Magyarország – a maga 3 százalékos arányával – azon uniós tagállamok közé tartozik, ahol a nyugdíjkasszában relatíve magas a külföldről érkező ellátások aránya. Ez az uniós statisztikák szerint nagyjából 55 ezer nyugdíjas között oszlik el, azaz ennyien kapnak külföldről (is) ellátást. Mivel azonban jelenleg jóval többen – becslések szerint minimum 650 ezren – dolgoznak magyarként külföldön (döntően valamely uniós tagállamban), a számuk a jövőben jelentősen emelkedni fog. Az viszont szinte országonként változik, hogy milyen feltételekkel és mekkora juttatásra számíthatnak.
Az EU-nak nincs egységes szabályozása arra, mennyi ideig kell egy tagállamban dolgozni ahhoz, hogy nyugdíjjogosultságot szerezzen valaki, mint ahogy például az egyes országok nyugdíjkorhatárai is jelentősen eltérnek. A létező előírásokat ugyanakkor mégis valamiféle közös keretbe foglalják a szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó (elsősorban a tagállamok között mozgó munkavállalók védelmére szolgáló), leginkább alapelveket lefektető uniós előírások.
A legfontosabb ilyen elv, hogy se járulék, se járulékfizetéssel töltött nyugdíjszerző időszak ne vesszen el. Vagyis ha valaki több EU-tagállamban dolgozott, minden ország, ahol legalább egy minimális ideig (általában 1 évig) járulékot fizetett, köteles lesz arányos részt nyújtani a nyugdíjából, amikor a nyugdíjkorhatárt eléri.
A több országban járulékfizető időszakkal rendelkező uniós polgárok esetében ezek a munkavállalási időszakok összeadódnak. Azaz, ha például valaki egy országban kevesebb ideig dolgozott, mint amennyire ott a minimális jogosultsághoz szükség lenne, akkor a másik országban szerzett időszakokkal együtt is elérheti a nyugdíjjogosultsághoz szükséges éveket.
Egy 2022-es bizottsági jelentés szerint a munkavállalás szabadságát gátolná, ha a dolgozókat az tartaná vissza az egyik tagállamból a másikba költözéstől, ha ezzel elveszítenék a megszerzett nyugdíjjogosultságukat. Két úgynevezett koordinációs rendelet igyekszik garantálni, hogy ez ne történhessen meg. Nem csak Magyarországra, hanem az egész EU-ra igaz, hogy az érintettek száma az elmúlt 20 évben meredeken nőtt, megbízható statisztikák azonban inkább csak 10 évre visszamenőleg vannak.
Jellemző, hogy a nyugdíj szempontjából is vannak „exportőr” és „importőr” országok:
Németország, Franciaország vagy a nem EU-tag, de az egységes piachoz tartozó Svájc rengeteg nyugdíjat – és persze nyugdíjast – exportál, míg a mediterrán államok Spanyolországgal az élen a kényelmes importőri pozícióban vannak: rengeteg olyan elkölthető jövedelem érkezik hozzájuk, amelyet nem az ő járulékfizetőiknek kell(ett) megtermelniük; egyedül a spanyoloknál közel egymillió külföldi nyugdíjas él.
(Érdekesség, hogy Franciaország a külföldről kapott nyugdíjak arányát tekintve is toplistás.) És persze hatalmas nyugdíjtömeget hoznak majd azok a hazatérő vendégmunkások – a legnagyobb számban Romániába és Lengyelországba –, akik ma milliószámra dolgoznak Európa nyugati felén. Pontosabban az utóbbi országcsoport esetében az egyenleg nem is egyértelmű, mivel azok a románok, lengyelek stb., akik nyugdíjas éveikben is nyugaton maradnak, az anyaországból kapják meg a nyugdíjuk egy részét.
A tagállamokból külföldre fizetett nyugdíjak aránya egyetlen év alatt, 2021-ről 2022-re 7 százalékkal nőtt – egy évből természetesen nem lehet tendenciát rajzolni, de az évi növekedési arány a következő esztendőkben aligha fog csökkenni. Egy „külföldi résznyugdíjas” átlagosan évi 4300 eurót (nagyjából 1,7 millió forintot) kap, de ez a szám is növekedőben van. Az átutalt összeg nemzetgazdasági szinten is jelentős lehet: a svájci nyugdíjkassza például évi 6,4 milliárd eurónyi összeget utal évente külföldre. Egészen kivételes Luxemburg helyzete: a legkisebb Benelux állam az összes kifizetett nyugdíj mintegy 42 százalékát külföldre exportálja.
Jönnek az új adótörvények, az egyik kezével ad, a másikkal elvesz az Orbán-kormányEgy fontos mutatót tekintve Magyarország is az élmezőnyhöz tartozik. Portugáliában (12,3 százalék), Írországban (12,1), Luxemburgban (12,1), Horvátországban (11,0) és Cipruson (9,8) él arányaiban a legtöbb olyan nyugdíjas, aki külföldről is hoz valamennyi nyugdíjjövedelmet. Ha viszont azt nézzük, hogy a teljes nyugdíjkasszán belül mekkora az import részesedése, már egészen más ragsor alakul ki: az arány csupán Horvátországban (15,7 százalék), Portugáliában (8,6), Cipruson (8,1), Máltán (6,2), Szlovákiában (3,8) és Magyarországon (3,0) éri el vagy haladja meg a 3 százalékot.
