Kockázat-e száz évvel ezelőtt írt magyar szerző által jegyzett darabot elővennie egy magánszínháznak? A válasz, hogyha Molnár Ferenc valamelyik műve, például a Játék a kastélyban, akkor nem hogy kockázat, hanem ügyes befektetés. Főként, ha vonzó a szereposztás. A Centrál Színházban Puskás Tamás rendezésében a darabíró párost Alfödi Róbert és László Zsolt alakítja.
Az egyik első színházi élményem éppen Molnár Ferenc klasszikusa volt a Madách Színházban. Ajándékba kaptam a jegyet a Madách Kamarába az első sorba. Akkor Turait Márkus László, Gált pedig Zenthe Ferenc játszotta. A színészek nagy játékkedvére, a játék lehengerlő ritmusára jól emlékszem és arra, hogy Márkus igencsak „folyékonyan” beszélt és ebből én is részesültem. De abszolút nem bántam. A másik Játék a kastélyban, ami számomra meghatározó, az a Vígszínház előadása Marton László rendezésében. Ott Benedek Miklós és Fesztbaum Béla volt a két főszereplő. Utazhattam velük Erdélybe, öt napon át minden nap néztem őket. Sohasem ismételték magukat, minden nap új színekkel bővítve felépítették saját magukban a szerepet. Benedek Miklós nem véletlenül nevezte nemrég megjelent életrajzi könyvében az egyik fontos előadásának a vígszínházit.
A Centrál Színházban figyelemre méltó eklektikus hotelbelsőt tervezett Bagossy Levente. Elegáns, de valahogy elindítja a néző fantáziáját. És amikor az elindult, akkor a jól ismert Molnár történet is elkezd peregni. Szakács Györgyi jelmezei is jól illenek a darabhoz. A rendezés bízik a szövegben és színészekben - joggal. Nem talál ki hókuszpókuszokat, szépen eljátsszák a darabot, hangsúlyozva a színház a színházban érzetet. Molnár nemcsak ebben a darabjában mutatta meg, hogy rendkívül ismerte a színház mechanizmusát, a színészek allűrjeit, sebezhetőségét és persze a darabírókról is tudta ugyanezt. Sokszor megcsodáltam már Molnár dialógusait, de ezeket nem lehet megunni. Mindig fel lehet fedezni bennük valami újat, mást.
A mese a színház hatalmáról szól, de ahhoz, hogy ez működjön, kvalitásos színészek kellenek. Alföldi Róbert és László Zsolt mindenképp ebbe a körbe tartozik. Ráadásul nagyon jók együtt.
Alföldi drámaírója a lebonyolító, a primadonna, a kreatív, de László Zsolt fanyarul akadékoskodó jelenléte teszi igazán teljessé a páros játékát. Nagyon figyelnek egymásra, érzik egymás ritmusát, szándékait. Talán emiatt lesz várhatóan biztos siker a produkció. Ezt ugyanis nagyon lehet élvezni.
Balla Eszter, mint Annie igazi színésznő, egyfolytában játszik. Hol kitetten, máskor visszafogottabban, ahogy Molnár elvárná. Schmied Zoltán is hasonlóan jár el, színészt játszik, többféle tónusban. Fürdik a szerző sziporkáiban. A sármos zeneszerzőt Puskás Samu személyesíti meg. Érződik a színpadi megilletődöttsége, ami egyébként belefér a szerepébe, de szerencsés is, hogy nem akarja a partnereit lejátszani. Vele inkább csak úgy megtörténnek a dolgok. Magyar Attila lakájként és Rada Bálint titkárként maximálisan kihasználják a lehetőségeiket.
A néző pedig amellett, hogy jól szórakozik, elgondolkodhat azon mennyire közel van egymáshoz a színház és maga az élet. Még akkor is, ha Molnár könnyedén végig úgy csinál, mintha csupán színházat játszana.
Infó
Molnár Ferenc
Játék a kastélyban
Rendező: Puskás Tamás
Centrál Színház
