- Máris tudjuk, itt nem lesz happy end – Megjelent a Karsai Dánielről szóló könyv

A meséknek mindig pozitív a végük, bármennyi akadályon is kell keresztülverekednie magát a főhősnek, végezetül megkapjuk a feloldást: a Jó garantáltan elnyeri méltó jutalmát, a Gonosz pedig a megérdemelt büntetését. Azonban vannak könyvek, amiket még el sem kezdünk olvasni, máris tudjuk: itt nem lesz happy end. Karsai Dánielről, a gyógyíthatatlan ALS-betegségben szenvedő alkotmányjogászról nem lehetett volna tündérmesét írni. Az ő történetét ugyanis az élet írta, és megrázó dramaturgiai fogás volt a „szerző” részéről, hogy pár héttel a könyv megjelenése előtt, szeptember 28-án váratlanul lezárta a kéziratot.

Vannak társaságok, ahol kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után olyan filozófiai kérdések megvitatására is sor kerül, mint például „Ha megkapnád életed könyvét, elolvasnád-e az utolsó fejezetet?” A felvetés nyilván pusztán elméleti, de módot ad arra, hogy átgondoljuk, hogyan vélekedünk életről, halálról. Hiszen abban biztosak lehetünk, hogy mindannyian meg fogunk halni, de vajon szeretnénk-e tudni, hogy ez mikor és hogyan fog bekövetkezni? Az Egy tökéletes nap Karsai Dániel élete regényének utolsó fejezete. Nem tudjuk meg belőle, milyen családban nőtt fel, hogyan telt a gyerekkora, hogyan vált felnőtté, mindössze a betegség diagnosztizálásakor kapcsolódunk be a  történetbe, ráadásul részben fikciós formában ismerhetjük meg az utolsó két évet. A könyv tehát meghatározhatatlan műfajú. „Ahogy Karsai Dániel/Dani – sejtve sajátos humorát – mondaná: ilyen még nem volt, nem van, és nem fog lenni. Ez a könyv már csak így vonul majd be az irodalomtörténetbe” – írja utószavában Dési Péter, a Minerva Kiadó vezetője.

A kötet nyitányaként egy rövid interjút olvashatunk Szenteczki Zitával, majd Vizi Dávid, Török-Illyés Orsolya, valamint Kurta Niké rendkívül személyes hangvételű visszaemlékezései következnek, a színművészek felidézik a Danival való találkozásaikat, az ezek során bennük ébredt érzéseiket, kételyeiket, hangulatukat. A következő fejezet az Egy tökéletes nap címmel bemutatott színdarab áll, amelyet Karsai Dániel, Szenteczki Zita és Bíró Bence írt, és ami tomboló sikerrel debütált júniusban a 6SZÍN teátrumban (azóta is telt házzal játszák, és gyakorlatilag képtelenség rá jegyet szerezni – a szerk.). A színdarabban életre kel a halál, miközben az egész történet valójában az életről szól. Az életről, amely jog, de nem kötelesség, ahogy Dani hangoztatta.

„Régóta vagyok a szakmában, de még nem fordult elő ilyen, hogy a szerző meghalt, mire megtartottuk a könyvbemutatót…” – mondta lapunknak elcsukló hangon Dési Péter. „Amikor végigolvastam Dani Post Mortem címet viselő Facebook-posztjait, akkor döbbentem rá, hogy kiváló író is lehetett volna. Mondtam is, hogy az írók között ő a legjobb alkotmányjogász, az alkotmányjogászok között pedig a legjobb író. Ezért a könyvben ezek a bejegyzések kaptak még helyet a harmadik fejezetben.” A kiadóvezető beismerte: a könyv megjelentetésének ötlete nem tőle származott, de amikor a család megkereste a javaslattal, három másodperces gondolkodás után mondott igent. Ami nem is csoda, tekintettel arra, hogy a Minerva a közelmúltban több olyan könyvet is kiadott, amelynek a szerzője valamilyen súlyos, ijesztő betegségben szenved. A céljuk az, hogy bemutassák az emberi küzdelmet, egyben példát adjanak mindannyiunk számára. „Az Egy tökéletes nap első kiadása ezer példányban jelenik meg, de felkészültünk az utánnyomásra, mert várhatóan nagy lesz iránta az érdeklődés” – tette hozzá Dési Péter.

„Amikor elkezdtünk dolgozni a színdarabon, meséltem róla a bátyámnak, és kiderült, hogy az egyetem alatt ők sokat voltak együtt Danival, mivel évfolyamtársak voltak a jogon. Dani később meg is látogatta őt Erdélyben, ahol felmentek az Egyes-kőre. Aztán amikor elkezdtük a darabot próbálni, nem sokkal később én is ugyanott kirándultam, és úgy éreztem, mintha egy kicsit érte és vele is tettem volna meg azt az utat. Így lett nagyon szép kerek ez a történet” – idézte fel Török-Illyés Orsolya. „Az egész munkafolyamat egészen kivételes volt, és ezt az amúgy is nagyon jó csapatot még inkább összekovácsolta. A furcsa az volt, hogy jön egy munka, amit egyrészt nagyon vár az ember, de másrészt rettenetes volt belegondolni, hogy milyen nehéz lesz ezt az utat végigküzdeni. Nagyon sokat adott az elmúlt fél év, és utána a gyászfolyamatot is együtt tudtuk megélni, közösségben, ami manapság nagyon ritka.” A színésznő hozzátette: az előadás különlegessége az is, hogy megvalósítja azt, amiről a független színháznak szólni kell, hogy egy társadalmi szempontból is fontos, ugyanakkor megosztó témát jár körül rendkívül alaposan. „A mi feladatunk az, hogy kérdéseket tegyünk fel, nem az, hogy válaszokat adjunk. Mindenki eldöntheti – vagy nem dönti el –, hogy mit gondol az életvégi döntésekről. Én azt gondolom, hogy tiszteletben kell tartani mindenkinek a végakaratát, még akkor is, ha nem értünk vele egyet.”

Dési Péter azzal zárja a kötetet: „A kezdet és a vég, az első és az utolsó lélegzetvétel gondolata minden értelmes embert foglalkoztat. Nem mellesleg: ez ad drámai keretet, egyben értelmet az életnek.” Ez foglalkoztatta Karsai Dánielt is, aki gyógyíthatatlan betegsége miatt azt próbálta elérni, hogy joga legyen a saját döntése szerint befejezni az életét.