur autonómián, és most éppen ők rúgják ki a nyugati autógyártás lábait, közte a magyart), és építtethetünk atomreaktort az oroszokkal (okoztak már némi keserűséget 48-ban és 56-ban is, meg aztán pár évtizedig, és belekötnek az élő fába is), és akkor milyen jó lesz! Lesz olaj, lesz gáz, lesz pénz, tizennégyezer évre titkosított feltételekkel. Néz az egyszeri magyar népesség kb. 78,9 százaléka árgus bociszemekkel: mi ezzel a baj, liberókok? Ha a szuverenitásunk meg lesz védve, akkor semmi sem drága, nemde?
