Mindenképp orosz sikernek lehet tekinteni azt, hogy Vlagyimir Putyin és az észak-koreai Kim Dzsongun megállapodása nyomán már ukrajnai bevetésre készítik fel a phenjani rezsim által küldött első alakulatokat. Ezzel teljesül az orosz elnöknek az a vágya, hogy nemzetközileg támogatott lépésnek állíthassa be a lassan három éve indított agresszióját. Mostanra annyi vált ismertté, hogy az első 1500 észak-koreai katona megkapta a felszerelését, egyben átvehette az orosz iratokat, mintha burjátföldiek lennének. A dél-koreai hírszerzés információi szerint összesen 12 ezer fős kontingenst terveznek eljuttatni az ukrajnai frontra.
Ha megkíséreljük a rövid távú haszonszerzésen túl is értelmezni a észak-koreai katonák ukrajnai bevetését, azonnal világossá válik, hogy mennyire kétélű lépésre szánták el magukat Moszkvában. Már eddig is egy beismerő vallomással ért fel az, hogy a magát a világ második legerősebb haderejével rendelkező birodalomnak beállító Oroszország Észak-Koreától volt kénytelen tüzérségi lőszereket kérni. A két diktatúra násztáncát természetesen becsomagolták államközi megállapodásba, katonai és biztonságpolitikai együttműködésbe. Mindezt úgy, hogy nem Észak-Korea emelkedett ki nyomorúságos utópiájából, hanem a szebb napokat megélt Oroszország süllyed megállíthatatlanul egyre mélyebbre.
Kim Dzongun katonáinak megjelenése a harcmezőn formális hadüzenet nélkül is hadviselő féllé teszi Észak-Koreát. Ez, ha csak nem sokszorozódik meg az importált katonák létszáma, a háború menetét nem tudja jelentősen befolyásolni.
Dél-Korea reakciója azonban nem váratott magára. Az eddigi információk a szöuli hírszerzéstől származtak. A déliek fokozott éberséggel kezelik legfőbb ellenségük szerepvállalását az ukrajnai háborúban. Nekik egyáltalán nem közömbös, hogy Oroszország oldalán mennyire tudja megbontani Észak-Korea több évtizedes elszigeteltségét. Már most borítékolható, hogy a két Korea szembenállása meg fog jelenni az ukrán fronton. Szöulban közölték, hogy fokozzák a Kijevnek nyújtott eddigi támogatásukat. Kilátásba helyezték, hogy ha megjelennek a fronton az északiak, akkor ők is küldenek felderítő, hírszerző katonákat. Az ilyen speciális képességekkel rendelkező fegyveresek segíthetik az ukránokat az észak-koreai hadifoglyok kihallgatásában, valamint a rádióelektronikai hírszerzés által lehallgatott koreai nyelvű kommunikáció értelmezésében. Bár még be sem következett, de már most egyértelmű, hogy a koreai kártya felhasználásával Moszkva nem a sokat hangoztatott békés megoldás felé tolja a háborús konfliktust.
Dél-Korea fegyvereket is küldhet Ukrajnának, miután Észak-Korea katonákat küldött az oroszoknakOroszország az észak-koreai katonák segítségével akarja kiszorítani az ukránokat a Kurszki területrőlEzzel a lépésével Moszkva precedenst teremtve felkínál Kijevnek és szövetségeseinek egy eddig nem alkalmazott megoldást az ukrán létszámgondok enyhítésére. Természetesen nem arról van szó, hogy az ostrombrigádok és a legkegyetlenebb harcoknak kitett gyalogsági alakulatok állományát kezdenék el feltölteni jól fizetett külföldi fegyveresekkel. Már több mint egy évvel ezelőtt felmerült, hogy nem sértene sem nemzetközi egyezményeket, sem ENSZ által elfogadott határozatokat, ha vadászpilóták, radarállomás-kezelő szakemberek, drónvezérlő pilóták és rakétaprogramozók szegődnének zsoldba az ukránok oldalán. Nem államok közötti megállapodás részeként, hanem az oly divatossá vált privát, a létszámukat toborzás útján fizetett profikkal feltöltő katonai szolgáltatók szervezésében. Ez a lehetőség leginkább az ukrán légierő égető létszámhiányát tudná enyhíteni. Az történt ugyanis, hogy a nemzetközi felajánlások részeként már most közel ötven ukrán felségjelű F-16-os vadászgép teljesíthetne szolgálatot. Csakhogy vadászpilóták nélkül ez lehetetlen. Pedig gépek is vannak, a felszerelhető rakéták és bombák pedig bevetésre készek.
