Skócia;külföldi magyar;

- „Nem jó helyre születtünk, feleim”

Összefújja a szemetet a szél. Igen pejoratív mondás erre a helyzetre, inkább azt mondanám, hogy a tapasztalatot, a mesélőket, a smaragdokat hordja egy kupacba.

A skót tábortűznél, legyen az fesztivál, baráti csevegés, vagy csak családi bambulás, mindig van olyan érzésem, hogy a történelem szelete vagyok a vad északon. Minden változik az idővel, társadalmak, emberi viszonyrendszerek, tárgyak, közlekedés, morál, fegyverek, kultúra, de a tűz ugyanúgy lobogott a kékre festett vad keltáknak, kecskepásztornak, mint ahogy most nekem, és lobog majd évezredek múlva is. A tűz nem változik, biztonságot ad, melegíti az arcot.

És meséltet.

Mondjunk valamit a hazánkról, kérték a skótok egy két évvel ezelőtti fesztiválon. Teljesen random a csapat, van 73 éves vitorlázó hölgy, gyerekterapeuta, vendéglős, programozó, pszichológus, tanár, és jópár magyar. Nagyon érdekelné a skótokat, hogy például, milyen volt a szocializmus? Páran jártak ott mint turisták, el voltak ragadtatva a fővárostól.

Kis köhögés, zavartan néznek össze a honfitársak, van aki nem beszél olyan szépen, hogy bevállaljon egy töriórát, nekem például semmi kedvem nincs erről a korról beszélni, elvagyok a lángjaimmal, mondom nekik, olvassák el a Pokolbeli víg napjaimat , abban minden benne van, de ne haragudjanak, elment a kedvem a történelemtől, már soha nem olvasok róla, és kedvem sincs többet órát tartani. Bólintanak, főleg a magyarok.

-Hát... akkor én, szóval, én nagyon traumatizált vagyok a hazámmal kapcsolatban - szólal meg valaki. A jóember saját bevallása szerint 7 nyelven beszél,  2 holt nyelven olvas.

- Volt ez a nagy tüntetés, egy baloldali kormányfő ellen, nyilván megrendezett volt az egész, provokáció, de olyan utcai harcok voltak, hogy előtte ilyet mi nem láttunk élőben. Kimentem én is az utcára, érdeklődni, hatalmas tömeg volt mindenhol, én a barátaimmal voltam. Én ugye nem vagyok verekedős típus, de érdekel minden, ezért ott vonultam, figyeltem a reakciókat. Hirtelen  hatalmas rendőr attackot kaptunk, lőttek, a gumilövedékektől feküdtek egyből az emberek, mindenki futott, nagyon megijedtem. 

Berohantunk több százan egy házba, egy hatalmas bérházba, az ajtót eltorlaszoltuk, jópáran elkezdtünk felfele futni, mert már verték a zsaruk a kaput. 

A cselédlépcsőn futottam fel, a kacskaringóson, hallottuk, hogy lenn, már gyepálják az embereket. Én bepisiltem, annyira féltem.