A rendszerváltás utáni kilencedik elnökválasztásra készül Románia. A kormányokat és kormányfőket elképesztő sebességgel buktató szomszéd országban az eltelt 35 évben csupán négy államfő volt: Ion Iliescu háromszor – első mandátuma csupán két év volt – , Emil Constantinescu egy, Traian Basescu és Klaus Johannis két mandátumot tölthetett a Cotroceni-palotában. A román politikai berendezkedés a francia modellt követi, az államfő az ország legerősebb embere, így a tisztségért mindig rendkívül kiélezett a küzdelem. Ezúttal is.
A vasárnapi szavazólapokon 14 jelölt szerepel, a tizenötödiket, az oltásellenességével elhíresült szélsőjobboldali botrányhőst, Diana Șoșoacă EP-képviselőt az alkotmánybíróság eltiltotta az indulástól arra hivatkozva, hogy nem lehet az alkotmányosság őre olyan személy, aki nyíltan megkérdőjelezi az ország alkotmányos alapjait és következetesen az ország demokratikus berendezkedésének megváltoztatására buzdít. A döntés óriási vihart kavart és általános nemtetszés övezte. Az alapvető jogokat sértő indoklás mellett leginkább az keltett hullámokat, hogy a kormányzó szociáldemokrata párt, a PSD beavatkozását sejtették sokan a döntés mögött. És nem is teljesen alaptalanul.
Az alkotmánybírók többsége a PSD jelöltjeként került a testületbe, az elnökválasztási verseny favoritja pedig a PSD -lnök, hivatalban lévő miniszterelnök, Marcel Ciolacu. A kormányfő bár vezeti a népszerűségi listát, azért nincs olyan előnye, ami alapján nyugodtan várhatná a végkifejletet. Ciolacunak és a PSD-nek valóban az az érdeke, hogy második fordulós ellenfele a szélsőjobb másik jelöltje, George Simion AUR-elnök legyen, mert akkor a demokratikus választók, politikai hovatartozástól függetlenül, akár befogott orral is Ciolacura szavaznak megakadályozandó Simion katasztrófával felérő esetleges győzelmét. Hasonlóra volt már példa Romániában, 2000-ben, amikor a teljes jobboldal Ion Iliescura szavazott a nacionalista, xenofób Corneliu Vadim Tudorral szemben.
A jelenlegi helyzetet bonyolítja, hogy egy hét múlva, december 1-én az elnökválasztás két fordulója között parlamenti választás is lesz, a pártok pedig fél szemmel az elnökválasztáson is arra figyelnek. A jobboldal és a rendszerkritikus zöld párt, a Mentsétek meg Romániát (USR) azzal vádolja a PSD-t, hogy a Simion vezette AUR-al készül koalícióra lépni, ami ugyancsak totális katasztrófa lenne a román demokráciára nézve. Ciolacu ugyan bejelentette, hogy a PSD kizárta a koalíció lehetőségét az AUR-ral, de ezt elég sovány garanciának tekinti ellenzéke.
A nemzetközi figyelem is elsősorban Simion és az AUR térnyerése miatt vetül a román elnökválasztásra. A Politico brüsszeli kiadása szerint
az a kérdés, hogy a NATO egyik legfontosabb keleti pillérének számító Romániában folytatódik-e az oroszpárti jelöltek térnyerése, erősödik-e az EU-ellenes, oroszpárti, Magyarország, Szlovákia és Bulgária által képviselt tábor.
A felmérések annyira ellentmondóak, hogy megjósolhatatlan ki kerül második fordulóba. A jelöltek közül a korábbi miniszterelnök Ludovic Orban hétfőn jelentette be visszalépését Elena Lasconi USR jelölt javára. Gesztusa kissé megkésett, a szavazólapokon mind a 14 jelölt szerepel. Ciolacu ellenzéke megosztott. Neves közéleti szereplők és volt politikusok egy része a konzervatív-liberális PNL jelölt, Mircea Ciuca javára szorgalmazza a visszalépést, mások Lasconi mögé sorakoztak fel.
