- Frida Kahlo évtizedekre elrejtett fotógyűjteményének 241 korábban nem publikált darabját nézhetjük meg a Mai Manó Házban

Vannak alkotók, akiknek nemcsak a művészetébe, de az életébe is szívesen beles az ember, pláne ha a kettő összefügg. Ilyen személyiség volt Frida Kahlo is, akinek festményein feltűnnek családtagjai, az ismerősei, a házi kedvencei és önmaga is különféle élethelyzetekben, melyek közt voltak örömteli és tragikus pillanatok is. A világhírű alkotó fordulatokban gazdag életét fényképeken is megőrizte, a kollekciója több mint hatezer darabból állt, melyekből most, a Mai Manó Házban nézhetünk meg kétszáznegyvenegyet a Frida Kahlo fotógyűjteménye című kiállításon, mely a 2009-es mexikóvárosi bemutatója óta járja a világot, eddig húsz városba jutott el.

Amikor Frida Kahlo 1954-ben meghalt, a férje, Diego Rivera festőművész a mexikói népnek adományozta a Kék Ház (Casa Azul) néven ismert mexikóvárosi otthonukat, hogy abban múzeumot rendezhessenek be, mely bemutatja felesége életét és munkásságát – az épületben a Frida Kahlo Múzeum a mai napig működik. Rivera azonban arra kérte a múzeumot, hogy volt felesége egyes alkotásait és tárgyait zárják el, így a több mint hatezer fényképet, néhány rajzot, levelet, gyógyszert és ruhát tartalmazó személyes archívum bő ötven évig rejtve maradt. Azt csak 2003-ban nyitották meg, melynek fotóiból Pablo Ortiz Monasterio fotográfus válogatott, létrehozva a jelen kiállítást, mely a festőművész életének meghatározó korszakait és a számára fontos egyéneket mutatja be.

Az első, Gyökerek című teremben édesapja, Guillermo Kahlo német-mexikói fotográfus számos portréját láthatjuk, de néhány képen feltűnik a második felesége, Frida Kahlo édesanyja, Matilde Calderón is. A Kék Házról szóló rész a családi fészket mutatja be, ennek a szekciónak a képein már megjelenik a festőművész is: egy sorozaton láthatjuk kisgyerekként, ifjúként és érett nőként is, amint a tudatos művész tekintetével néz a kamerába. Emellett lazább helyzetekben is feltűnik a Kék Házban, amint családtagjai és barátai társaságában pózol, vagy egy mexikói meztelen kutya mellett ül, vagy az egyik házimajma, Fulang Chang pihen a vállán.

A magánéleti fotók mellett Kahlo politikával és technológiával kapcsolatos képeit is kiállították, a művész előszeretettel gyűjtötte ezeket is. Érdeklődése kiterjedt volt, szerzett fotót a Ford Motor Company gyárról és a szocialista köztársaságok mindennapjairól is. A Megtört test szekció életének egy tragikus epizódját mutatja be, amikor 1925-ben tizennyolc évesen autóbuszon utazott, mely összeütközött egy villamossal. A balesetben Kahlo gerince több ponton eltört, így kórházba, gipszfűzőbe kényszerült, és egy éven át ágyhoz kötve élt, miközben műtéteken és gyógyszeres kezeléseken esett át. A képsorozat a hazafelé utazó Fridával indít, majd a kórházban nyújtókötést viselő művészt látjuk. Az egyik fotón az a speciális festőállvány is megjelenik, melyen a gyógyulás ideje alatt az ágyában fekve alkotott. Ebben a teremben megcsonkított csoportképek is szerepelnek, melyekről Kahlo kivágott bizonyos alakokat, vélhetőleg azért, mert szakítani akart a személyükkel.

A Frida szerettei szekcióban a meghitt fotókon barátok, családtagok és szeretők tűnnek fel, vagyis olyan személyek, akik fontos szerepet játszottak Kahlo életében. Láthatjuk például első szerelmét, Alejandro Gómez Arias-t, a művész húgát, Cristina Kahlót, a mexikói színésznőt, Dolores del Ríót, a festő magyar származású szeretőjét, Nickolas Muray fotográfust – aki mellesleg Kahlót is fotózta –, illetve Isamu Noguchi szobrászművészt, akibe szintén szerelmes volt. Mellettük feltűnik a férj, Diego Rivera is, amint éppen a San Ángel-i műtermében fest – a fekete-fehér portrén Frida piros rúzsos csókjának nyoma is látható.

Az utolsó, Fotográfia című teremben olyan képek sorakoznak, melyek Kahlo fotóművészet iránti érdeklődését bizonyítják. Több képet ismeretlen fotográfusok készítettek – ezek az esztétikai minőségük miatt emelkednek ki –, illetve láthatunk alkotásokat nagy mesterektől is, akikkel Kahlo baráti viszonyt ápolt. Köztük van Man Ray, Edward Weston, illetve a magyar származású Brassaï (Halász Gyula) és Martin Munkácsi (Munkácsi Márton) – az ő Kandúrenergia című fotójának fekete szőrű macskáját később Frida Kahlo is megfestette.