Szerényi Gábor Álom logika című tárlata remekül bizonyítja, hogy a Munkácsy Mihály-díjas grafikus örömmel játszik a rajzolt vonallal, miközben műveivel el is gondolkodtatja a befogadót, persze nem szájbarágós módon, hanem kellő teret hagyva ahhoz, hogy a képeit nézve szárnyaljon a mi fantáziánk is.
A Műcsarnokban látható tárlata kapcsán a kurátor, Szegő György azt írja róla, hogy Szerényi életformája a rajzolás lett, és máig az is maradt, a munkásságát pedig a sűrítő képzelet, a képi költészet jellemzi, de ránk bízza a képen felvetett problémák olvasatát, legyen az magas filozófiai vagy közéleti értelmezés. Már az első teremben is ezt tapasztaljuk, ahol egy képsorozaton fej nélküli öltönyös emberek és vörös csillagok jelennek meg, mellettük pedig Szerényi kommentárja 2019-ből: „Sarló, kalapács, csillag, arc nélküli öltönyösök. Egyszerű motívumok, amelyekkel reményeim szerint mégis sikerült megjeleníteni egy kort, világnézetet, életérzést, szorongást, félelmet, kiszolgáltatottságot, hatalmi arroganciát, de a drámaiság mögött lüktető groteszket is”.
A kiállításon láthatók hétköznapokra reagáló művei is, de ezekből sem hiányzik a groteszk látásmód. A Közlekedők című 2022-es széria darabjain például összezsúfolódó embereket látunk, mellyel az alkotó nyomatékosan adja vissza az érzést, amikor mi magunk is egy tömött metrókocsiban utazunk. A kép mellett olvashatjuk a kommentárját: „Megkérjük kedves utasainkat, hogy készítsék elő megértő, türelmes, derűs hangulatukat, mert a kijáratnál rosszkedvű, feszült, frusztrált emberek álldogálnak!”.
Egy másik képe a sokakra jellemző pesszimizmust mutatja be: ezen egy padon ülő férfi a következőt mondja a mellette lévő nőnek: „Nem tűnt fel neked, hogy már órák óta semmi rossz nem jutott az eszünkbe?”, mire ez válasz érkezik: „De igen! Aggódom is emiatt!”.
Persze, Szerényi nem minden képével szeretne kommentárt fűzni a társadalmi és politikai valósághoz, hanem szívesen elidőzik és eljátszik a mindennapi életünk tárgyaival is. A nyakkendő mint kedvelt motívum például számos képén megjelenik, de nem éppen a szokványos, hanem abszurd módon. Az asztronauta kravátlija című képen például egy szkafanderes űrhajós mustrál egy csíkos nyakkendőt, míg más képein a művész kedvenc munkaeszköze, a töltőtoll vesz fel különböző alakzatokat. Hol jobbra, hol balra tekeredik, miközben „testéből” fiókok nyílnak ki, máshol emberi arcok vagy lábak nőnek ki, a textúrája pedig folyamatosan változik – az állóképek legalábbis ezt a hatást tükrözik.
Egyes képek pedig az idő múlásának mondanak ellen: a felnagyított karórák számlapján elkeverednek a számok, az alakjuk cseppfolyóssá válik, az egyiken pedig megjelenik a kutyafejű egyiptomi istenség is – utóbbi kép címe: Anubisz késik.
Más műveken maga a káosz köszönt be. Az úgynevezett geniza-sorozat (héber, jelentése: rejtekhely) darabjain különféle tárgyak kavarognak az üres térben, mely egyszerre kelti a szétesettség és egy új kezdet érzetét. A Velencei geniza című munkán például látni kulcsot, töltőtollat, gyógyszeres levelet és velencei álarcot is.
Szerényi egyik erőssége, hogy a motívumokat képes évtizedeken át használni és közben azokat alakítani, újraértelmezni. A körző például nála nem puszta munkaeszközként jelenik meg, hanem „lelke” van. A művész játszik vele, a körzőt a szó szoros értelmében négyszögesíti – négy körző szárát derékszögben tárja ki, majd illeszti össze –, vagy készít belőle háromszöget, netán kört – utóbbi esetben a körző teste „felpuhul”, hajlíthatóvá válik, a két szárának vége összetalálkozik. A képek fittyet hánynak a fizika törvényeire: a körzők hol tekeregve táncolnak, hol hullámzanak, hol vonaglanak vagy más-más alakzatot vesznek fel: egy ökör szarvai lesznek (ez az Ökörző), egy pók ízeltlábává válnak (így születik a Borgárzó), vagy egy madárral csőröznek (ez meg a Csőrző).
Infó
Álomlogika
Szerényi Gábor grafikái
Kurátor: Szegő György
Műcsarnok#Box
Megtekinthető november 10-ig