Jelenleg az ilyen megoldások leginkább az amerikai adminisztráció ellenállásán futnak zátonyra. Biden elnök eddig rendkívüli óvatossággal kezelte az oroszok által nagy előszeretettel emlegetett újabb és újabb úgynevezett „vörös vonalakat”. Ilyen volt a HIMARS rakétaegységek, majd a Patriotok átadását megelőző időszak, később meg az Abrams tankok körüli huzavona. Ugyancsak fájdalmasan körülményesen született meg a döntés az F-16-os vadászgépekről. A washingtoni Fehér Ház lakója nemzetközi összevetésben is a legtapasztaltabb politikusok egyike. Bident könnyelműség lenne azzal vádolni, hogy kellő tudás híján halogatta döntéseit. Sokkal inkább a republikánusokkal állandósult kiélezett kongresszusi szembenállás és a közelgő elnökválasztás korlátozta a lehetőségeit. Ez most már így marad november 5-ig, az elnökválasztás napjáig.
Putyin kétélű koreai fegyverére válaszul Zelenszkij sem maradt adós. Olyan bejelentéssel lepett meg mindenkit, amire sem szövetségesei, sem ellenségei nem számítottak.
Az amerikai elnökválasztást megelőző hetekben nem gondolta senki, hogy az eddigiektől eltérő megközelítésben válik izgalmassá a nukleáris fegyverkezés témaköre. A nemzetközi sajtóban olyan hírek láttak napvilágot, melyek szerint megbeszélésük során az ukrán elnök az ún. budapesti memorandumra emlékeztette Donald Trump republikánus elnökjelöltet. Egészen pontosan arra, hogy a memorandum aláírásával Ukrajna lemondott a birtokában levő atomfegyverekről, a nagyhatalmak, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Oroszország, Kína, és Franciaország pedig garantálták az ország szuverenitását és területi épségét.
Ez így még nem okozott volna zavart. Az viszont már igencsak elindította az értelmezések és pánikreakciók hullámát amikor a német Bild egy meg nem nevezett ukrán tisztségviselőre hivatkozva leírta, hogy Ukrajna rendelkezik minden, az atomfegyver előállításához szükséges képességgel és eszközzel. Mindezek után hiába jelentette ki Zelenszkij, hogy Ukrajna nem kíván előállítani atomfegyvert, nem tervez ilyen lépést, biztonsága zálogát pedig a NATO-ban látja. Elszabadultak az indulatok, mindenki az érdekeinek leginkább megfelelő értelmezéssel fejtette ki az álláspontját.
Volodimir Zelenszkij ultimátumot adott a Nyugatnak, Ukrajna NATO-tag lesz vagy újra atomhatalommá válikOroszország az események ilyen irányú alakulását veszélyesnek és egyben fenyegetőnek értékelte. Míg Putyin igyekezett higgadtságot mutatni, addig a többiek, köztük Lavrov külügyminiszter már indulatosabban nyilatkoztak. Mondandójuk lényege az volt, hogy Oroszország nem fogja reakció nélkül hagyni Ukrajna ilyen irányú lépéseit. Ukrajnának azok a szövetségesei, akik tagjai az atomhatalmak kis létszámú klubjának, nyilvános reakcióikban nem ragadtatták el magukat. Erre nem is volt szükségük, mivel pontosan tudják, hogy Ukrajna nem meri megtenni ezt a lépést. De nincs is szüksége rá, mivel a tervezhető perspektívában nem Ukrajna NATO-tagsága a kérdéses, hanem a belépés időpontja.
Ha szigorúan a tényeket nézzük, az eddig is tudott volt, hogy Ukrajna valóban rendelkezik minden olyan tudással, technológiai képességgel és eszközzel, ami egy nukleáris fegyver előállításához szükséges. Valószínűleg az sem okozna megoldhatatlan feladatot az ukrán szakembereknek, ha külföldről kellene beszerezni a dúsított uránt.
Mindezek ismeretében Oroszországot most az zavarhatja leginkább, hogy nincs eszköze az események végső befolyásolására. Háborút már nem tud indítani, mert azt már megtette. Atomcsapást sem mérhet, mert nincs pontosan meghatározható célpont.
És bár a Kreml legfőbb propagandistái valamilyen formában szinte hetente vizionálnak, fenyegetőznek, vagy célozgatnak Ukrajnára elleni atomcsapással, ez nyilvánvalóan csak üres, és ilyen formán végtelenül buta hadonászás. Csak gondoljunk bele, mennyire volt Oroszország a világbéke következetes harcosa, amikor Észak-Korea atomprogramját és rakétakísérleteit kellett volna megakadályozni. Vagy hasonló logika mentén górcső alá lehetne venni Oroszország barátkozását az atomfegyverkezési vágyakat dédelgető Iránnal.
Akárhogyan nézzük is, világosan kirajzolódik, hogy a mindenkit érintő nukleáris biztonság szempontjait első körben a NATO, és az euroatlanti világ vezetői fogják megbeszélni Ukrajnával. Majd ahogyan azt a napokban jelezték, folytatódhatnak az ilyen tartalmú egyeztetések Kínával és Oroszországgal is.