A jelenlegi erőviszonyok alapján úgy tűnik, csak abban az esetben nem kétesélyes a verseny, ha Simion lesz Ciolacu második fordulós ellenfele. Lasconi, Ciuca vagy bármely más meglepetésjelölt esetében az ellenzéki összefogás könnyen derékba törheti a miniszterelnök államfői ambícióit. 2009-ben Traian Basescu úgy győzte le az esélyesebb PSD jelöltet, Mircea Geoanat, hogy még az exit pollok is a későbbi NATO főtitkárhelyettest hozták ki győztesként. Geoana el is mondta győzelmi beszédét késő este, majd másnap reggelre kiderült, hogy Basescu újrázhat. Klaus Johannis 2014-ben több mint tíz százalékos hátrányból győzte le az ugyancsak PSD jelölt Victor Pontat.
Kelemen Hunor és a józan ész
Az RMDSZ Kelemen Hunor pártelnököt indítja az államfőválasztáson, aki a „józan ész programját” képviseli. A kérdés újra és újra vita tárgya az erdélyi magyar nyilvánosságban, hogy van-e egyáltalán értelme az önálló jelölt indításának miközben azzal mindenki tisztában van, hogy a magyar jelöltnek esélye sincs államfővé válni, sőt egy második fordulós részvételre sem. Az RMDSZ szavazóbázisának nagyrésze kitart amellett, hogy „mutassuk meg magunkat, mutassuk meg a közösség erejét”.
Egy ennél jóval szűkebb, jellemzően a liberális értelmiségi réteg, amely az Orbán-kormányhoz való kötődése miatt egyre kritikusabban és elutasítóbban viszonyul az RMDSZ politikájához, inkább a „hasznos szavazást” szorgalmazza, vagyis azt, hogy az erdélyi magyarok a második fordulóra esélyes demokratikus román jelöltet támogassák az első fordulóban.
Az RMDSZ először 1996 decemberében indított saját jelöltet Frunda György szenátor személyében. 2000-ben újra a népszerű marosvásárhelyi politikust jelölték, azóta rendre az RMDSZ elnökei – Markó Béla, majd Kelemen Hunor – a szövetség államfőjelöltje. Az első két, az újdonság erejével ható megmérettetés után, amikor Frunda 6,2 százalékot ért el, az RMDSZ elnökök teljesítménye mindig a párt 5 százalék körüli támogatottsága alatt marad, az erdélyi magyarok pedig egyre nagyobb számban voksolnak a leginkább demokratikusnak vagy magyarbarátnak tartott román jelöltre.
A vasárnapi választáson az RMDSZ-től eltávolodott liberális magyarok kedvence Elena Lasconi, de kétségtelenül lesznek a legesélyesebbnek tartott Ciolacu miniszterelenöknek is magyar voksai. Az idei választás mégis precedens nélküli, soha nem tapasztalt viszonyulásbeli elmozdulást jelent a román társadalomban. Pontosabban annak véleményformálói és liberális értelmiségi rétegeiben.
A jelölések hivatalossá válása után néhány igen jelentős, nagy befolyással bíró véleményformáló azzal állt elő, hogy Kelemenre fog szavazni atként a román politikai elit ellen. Indoklásuk szerint Kelemen lenne a legalkalmasabb az elnöki tisztség betöltésére. Ő a 14 szereplős mezőny egyetlen olyan politikusa, aki körül soha semmiféle korrupciós, plágium vagy egyéb tanulmányokkal kapcsolatos botrány nem volt, ő a talán legfelkészültebb, legsokoldalúbb, leginkább rátermett jelölt, aki koherensen és a lényegről beszél, a román társadalmat széles körben érdeklő kérdéseket vet fel. Lehet vele egyetérteni vagy nem egyetérteni bizonyos kérdésekben, de alkalmasságát nem lehet kétségbevonni.
Mindez elképzelhetetlen lett volna néhány éve.
