Jelentősen csökkent a magyarországi agráriumban működő gazdaságok száma az elmúlt években, ami különösen az állattartásban érhető tetten – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss adataiból. Tavaly június elején mintegy 198 ezer gazdaság működött Magyarországon, ami 2020-hoz képest 18 százalékos, míg 2013-hoz viszonyítva már 33 százalékos visszaesést jelent. Összességében egy évtized alatt 99 ezerrel csökkent a gazdaságok száma. A legnagyobb visszaesés az állattartók esetében történt: 2020-hoz képest közel a felére, 10 év alatt pedig a negyedére zsugorodott a számuk. Az állattartók helyzetét nehezítette, hogy az uniós támogatáspolitika elsősorban a növénytermesztésnek kedvezett, emellett az ágazatot a vissza-visszatérő állatbetegségek és a megnövekedett takarmány-, illetve energiaköltségek is sújtották. Ennek következtében egy évtized alatt egyértelműen megváltozott a hazai agrárium szerkezete is.
Míg ugyanis 2013-ban a növénytermesztő gazdaságok száma a teljes szektor 45,6 százalékát tette ki, addig ez a mutató 2023-ra csaknem 73 százalékig lendült. Ezzel szemben az állattartók esetében ugyanez 39,5 százalékról 15 százalék alá zuhant. A vegyes gazdaságok 7,9 százalékos részesedése nem változott számottevően. Figyelemre méltó, hogy az elmúlt évben a szántóföldi növénytermesztésre szakosodott gazdaságok száma 101 ezer volt, míg az általuk használt terület ugyanekkor megközelítette a 3,6 millió hektárt, ami a teljes mezőgazdasági terület 70 százalékát tette ki.
A KSH gyűjtéséből kiderül, hogy összességében a legkisebb, 4000 eurónál kevesebb standard termelési értékkel (STÉ) rendelkező gazdaságok száma csökkent a legnagyobb mértékben, 54 százalékkal. A 4 és 8 ezer euró közötti kibocsátással rendelkező gazdaságok száma szintén mérséklődött, 28 százalékkal. Ezzel szemben a három legnagyobb méretkategóriába tartozók száma jelentősen nőtt, így súlyuk 11,9 százalékról 27,9 százalékra futott fel. Sőt, szembeötlő a 100 ezer és 500 ezer euró közötti STÉ-vel rendelkező gazdaságok számának több mint kétszeres (135 százalékos) bővülése. Ezek a változások a növénytermesztés súlyának bővülése mellett egy másik szerkezetváltozást is előidéztek: míg 2013-ban a két legkisebb méretkategóriába tartozó gazdaságok az összes vállalkozás 80 százalékát tették ki, 2023-ra ez az arány 61 százalékra csökkent. Ezzel szemben a két legmagasabb kategória, a 100 ezer és az 500 ezer euró fölötti kibocsátással rendelkezők súlya 2 százalékról 6,6 százalékra futott fel.
Kisbirtokos vízió, nagybirtokos valóságA számokból az is kivehető, hogy nagyobb gazdaságok sokkal hatékonyabbak. A teljes hazai STÉ 45 százalékát ugyanis a legnagyobb termelők hozzák össze úgy, hogy arányuk a hazai gazdálkodói állományon belül csupán 1,1 százalék volt az elmúlt évben. Ezzel szemben a gazdaságok 47 százaléka a legkisebb méretkategóriába tartozott. Így egyébként az egy gazdaságra jutó STÉ 40,2 ezer euróra, majdnem két és félszeresére nőtt 2013 és 2023 között.
A KSH azt is vizsgálta a gazdaságok milyen arányban részesültek támogatásban. Ennek eredménye pedig az említettek fényében egy szinte törvényszerű, ám az agrárgazdaság irányítása szempontjából nem biztos, hogy vágyott fejleményre is rámutat. E szerint 2021 és 2023 között a gazdaságok 29 százaléka, 56 ezer gazdaság részesült vidékfejlesztési támogatásban, ami jelentős növekedés a 2018–2020-as időszak 18 százalékos arányához képest. Figyelemre méltó, hogy a szubvencióban részesülők használták tavaly az ország teljes mezőgazdasági területének 78 százalékát, 3,9 millió hektárt, valamint tartották a teljes állatállomány 79 százalékát. Mindkettő növekedést mutat az évtized elejéhez képest, amikor ezek 70, 72 százalékon álltak. Ha az utóbbi és a már említett szerkezetátalakulásokat tükröző számokat „összefésüljük”, akkor arra a következtetésre lehet jutni, hogy a hazai támogatások immár egyre nagyobb aránya áramlik a nagyobb vállalkozások felé, míg a kisebbeknek mind szerényebb szelet jut.
Egyre sürgetőbb kérdés a generációváltás
A KSH összeírása rámutat arra, hogy az honi mezőgazdaságban néhány éven belül egy komoly problémával is szembe kell nézni. Folytatódott ugyanis a 65 éves és annál idősebb korcsoportba tartozó gazdaságirányítók arányának növekedése, amely tavaly már 37 százalékot tett ki. Ezek alapján a mezőgazdaságban a generációváltás kérdését a szaktárcának és az ágazatban lévő szervezeteknek a lehető leggyorsabban napirendre kellene venni. Máskülönben azzal is szembe kell nézni, hogy a mezőgazdasági termelők elöregedése miatt akár tetemesen mérséklődhet a hazai agrárium teljesítménye. Ebből a szempontból kifejezetten aggályos eredményeket hoztak arra a kérdésre adott válaszok, hogy a gazdálkodó hány évig tervez még az agráriumban lévő vállalkozása vezetésével foglalkozni. A vidékfejlesztési támogatásban részesülők 25 százaléka, a szubvenciót nem kapóknak pedig 29 százaléka úgy vélekedett, hogy 5 éven belül felhagy a gazdálkodással.
