A Városligeti Műjégpályára eddig csak korcsolyázni jártam, most azonban divatbemutatóra érkeztem. Amikor beléptem a kapun, tőlem jobbra éppen egy nagyon piros ruhába öltözött idősebb hölgyet és egy citromsárga öltönyt viselő urat fényképeztek éppen. Végre színeket láttam a szürke hétköznapokban, és már sejtettem, hogy valami izgalmas élmény előtt állok.
A díszteremben a kifutó két oldalán foglalt helyet a közönség. Bár aki egyszer leült, nem nagyon tudott helyet változtatni az esemény végéig. Az érdeklődők szinte minden korosztályt lefedtek, még tízéves kislány is nézte a bemutatót. Nekem elég jó hely jutott, az üröm az örömben csupán annyi volt, hogy az egyik hölgy mellettem olyan átható illatú parfümöt használt, amitől az orrom folyamatosan haptákban állt.
A bemutatókon láttam olyan darabokat, amelyeket szívesen viselnék a hétköznapokban, hiszen egy gyönyörű lila alkalmi ruhát bármikor fel lehet venni még színházba is, de természetesen olyanok is szembejöttek a kifutón, amiket akkor viseltem volna, ha a Holdra repítenek, és ott ünneplem a szülinapomat.
A 29. Budapest Fashion Week divatbemutatónak ez volt az egyik varázsa: a mindennapi ruháktól az extravagáns darabokig mindenki láthatott olyat, ami beindítja kicsit a fantáziáját.
Tudatosság és egyediség
Egyediség, elegancia és kifinomult nőiesség – ezekkel a fogalmakkal jellemezném a dizájnerek törekvéseit, amelyekkel a 2024-es kollekcióikon keresztül üzentek. Ezek a darabok akár hatást gyakorolhatnak az utcai viseletre is. Ugyanakkor a világ, ami körbevesz minket, a kizsákmányolásra épül – gondolunk itt a fast fashion üzletláncokra, ahol sokszor még gyerekmunkával készülnek az „eldobható”, műszálas, soha le nem bomló ruhák, szemétszigeteket képezve a harmadik világban. Mintha a társadalom egyfajta hedonista luxusüzemmódba kapcsolva próbálná túlélni a nyomasztó impulzusokat. A másik oldalon egyre inkább a tartósság, az (öko)tudatos szemlélet kerül előtérbe.
