Ezt a kérdést nem (sem) tette fel nekem senki, nem tette fel se Schmidt Mária, se Orbán Viktor, de maga Szájer József se kopogtatott az ajtómon, hogy te figyu, az van, hogy nem teregethetek életem végéig zoknikat a Balaton-felvidéken, de ennél én többre vagyok képes, még a lepedőknél is, itt van példának okáért a strasbourgi kusettekben éjt nappallá téve megalkotott alaptörvény, amire a Nemzeti Együttműködés Rendszere épül, Legyen béke, szabadság és egyetértés!, persze erre alig emlékszik valaki, különben béke, szabadság és egyetértés lenne.
Nem, József, mondanám erre én, nem lenne, hovatovább: nincs. Az ígéretetekkel ellentétben szétbarmoltátok és telehazudtátok az országot, reggel, éjjel meg este, bárkin átgázoltok, aki nem veletek van (és/vagy egyszerűen „csak”: van),
és különben is, egy dolgot nem hallottam tőled, éspedig azt, bele a pacekba, hogy: bocsánat, hogy elnézést kérsz, és nem csak azért, mert a világjárványügyi korlátozások idején melegorgián dorbézoltál a nyomorult, bajkeverő, álszent, tehetetlen, balfék, magyarfóbiás Brüsszelben.
(Nota bene: csak a családodtól, a kollégáidtól és a szavazóidtól kértél bocsánatot, ami súlyos tévedés egy jogásztól, a fizetésedet ugyanis az európai polgárok állták, az LMBTQ-közösség tagjai is, nem csak a párt- és maffiacsaládod.) A melegorgia mellesleg a legkisebb baj veled, legalább van benned mint fideszesben valami életszerű életigenlés, aminek köze van a boldogsághoz (és amihez amúgy nekünk pont annyira nincs közünk, mint a pártodnak és kormányodnak bárki szerelmi életéhez), hanem az a legnagyobb baj veled, hogy egy olyan szemforgató bagázs arca voltál, és immár vagy megint (ha a háttérből is), aki tűzzel-vassal üldözi a meleg barátaidat, a meleg szerelmeidet, és te megcsaltad őket mind, cca. kétszáznegyvenhétmillió tál lencséért és úgy tizenötmilliárd-huszonhat ezüstért.
Ez a baj veled, József. Hogy semmit sem változtál. Persze ha változtál volna, akkor nem lennél a századik orbánista (most az ún. Szabad Európa) illiberális intézet fizetettje a mi pénzünkön.
