A fideszes propaganda felülről irányított tervgazdaságában nem lehet véletlen, hogy az elmúlt napokban egészen durva, magához képest is primitív stílust vett fel a propaganda. A hangütést Lázár János adta meg, aki aberrált drogos belvárosi libsinek nevezte Vitézy Dávidot. Aztán tovaris Szijjártó a szokásos moszkvai rapportja előtt jókora műsértődést rendezett, amikor egy német újságíró megkérdezte, provokációnak szánja-e újabb orosz útját. „Mi nem vagyunk egy jawohl-nemzet” – üzente meg Szijjártó Péter Németországnak, a magyar gazdaság amúgy messze legnagyobb befektetőjének. A kormány propagandagépezete jelenleg kórusban Magyar Péter nemzetbiztonsági kockázattá vált nemi szervével foglalkozik. Magyar az EP-vita során valamit babrált ugyanis a zsebében, azóta a propaganda ezer mélytorkából harsogja: az ellenzéki vezér magához nyúlt az ülésteremben. Ami részint nevetséges, részint a slim-fit nadrág estében fizikai képtelenség (ennek anatómiai kifejtésétől most eltekintünk).
Ilyen primitív vagdalkozást mindig súlyos kétségbeesés diktál. Elsősorban nem a tanultabb ellenzéki szavazó elbizonytalanítására szánják, a deklasszáltabb, elöregedett fidesz-tábor tagjait akarják elriasztani Magyartól. Azaz: a fidesz agytrösztnél reálisnak látják, hogy Magyar megbonthatja a tábort. Ráadásul Strasbourgban Orbántól elvették a lasztit. A magyar vezér eddig azért játszhatta a kültelki keményfiút, mert a bunkóságaira eddig nem igazán reagáltak az unió glasszékesztyűs széplelkei. Mára azonban megértették: egy vastagnyakú parvenű kordában tartásához a bikacsök a megfelelő szerszám, egy bizonyos szint felett le kell menni egy bizonyos szint alá, így még a mérlegképes könyvelő-megjelenésű Manfred Weber is elkezdett utcai harcos lenni. A fidesznek pedig nem maradt más, csak emel a téten és tovább fokozza a mindennel és mindenkivel szembeni piszkos háborúját. Ez következik.