Spanyol szisztéma: az élet napos oldala
Spanyolország és Franciaország immár évtizedek óta vetélkedik a legtöbb turistát vonzó európai állam címéért, de a spanyolok egy speciális kategóriában egyre inkább elhúznak: ők – Magyarországgal ellentétben – nem (csak) külföldi nyugdíjakat, hanem nyugdíjasokat importálnak. Észak- és Nyugat-Európa nyugdíjasainak jelentős hányada náluk költi el a nyugdíja nagy részét. Alapesetben telelni mennek, de egyre többen már csak nyaranta látogatnak haza hosszabb időre. A tehetős nyugdíjasok kiszolgálására teljes iparág és infrastruktúra épült ki. Egy belga vagy dán nyugdíjas nyugdíja pedig, ami eleve magasabb, mint a spanyol átlagfizetés, Spanyolországban sokkal többet ér, mint odahaza. De jól járnak a nyugdíjas-importtal a spanyolok is, hiszen az idős vendégekkel érkező jövedelmek látványosan javítják az amúgy eléggé eladósodott ország fizetési mérlegét.
Ha valaki kifejezetten a majdani nyugdíjra optimalizálná a külföldi munkavállalást, az erőteljesen differenciált szabályozás miatt nincs könnyű helyzetben. Az ismert nyugdíjguru, Farkas András a Portfolio.hu-n indított sorozatban kezdte el összegyűjteni az országonkénti szabályokat. Az Egyesült Királyságban az állami nyugdíj kizárólag a ledolgozott évek számától függ, vagyis nem arányos a befizetett járulékkal. A maximális nyugdíjmértéket 35 ledolgozott évvel lehet elérni, és nyugdíj csak a betöltött 66. év után jár. Amennyiben valaki 10 évnél rövidebb ottani biztosítási idővel rendelkezik, akkor egyáltalán nem jogosult az állami nyugdíjra, de az éveit az uniós szabályok szerint – a Brexit-egyezmény szerint 2035-ig - hozzászámolják a máshol munkában töltött nyugdíjszerző évekhez, ha az illető valamelyik EU-tagállamban, például Magyarországon vonul nyugdíjba. A minimális állami nyugdíjhoz tehát 10 kint ledolgozott év kell, 10 és 35 év között pedig arányosan nő az ellátás mértéke. Az alacsony nyugdíjban részesülőket kiegészítő nyugdíj is megilleti.
Ausztriában transzparens egyéni nyugdíjszámla van, az az elv, hogy az első nyugdíjnak el kell érnie az utolsó fizetés 80 százalékát mindazoknál, akik legalább 45 évig dolgoztak, és betöltötték a 65 évet. Nyugdíjat igényelni minimum 15 évi biztosítási idővel lehet, amiből legalább 7-et munkával kell(ett) tölteni. Emellett szintén létezik nyugdíjkiegészítés. Magyar szempontból a legtöbbeket valószínűleg az a szabály érinti, hogy ha valaki nem szerzett 15 év biztosítási időt, de rendelkezik legalább egy teljes évnyi (12 hónapnyi) biztosítási időszakkal, akkor időarányos ellátást állapítanak meg számára. Németországban a teljes nyugdíj megszerzéséhez legalább öt éves biztosított időszak kell, de az időarányos nyugdíj itt is elérhető, ha megvan a minimálisan 12 hónapos biztosított időszak.
Fontos általános szabály még, hogy bármelyik tagállamban szerezte is a (rész)nyugdíjjogosultságot az uniós polgár, az igénylést mindig a lakóhely szerinti ország nyugdíjintézeténél kell beadni (az igazolásokkal együtt), a többit elvben már a hivatal intézi.
Németország áll a lista élén
Szerettünk volna pontos képet kapni azokról a nyugdíjasokról, akik itthon élnek és külföldön kapnak nyugdíjat, vagy más országot választottak lakhelyül, de Magyarországról is jár nekik ellátás. Kérdéseinkkel a nyugdíjbiztosításért is felelős Magyar Államkincstárhoz fordultunk még júniusban. Arra is kerestük a választ, melyik az a három ország, ahonnan a legtöbb magyarnak utalnak ellását, és milyen szabályokat kell követniük az itthon, vagy a külföldön élőknek. Érdeklődésünkre szűkszavú válasz érkezett: a kért adatok a KSH és a Magyar Államkincstár honlapján elérhetők – közölték. Hiába a kutakodás, minden kérdésre nem találtunk választ, de ami kiderült, az az, hogy a nyugdíjaskorúak körében is emelkedik a külföldön letelepedők száma. A Központi Statisztikai Hivatal oldalán a Magyar Államkincstár adataira hivatkozva A 2023-as Helyzetkép című kiadvány szerint 2024 elején 49 ezer főnek folyósítottak külföldre nyugdíjat és egyéb ellátást, ezek 74 százaléka öregségi nyugdíj volt, átlagos összege pedig 84 574 forint. Az utalások több mint harmada Németországba, 12 százaléka Ukrajnába, 10 százaléka Ausztriába érkezett, de ment még többek között Svédországba, Kanadába és Ausztráliába is. 2018 januárjában még jóval kevesebb ilyen utalás történt, akkor még csak 36 132 főnek folyósítottak nyugdíjat és egyéb ellátást más országba.
