A szövet-tan ezúttal ezúttal nem orvosi, anatómiai témára utal. A január óta működő picinyke, első emeleti, mindössze 33 négyzetméteres Ladó Galéria Fülöp Tünde textilművész alkotásainak. ad otthont. Kiderül, hogy akár videószalag és filc felhasználásával is készülhet szőttes. A felnagyított alapszövések bevezetnek a szövet-tan alapjaiba. Akár két kiló alma és egy kis sütőtök vásárlása közben is fel lehet látogatni napközben az emeletre és bárki megtekintheti a tizenegy alkotást.
Polgár László tulajdonos elmondta, a galéria kísérletet tesz arra, hogy kiemelje a művészetet a megszokott környezetéből, és egy olyan térbe helyezze, ami eltér a konvencionálistól. A fő misszió nem más, mint lehetőséget teremteni a kortárs alkotóknak a bemutatkozásra. A textilkiállítás november közepéig lesz látható a Ladóban.
Infó: Szövet-tan. Fülöp Tünde textilművész kiállítása. Ladó Galéria, 2024 október 17 - november 14. Nyitvatartás: Szerda: 15:00 - 19:00, Csütörtök: 15:00 - 19:00, Péntek: 15:00 - 19:00
„Munkaeszközöm a fonál, mely összekapcsol a művészettel, emberekkel, társadalommal. Az egymásra rakódó, ritmikusan építkező szövés megírja a történetünket. Egyfajta hordozó eszköz, mely magába foglalja az emberiség lenyomatát, én pedig hozzáteszem a saját látószögemet.” – fogalmazott Fülöp Tünde textilművész a megnyitón.
Tünde az észak-alföldi Tuzsér településen született, hatan vannak testvérek, és a családban ő a kakukktojás. A textil szeretete már egészen kicsi korától magával ragadta. Mindkét nagymamája szeretett kötni, varrni. Egyébként is ő intuitív személynek tartja magát, ezért számára mindig fontos volt az érintés, a tapintás, és a szövetekkel sincs ez másképpen.
A szövet, azaz a kelme a textilipar egyik legalapvetőbb eleme. Egy ősi anyag, az emberiség egyik legrégebbi találmánya. Valószínűleg már időszámításunk előtt, a 9-8 évezredben is szőttek embertársaink. Az ősember kezdetben faágakból és háncsokból, kölcsönösen keresztező összefűzéssel készített már tárgyakat. Feltehetőleg ebből alakult ki a szövetek készítése, amihez már fonalra volt szükség.
A szibériai Altáj-hegységben orosz régészek az 1920-as években egyik különleges felfedezése a Pazirikban megtalált szőnyeg volt, amely egy eljegesedett szkíta kori fejedelmi sír feltárásakor került napvilágra. A szőnyeg mintázatát főként geometrikus alakzatok, szimbolikus rajzok, növényi- és állati motívumok, emberalakok alkották, helyenként pedig feliratok, évszámok is szerepeltek rajta.
A szőnyegcsomózás elsősorban a szélsőséges klímájú területeken alakult ki. Felfedezését valószínűleg az állattenyésztésre való áttérés hozta magával, amikor a halászó-vadászó törzsek rájöttek, hogy az állatról lenyírt gyapjúból font szálból, sűrűn egymás mellé kötött csomókból tartós szövetet képesek előállítani. A keleti nomád népeknek így vált hétköznapi használati eszközzé a szőnyeg, amely nemcsak a sátrak belső részének volt fontos eleme, de olykor még a csecsemőket is szőnyegből készült pólyába csavarták.
De hogyan jönnek létre azok a kapcsolódások, kötéspontok, amelyek meghatározzák egyedi mintázatukat?
Minden egy találkozási pontnál kezdődik. A szövésben ezt nevezzük kötéspontnak. A horizontálisan végigfutó láncfonalak merőlegesen ütköznek a vertikálisan elhelyezkedő vetülékfonalakkal. Egy csomópont, melynek kereszteződése eldönt színeket, mintázatokat, attól függően, hogy az egyik fonal alul vagy felül halad át a másikon. Geometriai mintázatok jönnek létre, egyenes és vízszintes találkozások. A csomópontban sok minden történhet, végtelen variációra ad lehetőséget. Hiszen a szövetnek is van anatómiája, és a láncfonalnak is lehet szimbolikus jelentéstartalma.
Éppen ezért a textilművészet a kísérletezésről szól. Hazánkban a textilt sokáig nem tekintették művészetnek. A huszadik század elején inkább csak textilmunkákról beszélhetünk. 1885-en mindössze 5000 ember tevékenykedett ebben az ágazatban. A világháborúig mégis jelentős fejlődésnek indult, Pápán, Győrben, Sopronban, Kőbányán, Kispesten, Óbudán sorra alakultak a gyárak. A két világháború között már sorra alakultak az üzemek, iparművészek nem terveztek számukra mintákat. A magyar textilművészet áttörése 1968-ra tehető, amikor a budapesti Ernst Múzeumban megrendezték a Textil Falkép kiállítást, aminek utóhatásaként 1970-ben Szombathelyen sor került az első Tér-és Faltextil Biennáléra. Több mint fél évszázadnyi tapasztalat, kísérlet és siker áll a biennálé mögött, amely 1976 óta nemzetközi esemény, a szakma egyik legmeghatározóbb találkozópontja.
Fülöp Tünde is részt vett már a szombathelyi rendezvényen, és több csoportos kiállításon is szerepelt. Az alkotás mellett a Jelky András Iparművészeti Szakgimnáziumban tanít textiltörténetet, anyagismeretet, textiltechnológiát. Elmondta, hogy nagyon kreatívak a fiatalok, jó velük dolgozni, nyitottak, érdeklődőek. Sokat számít az is, hogy Tünde a kedvenc alapanyagairól beszél, és így könnyedén tudja továbbadni azt a tudását. Az iskola minden évben rendez kiállítást, ahol a fiatalok bemutatják munkáikat. Ezek az események ingyenesek, bárki megcsodálhatja a ifjú generáció műveit.
Fülöp Tünde igazi titkokat szőtt a munkáiba, VHS videó szalagot is felhasznált, amelyre az Európa magasból című film lett rögzítve annak idején. Egyes alkotások tükröződnek, megpillanthatjuk saját magunkat az egyenesen és függőlegesen haladó szálak között.