Frunda György indításakor a televíziókban számos véletlenszerűen megkérdezett román járókelő mondta azt, hogy őt tartja a legjobbnak, csak „kár, hogy magyar”. Ugyanezt képviselték a véleményformálók is. Innen jutott el a román társadalom oda, hogy most egyáltalán vita bontakozott ki Kelemen indulása kapcsán. Merthogy nem késtek az ellenreakciók sem, ugyancsak a liberális közegből érkezve. Ezek szerint Kelemen felsorolt kétségtelen érdemeit lenullázza az Orbán Viktorhoz fűződő viszonya, az, hogy az illiberális magyar miniszterelnököt tartja politikai példaképének. Emlékeztettek- bár Kelemen többször elmondta: egyetlen kérdésben nem ért egyet Orbánnal és ez az ukrajnai háború kérdése, azt is mondta, hogy Orbán nem Oroszország, hanem Magyarország érdekeit tartja szem előtt. Állítják, e tekintetben sem határolódott el eléggé egyértelműen a magyar miniszterelnöktől, mint ahogy annak revizionizmusától és antidemokratikus lépéseitől sem.
A közösségi média nyilvánossága alapján Kelemen vasárnap begyűjthet román protestvoksokat is.
Az elnökjelölti vita után a román sajtóértékelések zöme az ő teljesítményét tartotta a legjobbnak, hangsúlyozva az ukrajnai háború kapcsán tanúsított egyértelmű álláspontját. A Szabad Európa neves újságírója, Sabina Fatti elemzésében a vitára reagálva leszögezte- az RMDSZ 15 éve hivatalban lévő elnöke soha semmilyen revizionista, nacionalista megjegyzést nem tett. Kelemenre hosszú pályafutása során egyetlen hosszú árnyék vetül – Orbán Viktor árnyéka.
Zöld út Schengennek
Tizenhárom év várakozás után Románia 2025. január 1-től a schengeni övezet teljes jogú tagja lesz – jelentette be tegnap Budapesten Marcel Ciolacu román és Orbán Viktor magyar miniszterelnök. A tényleges döntést az uniós belügyminiszterek december 12-13-i ülésén hozzák meg, de miután az osztrák kormány feladta korábbi vétóját, Románia és Bulgária előtt megszűnt a csatlakozás akadálya.
A bejelentés nem meglepetésszerű, amint arról lapunk is beszámolt, az újabb kormányzásra készülő Karl Nehammer-kormány belügyminisztere és új uniós biztosa már hetekkel ezelőtt jelezte, hogy nem akadályozzák tovább az egységes uniós álláspontot. Tegnap a három ország belügyminisztere egyeztetett Budapesten, az ügy fontosságát aláhúzandó, az államfői tisztségért versenyző román miniszterelnök, Marcel Ciolacu népes román küldöttség élén - amelynek tagja volt az RMDSZ elnök is - érkezett Budapestre, ahol Orbán Viktorral tárgyalt. Az EU soros elnökségét betöltő Magyarország prioritásként kezelte és napirendre tűzte a kérdést. Az Orbán-kormány mindig támogatta Románia schengeni tagságát – nemcsak nemzeti és gazdasági okokból, hanem politikai érdekből is, tekintettel az erdélyi kettős állampolgárok szavazati jogára.
A csatlakozást különben nem ellenző osztrák sajtó már Bécs álláspontja változásának hírére azt írta – a vétó feladása egyben választási ajándék Bukarestnek és a román miniszterelnöknek.
Románia és Bulgária schengeni tagságáról először az első magyar soros elnökség alatt, 2010-ben kellett volna dönteni és 2011-től lépett volna hatályba. Akkor jogállamisági aggályok miatt Franciaország, Németország és Hollandia ellenállásán bukott el. A jogállamisági aggályok később is fennmaradtak miközben az övezet két tagja ellen is – Magyarország, Lengyelország – jogállamisági eljárások indultak. 2022-ben már csak Hollandia ellenezte – állítólag azért, mert a fekete-tengeri kikötők komoly konkurenciát jelentenek a holland kikötőknek -, majd meglepetésre a holland vétó feladása után jött az osztrák ellenállás. Bécs a migrációra hivatkozott, de a döntés mögött belső választási érdekek húzódtak. Nehammerék ugyan nem tudták legyőzni a szabadságpártot, de a vétót feladták a kormányalakítási megbízás után.
