Európa patinás nagyvárosai esetében többnyire nehéz meghatározni az alapítás időpontját. A svédországi Göteborgról azonban - amelyről a magyar sajtó beszámolói alapján olyan kép él a fejekben, mintha a 60-as évek Chicago-ja lenne, pedig kevés békésebb hely létezik a világon - nemhogy az évtized, az év vagy a nap, de elvileg az óra-perc is ismert (igaz, az utóbbiak inkább csak a történészek előtt). Ami tény: a Kattegatt beltenger mellett fekvő várost megalapító IV. Gusztáv Adolf svéd király 1621 augusztus 4-én írta alá azt a dokumentumot, amely rögzíti a város kiváltságait és címerét. A stratégiai fekvésű, a Göta folyó torkolatánál elhelyezkedő város helyén természetesen korábban is voltak kisebb-nagyobb települések. Ám mivel a skandináv népek folyamatosan hadban álltak egymással, és hosszú időn át a folyó jelentette a dán ősellenséggel közös határt, nagyobb centrum a királyi közbelépésig nem tudott kialakulni. A városalapítás fő indoka éppen az volt, hogy legyen ott egy erős bázisuk a svédeknek, amely képes katonai és kereskedelmi ellenőrzést gyakorolni a svéd-dán tengerszoros felett. (Az viszont tévedés, hogy Göteborg Hanza-város lett volna: volt a svédeknek az északi tengeri kereskedelmet domináló Hanza szövetséghez tartozó városuk – a Gotland szigetén található Visby –, de mire az első göteborgi tervvázlatok papírra kerültek, a 12. és a 16 század között virágzó szervezet már leszállóágba került.)
Az ilyen mesterséges városgründolások ritkán szoktak jól elsülni, a második Göteborg azonban kivétel.
Azért mondjuk, hogy a második, mert az első kísérlet - közel a mai nagyváros helyéhez - 1607-ben egy helyi háború miatt kudarcba fulladt. A második azonban fényes és máig tartó sikernek bizonyult. hogy mi volt az ok, és mi az okozat, azt megint csak a történészek tudnák fölfejteni, de a határ a 17. század második felére jóval délebbre került, a Göta-parti Amszterdam pedig gyors virágzásnak indult, olyannyira, hogy jelenleg a maga 600 ezres népességével Skandinávia ötödik legnagyobb városa Stockholm, Koppenhága, Oslo és Helsinki után (az előbbiek mind fővárosok). Az Amszterdam-hasonlatban természetesen van egy jó adag túlzás, de azért nem teljesen légből kapott: a várost a király hívására érkezett holland mérnökök tervezték, akik Amszterdamhoz hasonlóan csatornák köré rajzolták fel a városnegyedeket. A csatornahálózat a városképnek ma is meghatározó eleme, és a Paddannak nevezett városnéző hajókkal körbe is járható. Építészeti értelemben a város egyik súlypontját a csatornák partjainak épületállománya jelenti, a másikat pedig a Liseberg nevű vidám- és kultúrpark. A vízparton áll egyebek között a Göteborgs Rådhus (a Városháza), a Göteborgs Stadsteater (a városi színház), a talán legismertebb göteborgi épület, a piros-fehér csíkos Kungliga Skeppsbron (Királyi hajózási Társaság), a Feskekörka (Haltemplom – kívülről valóban templomra hasonlít, de valójában halpiac), a GöteborgsOperan (Operaház), a Tullhuset (az egykori vámház), és a Göteborgs stadsmuseum. Utóbbi, vagyis a várostörténeti múzeum eredetileg a Svéd Kelet-India Társaság székházának épült 1762-ben, és száz évvel később alakították múzeummá. A helyszínválasztás aligha véletlen: a város a máig tartó gazdagságát jelentős részben a selyemmel, porcelánnal, drágakővel, fűszerekkel kereskedő társaságnak köszönheti. A szervezet fennállásának háromnegyed évszázada alatt több mint 130 expedíciót indított az ázsiai országokba, ám idővel – Svédországgal együtt – kiszorult a keleti világkereskedelem főáramából: az utolsó, a társaság zászlaja alatt hajózó szállítmány 1806-ban futott be Göteborg kikötőjébe, amely Skandinávia legnagyobb kikötője is egyben.
Arcon csapott a valóság SvédországbanA Liseberg pedig Skandinávia legnagyobb vidámparkja (a Forbes szerint a tizedik legjobb a világon, a nemzetközi vidámpark-szövetség szerint pedig a második legjobb Európában, közvetlenül a németországi Rustban működő Europa Park után), ahol többek között a kontinens legmagasabb szabadesés-tornya, a beszédes nevű, 116 méternyi súlytalanság-élményt kínáló AtmosFear is üzemel. Épp egy évszázada, 1823-ban alapították, és évente nagyjából 3 millió vendéget fogad, amit ahhoz érdemes viszonyítani, hogy egész Budapest tavaly mintegy 4 millió látogatót regisztrált, a Fővárosi Vidámpark pedig csak a csúcson, a 60-as-70-es években érte el az évi egymilliós látogatószámot. A Liseberg közönségét nem csupán az olyan hagyományos vidámparki attrakciók vonzzák, mint a Balder, amelyet már kétszer is megválasztották a világ legjobb fából épült hullámvasútjának, vagy a vadvízi evezést imitáló Kållerado, amelynek kör alakú gumicsónakjaiban úgy érzi magát az ember, mintha egy farönkökből ácsolt tutajon sodródna Észak-Svédország valamelyik vadregényes folyóján, hanem a városközponthoz még a mi Városligetünkhöz is közelebb eső intézmény kulturális programjai is. A park nagyszínpada a város egyik ikonikus koncerthelyszíne (a másik az Ullevi stadion), ahol Marlene Dietrichtől az Abbáig, a Rolling Stonestől a Led Zeppelinig mindenki fellápett már (egy kis ízelítő a közelmúlt koncertterméséből: Imagine Dragons, Liam Gallagher, Bryan Adams, Arcade Fire, Pet Shop Boys, Snoop Dogg, Kraftwerk…). A Liseberg egy sziklás domboldalra épült ahonnan – pláne az AtmosFear-ről vagy a Lisebergshjulet óriáskerékről – a fél város belátható. A park éjszaka is sokáig nyitva tart, az esti kivilágítása olyan, mintha egész évben karácsonyra készülnének, a közeli erdők fenyőillata összekeverik a popcorn és a vattacukor szagával, és ez így együtt olyan utánozhatatlanul felszabadult hangulatot generál, aminek a megtapasztalásáért akkor is érdemes keresztülsétálni a parkon, ha nem akarunk felülni semmire (erre a célra létezik olcsó látogatójegy is egyébként).
A Liseberg másik különlegessége, hogy szinte egybeépült a helyi vásárközponttal - magát a Liseberget is a göteborgi világkiállítás miatt hozták létre eredetileg –, meg az Universeum nevű tudományos kalandparkkal, ami kívülről szokványos irodaház, belülről viszont az esőerdők összes szintjét és éghajlati verzióját magában foglaló mesterséges dzsungel. Ha valaki befizet a Paddanra, megnézi a Liseberget, az Universeumot, meg mellé mondjuk a Göteborgs konstmuseum posztimpresszionista és skandináv gyűjteményét (mindkettő rekord a maga nemében), egy kompakt, de páratlanul sűrű Göteborg-élményt kap. És mindezt akár egy hétvége alatt is le lehet bonyolítani, a fapados járatoknak köszönhetően olykor meglepően barátságos árakon.
